Itt egy nyúl, lakhelye Pécel,
vagy nyüzsög, vagy épp lelécel,
nyúlfarknyi répája
ott hever megrágva
szerinte túl uncsi étel.
Itt egy jak, lakhelye Bhután,
naphosszat kérőzik bután,
„állj arrább!” – szólnak rá,
bődül, hogy „jól van má”,
ám tovább ácsorog sután.
Itt egy borz, lakhelye Párizs,
kínjában bebűzölt máris,
– „miféle szag ez, te?”
kérdezi a medve,
hangjára dőlnek a fák is.
Itt egy gyík, lakhelye Horgos,
zöld színű, helyenként foltos,
mezítláb érkezett,
mondja, hogy férjezett,
ámbár ez nem olyan fontos.
Itt egy őz, lakhelye Zombor,
ismertetőjegye: tompor,
pörge a feneke,
sokat fut eleve
naponta több órát sportol.
Itt egy ló, lakhelye Becse,
imádja hallani: „csecse”,
beképzelt teremtés
sok viszályt teremt, és
„tessék” helyett mondja „nesze”.
Itt egy tyúk, lakhelye Tóba,
sohase ugrott még tóba,
helyette tetőre
röpköd, hogy belőle
ne lakjék jól ma a róka.
Itt egy sün, lakhelye Baja,
párjával gyűlt meg a baja,
civódtak hajnalig,
gondolták: majd akik
ráunnak, elhúznak haza.
Itt egy légy, lakhelye Csenger,
örül, hogy nincs arra tenger,
fal tövén napozgat
miközben lapozgat
unottan megannyi ember.
Itt egy fürj, lakhelye Dorog,
a szeme mérgében forog,
galambok elették
előle szemenként
mindazt, mit magával hozott.
Itt egy pók, lakhelye Gyála,
naphosszat folyik a nyála,
nézi a legyeket,
nyeldekel eleget,
bár legyet fogni túl gyáva.
Itt egy hód, lakhelye Pacsa,
állítja: biztos, hogy kacsa
mindaz, mit pletykálnak
róla, hogy lekvárnak
valótól nőtt el a hasa.
Itt egy kos, lakhelye Tököl,
rögtön döf, sohasem tököl,
bár egyszer véletlen
pisilt a szél ellen,
s úgy tűnt: döfés helyett töröl.
