Márk mentősnek ma nagyon nehéz napja volt. Fáradtan és kimerülten tért haza.
Útközben betért a szokásos presszójába. Egy erős kávét kért. Bent egy fura alak ült. A mentős nem tudta róla, hogy író. Aztán az író, miközben a narancslevét itta, hirtelen elsápadt, majd elájult. A mentős azonnal közbelépett. Az író pár perc alatt jobban lett.
– Hé! Jól van már? – kérdezte a mentős.
– Igen. Jobban.
– Megijesztett – mondta a mentős.
– Á! Nagy hajtásban vagyok most.
– Hát… Én is…
Az író nagyot sóhajtott.
– Magának mi a foglalkozása?
– Író vagyok.
– Tényleg?
– Igen. S maga?
– Én mentős vagyok.
– Hát akkor ezért tudott rajtam segíteni.
A mentős jókedvűen vállat vont.
– Most már jól van. Ez a lényeg.
– Igen.
– Mi van abban a szürke táskájában? – kérdezte a mentős.
– Könyvek. Ön nem szeret olvasni?
– Mostanában nem szoktam. Régebben igen.
S az író elővett egy könyvet.
– Mi ez? – kérdezte a mentős.
– Ezt magának adom. Nekem két példányom is van belőle.
– Maga írta?
– Igen.
– Nekem akarja adni?
– Igen. Amiért segített rajtam.
– Jó. De nem nagyon van időm olvasni.
– Kérem, szánjon rá időt.
– Oké. Megígérem.
Majd az író megitta a narancslevet s elköszönt. A mentős végre hazatért. Otthon a felesége épp mosott. Márk lepihent s kezébe vette a könyvet. Tetszett neki ez a fogalmazás. Le se tette a kezéből az ágyba bújásig… Margit megkérdezte:
– Mit olvasol? Nem szoktál!
– Á! Hosszú…
– Olvass csak! – mondta Margit.
Márk egy fél óra múlva, könyvvel a kezében elaludt. Margit szánta.
– Már megint nehéz napja volt! – gondolta magában.
Másnap mindketten dolgozni mentek. Margit az ügyvédi irodába, Márk meg a kórházba. Összefutott az íróval.
– Hát maga? – kérdezte a mentős.
– A szívemet vizsgáltatom ki.
– Oh… Nagyon sajnálom…
– Nem lesz nagy baj… És a könyv? Tetszett?
– Igen. Nagyon. De még csak a felénél tartok. De idáig is nagyon izgalmas…
Az író mosolygott.
– A végén lesz a csattanó!
– Igen, gondoltam.
– Na minden jót! Nekem ne rendetlenkedjen a szíve!
– Nem fog!
S azzal elköszöntek egymástól. A mentős Márkot máris sürgős esethez hívták… Összeszedte magát s ment, mint a villám…
