A történelem folyamán Palicsot hullámvölgyek jellemezték, hol nagy figyelmet fordítottak a fejlődésére, hol pedig teljesen elhanyagolták. A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ palicsi Nyárhangoló fesztiváljának egyik célja az is, hogy felhívja a figyelmet erre a településre, a tóparton található magyar szecessziós épületeire, amelyeket fázisokban újítanak fel, várható a Víztorony felújítása is.
A fesztivál idején számos téma kapcsán folytak beszélgetések, szó volt a fürdővárosok fellendüléséről, a fürdőkultúra felemelkedéséről és hanyatlásáról is, hol máshol, mint a leginkább témába vágó épületben, a női strandon. A beszélgetés vendégei dr. Katona Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának történésze, Patyi Szilárd történész, lapunk újságírója és dr. Szilágyi Mária építész-műemlékvédelmi szakmérnök voltak, a moderátor pedig Agyánszki Máté. A beszélgetés során szó esett egyebek közt a vasúti hálózat jelentőségéről a fürdők esetében, Palics felvirágzásáról és arról is, hogy kezdetben nem mindenki fogadta nagy lelkesedéssel a palicsi szecessziós épületeket, mert úgy gondolták, nem illik a környezetbe.
Dr. Katona Csaba azt taglalta, hogyan alakultak ki a fürdővárosok a Kárpát-medencében, egész Európában.
– Habár az emberek szerettek kimozdulni otthonról, a kezdetekben ezek gyógyfürdések voltak. Léteztek gyógyforrások, amelyeknek gyógyító erőt tulajdonítottak, gyakran valamilyen vallásos elképzeléshez kötve. A 19. században a vallásos zarándoklatok kezdtek leválni az utazásról, és elsődlegessé vált a gyógyút. Az emberek az egészségük megőrzése miatt mentek gyógyfürdőbe, de közben arra is rájöttek, hogy ez igen kellemes időtöltés, és ez nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Európa más területein is tetten érhető volt. Ebből kialakult egy ún. fürdőkultúra-divat, amit egyszerre jellemzett a természet iránti rajongás, valamint a testedzés és a társadalmi tér iránti igény is, ahol az emberek egymással találkozhattak, beszélgethettek, kapcsolatokat építhettek. Szerintem ebben ragadható meg a polgári fürdőkultúra lényege. A módosabb embereknek így kialakult a szabadidejük, amit minőségesen tölthettek el. Régen ugyanis a legtöbb ember életvitelé másmilyen volt. Nappal keltek, és akkor feküdtek le, amikor lement a nap, mert világosban lehetett tevékenykedni. Nyáron pedig elsősorban a mezőgazdasági munkálatok szólították őket a földekre. A városban lakó, urbánus életmódot folytató, hivatalokhoz kötődő emberek viszont eljutottak oda, hogy az életüket már nem a természeti erők szabták meg, hanem a hivatalok munkarendje. Nagyon monoton élet volt ez, ezért kiválasztották azt az időt, rendszerint a jó időt hozó nyarat, amikor tudatosan eltávolodtak fizikailag is a lakhelyüktől, elmentek oda, ahol elengedhették magukat, ahol például nem kellett a szomszéd megvető tekintetével találkozniuk, ha netán dülöngélve értek haza. A tudatosan pihenésre fordított szabadidő egyik legfontosabb helyszíne pedig a fürdő volt – hallottuk dr. Katona Csabától.
A zenepavilon Palicson (Fotó: Benedek Miklós)
Patyi Szilárd Palics fejlődésének a kezdeteiről szólt:
– A 19. században lett fürdőváros Palics. Jó ideig egy kis település volt, néhány házból állt csupán, a tavat pedig jószágitatásra használták, esetleg csobbantak benne egyet. Palics fejlődése akkor kezdődött meg, amikor az 1800-as években felfedezték, hogy gyógyhatású a tó vize és főleg az iszapja. Ebben kiemelhetjük Zomborcsevics Vince szabadkai polihisztort, ő vizsgálta meg kémiailag a víz összetételét, bécsi szakemberek véleményét is kikérve, és arra is jutottak, hogy az iszap jótékony hatással van a bőrre. Erről publikációk is készültek, amelyek megjelentek országszerte, Palics pedig elkezdett hírnévre szert tenni. Első körben egy kis partszakaszt különítette el, és meghatározták, hogy ott a polgárok ne mossanak és ne itassák a jószágot, hanem legyen az a fürdőhely. Innentől kezdve indult meg Palics fejlődése, és lassan elérte azt a szép kinézetét, amit ma is láthatunk. Eleinte Palics nem volt nagyon ismert hely. Ne úgy képzeljük el, hogy tömegével jártak ide fürödni. Szabadkaiak jöttek, főleg nyaranta. Azután a módosabb polgárok kis nyaralókat kezdtek el építeni, szobákkal kibővítve, amiket kiadtak azoknak, akik eljöttek néhány napra üdülni. Amikor már több vendég volt, kis kocsmát is nyitottak. Ezek voltak a kezdetek, az 1860-as évekig. Ebből a korszakból van a Kisvendéglő, amely 1852-ben nyílt meg. Manapság egy patinás étterem, akkor pedig istálló volt, ahol mérték a bort. Az igazi nagy fejlődést, lendületet a vasút kiépítése adta meg, és ekkor Palicsra az ország bármely részéről el lehetett jutni – tudtuk meg Patyi Szilárdtól.
