Mindnyájan magunkban hordozzuk családunk történetét, és ezekkel az érzelmi mintákkal a többi ember élettörténetének is szereplői vagyunk. Érzelmi mintahálózatunknak minden egyes története, mely összeköt bennünket kezdetektől fogva szüleinkkel, kétpólusú: szülő-gyermek szempontú. A családi érzelmi mintahálózatban a szülő-gyermek fő érzelmi mintáit tárja fel. Azzal a célzottsággal, hogy egyéni személyiségfejlődésünk során életre hívjuk önmagunk életvirágát, lélekvirágát. Ha életmintázatunkban köszönettel és hálával tudjuk fogadni a szüleink életmintáit, és nem gátló akadályként tekintünk rá, annál gördülékenyebben fényesedik át egyéni érzelmi mintahálózatunk és jutunk el önmagunk lélekvirágához. E lélekkép a zavartalan olvasás- és íráskultúrában is tükröződik. Saját egyéni érzelmi mintahálózatunk erejére akkor lelünk rá, ha felismerjük és tudatosítjuk közöttünk és szüleink között élő érzelmi mintahálózatokat. Az érzelmi sérülések a megtapasztalás fájdalmán kívül lelki megerősödést is jelentenek azáltal, hogy megéltté tettük. Az anyaszerep – védettség, biztonság. Az Édesanya az ősbizalom forrása. Érzelmeivel a világrajött csecsemőnek azt közvetíti, hogy bízhat abban, hogy a világ jó. Ráhagyatkozhat a világ és az ember jóságára. Az anya által tapasztalja meg, hogy lehet olyan, amilyen. Az Édesanya szeretetet és intimitást nyújt, és azt az érzelmi mintázatot, hogy feltétel nélkül elfogadják és szeretik. Az Édesanya által sugárzott érzelmi mintahálózat első rezgései már a szándékmező szintjén bevésik az első impulzusokat: leendő gyermekemet milyen érzelmi közegbe álmodom, kívánom; fogalomhasználatommal milyen élményteret teremtek meg: „terhes vagyok” szóhasználatommal teherként élem meg, vagy áldásnak (áldott állapot)? Milyen érzelmi állapotban viselem, el tudom-e magam fogadni anyaként, vagy továbbra is lányszerepem kívánom élni, mely félelmeim erősödnek fel, félek-e a szüléstől, fel tudom-e építeni gyermekemmel a kapcsolatot?…
Grün és Robben (2012) a szülői alapérzelemmintákból fő jellegzetességeket emelnek ki. Az apák érzelemintáiban a félelem gyakran válik domináns érzelemmintává. Amikor az apa túlságos félti leányát, leánya szabadon fejlődő érzelmeit megköti és ellenőrzése alatt tartja. Ha félelmei miatt bizalmatlan fiával szemben, fiában is ezt az érzelemmintát erősíti fel, hogy önmagában sem bízik, elnémul, visszafolyt magában mindent. Az édesapa számára a félelmeitől való feloldozás a megoldás, és a bizalomban való kiteljesedés a cél. Ily módon elkerülik azt az érzelmi csapdamintát, hogy a háttérbe szorított érzéseiket és lelki életüket a családért való önfeláldozásra váltják fel. Minél kevésbé ismerik meg önmagukat, annál nagyobb félelemmel reagálnak arra, amit gyermekeik tükörként tartanak elébük. Ha a gyermekeiket saját félelmi érzelemmintáik miatt büntetik meg, akkor lényegében a büntetés önmaguknak szól, hiszen azokat a vágyakat és igényeket, amelyeket a gyerekek megélnek, önmaguknak mindig megtiltották. Amikor gyermekeiket büntetik, azt remélik, hogy megszabadulnak bűntudatuktól, amelynek érzelmi mintázatát gyermekkoruk óta viszik magukkal. Szembe kell nézni ilyen esetben a saját félelmekkel és bizalmatlansággal. Ha önmagukban bíznak, bíznak leányukban, illetve fiukban is. Az apák ily módon az őszinte önismeretben gyarapodnak, bizalomteljessé válnak, és gyermekeiknek támogató és bátorító szabad életet biztosíthatnak. Míg az édesanyáknál a kulcs érzelmi magatartásuk terén a kellő távolság megteremtése. Érzelmi távolság önmaga és gyermeke között. Az édesanyák érzelmi elmélyültsége jellemzőbb gyermekeik irányába. Belső nyugalomból tudják szemlélni fejlődésük, nem képviselik a szélső magatartást, ha gyermekeik próbatételeken haladnak át, vagy kerülőútra van szükségük. Gyakori a két érzelmi pólus képviselete, vagy túlságosan kötődnek gyermekeikhez, vagy képtelenek igazán közeli kapcsolatot kialakítani velük. Ahhoz, hogy a gyermek önmaga lehessen, fel kell ismerni és el kell távolodni attól a mintaképtől, melyet a szülők húztak rájuk. Minden alkalommal a teljes családi érzelmi mintaképet kell megfigyelni és a család egészén feltárni az érzelmi mintázatot. Az apa-fia és az anya-lány kapcsolatban a blokkoltság a fiúnál, illetve a lánynál rendezendő. Az anyai érzések összekeverednek a lányéval, a fiú pedig azonosul édesapja feldogozatlan problémáival. Ha a szülők saját problémáikat kivetítik gyermekeikre, akkor torz mintázat alakul ki, mely eltér az ősi eredendő mintázattól.
