Jövő áprilisban lezárul a császár szerint elnevezett Heiszei-korszak. Ez a hagyományos japán évszámítás, eddig csak a császár halálát követően váltották fel az új korszakkal, de mivel a jelenlegi császár már 84 éves és fizikailag túlterheli a hivatalos munkája, úgy döntött, hogy „nyugdíjba vonul” és átadja pozícióját az első fiának. A Heiszei-korszak 1989-ben kezdődött, amely véletlenül egybeesik a kelet-európai rendszerváltással. Ez alatt a harminc év alatt vajon milyen könyveket olvastak a japánok? Ez a kérdés talán a japán társadalom érdeklődését és problémáit tükrözi.
Fikciók
Fikció területén az elmúlt harminc évben mindig is a legolvasottabbak voltak a világszerte is népszerűséget élvező Murakami Haruki regényei. Kivétel nélkül mindegyik műve a bestsellerlista első helyeire került: A kurblimadár krónikája, Kaffka a tengerparton, 1Q84, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei, valamint a legutóbbi, a Killing Commendaore (az angol fordítás címe). A másik, szintén sokak által olvasott író Higasino Keigo, akinek főleg krimi regényei nagyon népszerűek (Galileo-sorozat és mások).
A többi, széles körben olvasott író között feltűnően magas a női irodalmárok aránya: Josimoto Banana, Minato Kanae, Mijabe Mijuki, Arimura Hiro, Szakura Momoko és Miura Sion. A férfi írók közül népes olvasótáboruk van még a következőknek: Ikeido Dzsun, Mikami En, Hjakuta Naoki. Ezen írók regényeinek többségét hamarosan megfilmesítik, vagy tévédráma készül belőlük.
Feltűnő volt még két fiatal humorista által írt művek népszerűsége is: 2007-ben jelent meg Tamura Hirosi Hajléktalan középiskolás című regénye, amelyben saját középiskoláskori családi szegénységéről, problámáiról ír (meghalt az édesanyja, az édesapja eltűnik, az írót gimnazista nővérével együtt kidobják a házból, hajléktalanok lettek stb.). A másik közkedvelt mű a 2015-ben megjelent és az Akutagawa irodalmi díjat nyert Hibana (Szikrák) Matajosi Naokitól, aki művében a befutásra törekvő, az érvényesülés útját járó kezdő, fiatal humoristáknak a valóságban kétségbeejtő, gyönyörű és szomorú fiatal éveit ábrázolja.
Az idén, 2018-ban viszont a legtöbb példányt az a regény érte el, melynek a címe Hogyan éltek ti?. Ezt Josino Genzabró írta, még a második világháború előtt, 1937-ben. Egy tizenöt éves fiú és nagybátyja közti levelezés példázza a barátság tiszteletét, az emberi becsület és szilárd világnézet fontosságát, melynek értéke nyolcvan év után sem hervadt el. A kiadását követő fél év alatt több mint kétmillió példány kelt el e műből. Sikerének titka, hogy nemcsak regényformában, hanem képregény formájában is kiadták, de a mű így is megtartja az életről szóló lényeges gondolatokat, amelyek majd’ egy évszázad után is változatlanok.
Sok olvasója van még az olyan Nobel-díjas írók könyveinek is, mint Oe Kenzaburó (1994-ben kapta meg a Nobel-díjat) és Kazuo Ishiguro (2017-ben, ő Japánban született, de angol író).
Külföldi írók
A külföldi írók közül a kilencvenes években volt a legnépszerűbb az amerikai Sidney Sheldon, a 21. században pedig az angol Harry Potter-sorozat került állandóan toplistára. 2002-ben például a Harry Potter-sorozat első négy kötete egyszerre került az első helyre. A sorozat első részéből, A bölcsek kövéből eddig 5 millió példányt adtak el Japánban, A Titkok Kamrájából pedig 4,33 milliót.
Non-fikciók
A non-fikciós művek közül 1998-ban jelent meg Ototake Hirotadának a Gotai Humanzoku (Nem ép testtel születve) című könyve. A szerző akkoriban egyetemi hallgató volt, akinek születése óta hiányzott mind a két lába és mindkét keze, mindennek ellenére roppant optimista gondolkodásmódjával hatással van mindenkire, diploma után pedig az egyik általános iskola tanítója lett. E kötet is mintegy 5 millió példányig jutott el.
