Máté írónak készült. Néhány novellája már megjelent. Kettesben élt testvérével. Szüleiket elvesztették. Még régen. Dezső volt a bátyja Máténak, aki mindenben segítette, támogatta. Dezső ügyvéd volt, s igen jól keresett. Máté csak alkalmi munkákat végzett. A középiskolát sem fejezte be. Dezső ezt aggodalomból adódóan bánta. Ő jól keresett.
Máténak mindene volt az írás. De mindig ugyanazokat a könyveket olvasta. Dezsőnek ez feltűnt. Úgy gondolta, valamivel meglepi. Egy nap reggel Máté nekiült írni. Dezső meg ment a könyvesboltba. Máténak csak annyit mondott:
– Mindjárt jövök!
Máté több kéziraton dolgozott. Dezső meg a könyvesboltból vett Fekete Gyulától olyan regényt, ami nem volt meg a testvérének. Mikor hazaérkezett, először eldugta a könyvet. Máténak valami furcsa volt. De folytatta az írást. Aztán Dezső beállított a szobájába a könyvvel.
– Nézd csak!
Máté megpillantotta Dezső kezében a könyvet.
– Fekete Gyula!
– Igen. Hogy ne mindig ugyanazokat a könyveket olvasd!
És átnyújtotta. Máté meghatódott.
– Na, ne itasd az egereket!
S átkarolták egymást.
– Igazán köszönöm!
– Nincs mit! Egyébként miről szól az új novellád?
– Elmagyarázzam?
– Aha.
– Egy öreg néniről, aki a Bibliát olvasva megkönnyebbül.
– Ez jó. Bárcsak az anyád látna most.
– Igen. Hiányzik nekem anyu. De apu is.
Dezső sóhajtott.
– Majd halottak napján kimegyünk hozzájuk.
– Oké.
– Na, én is bekapcsolom a számítógépemet.
S Máté olvasni kezdte a könyvet. De alighogy pár oldalt olvasott, máris ihlet szállta meg. Nekiült írni. Majd hirtelen kap egy e-mailt, hogy újabb novelláját közlik…
– Dezső!
– Mi az?
– Újabb novellám jelenik meg!
Átszaladt a másik szobából. Megnézte, mit írnak neki…
– Gratulálok.
– Tudod mit?
– Mit?
– Hozok az italboltból egy üveg pezsgőt s megisszuk!
– Ez jó ötlet. A sikerre iszunk…
Majd Máté leszaladt a pezsgőért. Mikor hazaérkezett Dezső éppen a vezetékes telefonon beszélt. Máté addig levetkőzött. Pár perc múlva letette a kagylót.
– Ki volt az?
– A nagybátyám. A felől érdeklődött, hogy vagyunk…
– És mit mondtál?
– Jól, nem?
– Hát persze. Na gyere, itt a pezsgő…
S inni kezdték. Koccintottak.
– A novelládra! – mondta Dezső.
– És a te jogi pályádra! – így Máté.
Együtt ittak, s a nappali hold nevetett rajtuk.
Nyitókép: N. Silling Mária alkotása