Dr. Szilágyi Mária a palicsi épületekre tért ki:
– Palicson az építkezések az 1840-es években kezdődtek el, az 1850-es évekre felépült az első szálloda is, az 1880-as évek elején pedig a fürdőkomplexumhoz már tizennégy épület tartozott. Ezek kinézetéről – a kocsmát kivéve – nem igazán vannak adataink, de 1885-ben felépült az első különálló női és férfi fürdő, ezek pedig már megmaradtak képeslapokon. Először egyszerű archetípus házakkal találkozhattunk, egyszerű nyeregtetővel. Később megjelentek az első villák is, amelyek svájci mintára készültek. Palicsot most már a szecesszióval azonosítjuk, de előtte is álltak itt épületek. Ezek a svájci, vagy a hegyvidéket idéző villák szintén nem illeszkedtek be ebbe a tájba, a már kiépült környezetbe, a szegedi nagytáj építészetébe, de mivel főleg a gazdagabb polgárság építette, akik jártak távolabbi vidékeken is, nekik minden bizonnyal nem voltak teljesen idegenek. Az első villa, amely a szecesszió és a svájci stílus mezsgyéjén helyezkedik el, az a Raichle Ferenc által tervezett Conen-villa volt, azután pedig a huszadik század elején felépültek azok a kultikus épületek is, amiket ma is ismerünk, a Víztorony, a Vigadó és a női strand épülete is. Ezek az épületek emelték Palicsot, mint fürdővárost, esztétikailag is az európai fővárosok sorába – mondta dr. Szilágyi Mária.
Dr. Katona Csaba a vasúthálózat kiépítésének fontosságát is taglalta:
– Kialakult tehát a klasszikus értelembe vett fürdőkultúra, az épületeivel, a szállóhelyekkel, a vendéglőkkel, a kávézókkal, a báltermekkel, egyszóval mindennel, ami általában jellemzi a monarchiai fürdőhelyeket. Ahogyan viszont Palicsnál, úgy minden fürdő esetében is, fontos volt a vasút. Amikor a vasút elkezdte behálózni Európát, kiestek a látókörből azok a fürdők, amelyek közelébe nem volt vonat. Azokat gyakorlatilag elkerülték az utazók. A századfordulót mondjuk a boldog békeidőknek, mert akkor még nem érződött a háború fenyegetése. Azután az első világháború darabokra szabdalta úgy a monarchiát, mint a történelmi Magyarországot is, és a régi magyar fürdők jelentős része a határon túlra került. A jelentősek közül megmaradt Balatonfüred meg még néhány másik fürdő. Innentől kezdve a Balaton egyre fontosabb lett. A továbbiakban Magyarországon egy új típusú fürdőkultúra alakult ki, a monarchia hagyományos, kedélyes fürdőkultúrája pedig lassan eltűnt. Számos más fürdő is létrejött, vagy jobban előtérbe kerültek, mert a monarchia hagyományos fürdőhelyei elérhetetlenné váltak – hallottuk dr. Katona Csabától.
Agyánszki Máté, Patyi Szilárd, dr. Katona Csaba és dr. Szilágyi Mária a Nyárhangoló fesztiválon (Fotó: Molnár Edvárd)
Patyi Szilárd azok érdemeinek emelte ki, akik sokat tettek Palics fellendüléséért:
– A történelmi személyiségek szerepe is fontos volt abban, hogy Palics úgy nézzen ki, mint ma. Vermes Lajos megszervezte a palicsi olimpiai játékokat, ami nagy vonzerővel bírt, távolabbról is érkeztek ide látogatók, és elvitték Palics hírét. Európa legkiválóbb sportolói is megfordultak itt, de Vermeshez több épület is kötődik. Váli Gyula a századforduló jeles építészmérnöke volt, ő javasolta először a városi képviselő testületnek, hogy fektessenek be a fürdőhelybe, támogassa a város az újjáélesztését. Dr. Bíró Károly polgármesternek a legpatinásabb palicsi épületeket köszönhetjük. Amikor kitört az első világháború, jöttek a mozgósítások, Palics élettelenebb és elhagyatottabb lett, majd pedig határ menti településsé vált Szabadkával együtt – mondta Patyi Szilárd.
Dr. Szilágyi Máriától azt is megtudhattuk, hogy sokan nem voltak elragadtatva a palicsi épületektől:
– Palics a fénykorát az első világháború előtt élte építészetileg is, mert akkor épültek fel a meghatározó épületei. Amikor azonban ezek az épületek létrejöttek, nem mindenki örült nekik. Az ilyen újfajta építészeti stílus nem is mindig a központokra volt jellemző, hanem olyan helyeken is, amelyek megfelelőek voltak a kísérletezésre is, mint amilyen Palics. Komor Marcell és Jakab Dezső több épületet is tervezett, nekik köszönhetők a körülöttünk lévő épületek, és azoknak, akik ezt bevállalták, az mellé álltak, hogy felépüljenek. Akkor sokan úgy gondolták, hogy ezek az épületek nem illenek ide, de ha most új épületek épülnének, azoknak már ezekhez kellene illeszkedniük. A háború után a már meglévő épületeket nem igazán értékelték, és nemcsak akkor, hanem a továbbiakban sem. Hat-hét évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy megint értékként tekintsünk ezekre a szecessziós épületekre. Bela Duranci művészettörténésznek köszönhetően lettek ismét elismerve és felismerve a szecessziós emlékeink, nagyon sokat dolgozott azon, hogy ezeket műemléknek nyilvánítsák a hazánkban – emelte ki dr. Szilágyi Mária.