Érdemes szólni a non-fikció fajtáiról: a japán társadalom erősen öregszik: 2017-ben a japán férfiak várható élettartama 81,09 év (harmadik a világon), a nőké 87,26 év (második világviszonylatban). Érdeklődésüket tükrözi, hogy állandóan jellenek meg az öregedésről szóló könyvek, és ezek több kiadást érnek meg. Ezeknek az a jellenzőjük, hogy az íróik maguk is öregek, és rendkívül aktívan és pozitívan szembesülnek az öregedéssel (tehát ,,élvezzük az öregedést!”). 2002-ben a Hinohara Sigeaki orvos által írt Ikikata Dzsózu (Hogyan éljünk jól?) című könyv nagy sikert aratott. Az író tavalyi, 105 éves korában bekövetkezett haláláig rengeteget tevékenykedett: hospice-ben több ezer haldokló öreggel foglalkozott, folyamatosan írt könyveket, és előadást tartott országszerte. Az embereket nagyban serkentette az energikus orvos élete.
Szató Aiko írónő írta Kilencvenéves lettem. Mit ünnepeltek aztán? című esszéregényt 2012-ben, ami az év bestsellerlistáján a második lett. Még sok olyan könyv van, ami példát mutat a jó, egészséges, elégedett, pozitív öregedésre és a halálra való nyugalmas és békés felkészülésre.
A japán bestseller könyvek másik jellenzője, hogy az egészség fejlesztésére buzdítanak embereket. A Tanita nevű, személymérleget és más egészségügyi cikkeket gyártó cég nagy sikert aratott azzal a könyvvel, ami bemutatja, milyen egészséges menüket kínálnak a saját dolgozóiknak a cég menzáján. A friss zöldséget és halat, kevés zsírt és ízésítést használó, ötletes, elegáns, jóízű ételeket és recepjeiket bemutató könyve először 2010-ben jelent meg, az egész könyvsorozat eddig több mint 5 millió példányt ért el.
Az egészség témájú könyvek iránti érdeklődés óriásinak mondható: a 2014-ben megjelent Nyomkodd a lábad izmait, ha sokáig akarsz élni! című könyv például azt állítja, hogy a lábizmok gyúrása a vérnyomáscsökkenésétől kezdve mindenféle egészségre ható kulcs. Ez volt a legtöbb példányban elkelt könyv ebben az évben. Folyamatosan számtalan egészségi témájú könyv jelenik meg.
Hagyományos irodalmi díjak és a könyvkereskedők díja
Japánban két autentikus irodalmi díj létezik: az Akutagawa-díj és a Naoki-díj. Mindkettő újkori neves írókról kapta a nevét, és az 1930-as évektől máig minden évben a legtehetségesebb írók műveinek ítélik oda. Néhány neves író összeül és dönt, az eredményt pedig a médiumok rögtön hírül is adják. De az utóbbi években egyre kevesebb érdeklődést élveznek ezek a díjak: azt mondják, hogy a veteran írók értékrendje nem mindig esik egybe a közönséges olvasók értékvilágával. 2004-ben viszont megszületett egy új irodalmi díj: a könyvkereskedők díja. Nem híres írók, hanem országszerte a könyvesboltokban dolgozó eladók szavaznak, hogy abban az évben melyik könyvet ajánlják az embereknek. Nagyon sok eladó vesz részt, és az általuk díjazott könyvek közül mindegyik még nagyobb sikert aratott, mint a hagyományos díjban részesülők, és mindegyiküket hamarosan meg is filmesítik.
A könyvkereskedők által első díjra jelölt művek közül néhány: Wada Rjú: Murakami-kalóz leánya (2014), Uehasi Nahoko: Szarvasok királya (2015), Mijasita Nato Juhok és acél erdeje (2016), Onda Riku: Méhek és mennydörgések (2017), Cudzsimura Micuki Tükörvár (2018)
Japán a képregények országa
Még a százhúszmillió lakosságú Japánban is egyre szűkül a könyvpiac. Az emberek egyre inkább az internet világában keresik az olvasnivalót, panaszkodnak, hogy a fiatalok (Twitter-generáció) nem tudnak bizonyos karakterszámúnál hosszabb mondatokat elolvasni. A képregények terén világhírű országban a példányszámrekordot mindig is az ezek a fajta olvasmányok teljesítették: a világszerte népszerű képregények közül az One Piece-sorozat (1997-től eddig 91 kötet) máig összesen 360 millió példányban, a szintén a világ minden részén olvasott Naruto 140 millió példányban kelt el, egyedül a japán nyelvű kiadásában.
Okamoto Mari az Oszakai Egyetem Magyar Tanszékének tanára. Ő Kosztolányi műveinek japán fordítója. A tanárnőt, aki húszéves korában találkozott a magyar nyelvvel, felnőttként tanult meg magyarul, arra kértük, készítsen egy összefoglalót arról, hogy mit olvasnak ma a japán emberek. A felkérésnek a tőle megszokott kedvességgel, precizitással, lelkiismeretességgel tett eleget.
