Nem tudom, meglettek-e a lovai annak a békovai földbirtokosnak, aki kénytelen volt felhívást közzétenni a lapban. Merthogy eltűnt egy sárga paripája, amelynek a jobb hátsó lába kissé kese, aztán még egy sárga paripa, csillagos fejjel, fehér orral, valamint egy setét pej kanca. A nyomravezető jutalomban részesül.
Természetesen ez az információ is belefért a jól szerkesztett, hosszú évtizedeken át fennálló Bácsmegyei Naplóba, amelynek száz évvel ezelőtti, 1922. decemberi számait lapozgatom. Az újság élén természetesen a fontosabb hírek, az egyik például egy nemzetközi tanácskozás kapcsán megállapítja: „Százszor megírtuk már, a nemzeti kisebbségek problémája nemcsak az SHS Királyság problémája s nemcsak az itt élő magyarságé. A kisebbségi probléma Közép-Európa legégetőbb politikai kérdése. [...] Aki tehát a kisebbségi kérdés gyors, emberséges, az uralmon lévőknek s a kisebbségeknek érdekeit összehangoló megoldását sürgeti, nem békétlenkedik, nem nyugtalanságot szít, hanem a legnehezebb egyetemes politikai kérdés megoldásáért harcol."
Egyik belső oldalán a lap arról ad hírt, hogy elmarad a budapesti művészek hangversenykörútja. Holott „a Vajdaság magyar közönsége már olyan kiéhezetten várja a magyar színielőadásokat, a magyar kultúra minden megnyilvánulását". Két operaénekesnek és egy zongoraművésznek „már lekötöttek egy-egy koncertet Sombor, egyet Novisad és egyet Subotica részére", s a jegyeket is eladták, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy a vendégművészek nem kaptak beutazási engedélyt.
A kedélyeket borzolta egy belgrádi lap is (a Bácsmegyei Naplóban a cím: Megint kémet fogott a Novosti), amely úgy tudja, hogy utazás közben letartóztattak „egy nagyon jó házból származó úrilányt", akiről állítólag kiderült, hogy már két esztendeje teljesít kurírszolgálatot Belgrád és Budapest között. Tehát kémkedik. A Novosti úgy véli, a vizsgálat végeztével még többet fogunk hallani a nevezett esetről. A Napló megjegyzi: „Erről az ügyről egyelőre csak a Novosti tud. A beogradi hivatalos körök nem."
A lap a kultúra történéseire is odafigyel. Egy cikk Petőfi közelgő születésnapi dátuma kapcsán (1823. január 1.) megállapítja, hogy az igaz nagy költők hatása egyetemes, nemcsak koruknak és nemzetüknek szólnak, hanem minden következő időknek s az emberiségnek, s a társadalom minden rétege megtalálja bennük a neki való lelki tartalmat. „A mi Petőfink – folytatja a cikk szerzője –, a magyar nép Petőfije, akire a százados évfordulón is áhítattal szögezzük tekintetünket, és akinek lelke körülöttünk lebeg most is, az igazi nagyságok sorába tartozik."
A szociális jelenségeket szintén érzékenyen szűrik. Egy cikk írója például azon berzenkedik, hogy az ünnepek sem olyanok, mint régen. Ma már a gyerekek is tudják, mi az a valuta, drágasági hullám, megélhetés. És szomorúan tudomásul veszik, hiába viselik jól magukat, a dús karácsonyi ajándékokkal az angyalka többnyire csak azokhoz repül, akiknek gazdag az apukájuk.
Gyanítom, hogy az olvasók jelentős része akkor is az úgynevezett fekete híreket vadászta. Őket is ellátták. A Kettős gyilkosság az országúton c. jelentésből például kiderül, hogy két vidéki gazda a székvárosban korán reggel eladott két hízott disznót, s már igyekeztek éppen hazafelé, amikor a Novi Sad és Szenttamás közötti útszakaszon támadás érte őket. Az egyiknek a halántékát érte a gyilkos golyó, a másiknak a szájába lőttek. A pénz eltűnt, hasonlóképpen a kocsiból az egyik ló ki volt fogva, a tettes azon menekülhetett el. Ugyanezen a napon Topolyán álkereskedők kopogtattak be egy családhoz, a férj nem tartózkodott otthon, a feleségre meg a kislányra pisztolyt fogtak. Pénz nem volt a háznál, dühükben az egyikük elvágta a telefonvezetéket, a másik a lámpát verte szét, lesöpörték a befőttes üvegeket, mindent összevissza dobáltak, majd a szekrényekből elvettek két férfizsebórát, két aranyláncot, több apró értéktárgyat meg egy vég vásznat.
A lapban jelentős helyet foglaltak el a hirdetések, gondolom, az ebből befolyó összeg komoly tételként szerepelt az újság fenntartásában. Ily módon aztán az „intelligens úri hölgyek" tudomást szerezhettek arról, hogy egy fiatal külföldi velük szeretne ismerkedni, levelezni. A legteljesebb diszkréciót ígérő személyben (aki a leveleket Oszwald Odelga Subotica, postafiók 103. címre kéri) szinte egy nyelvzseni rejtőzik, hiszen beszél szerbül, franciául, angolul, spanyolul, lengyelül, tótul és németül. Dr. Török Andor starakanizsai ügyvéd pedig arra kéri ügyfeleit, hogy a meghatározott dátumig juttassák el hitelezői követeléseiket. De ez már a pénz világába vezet bennünket. Életbe lépett a kávéházi luxusadó címmel közli a lap, hogy Suboticán a főszámvevői hivatalban szerda délelőtt valamennyi kávéház és étterem fizetőpincérének kiosztották a megfelelő blokkokat. Egyúttal ellátták őket a szükséges utasításokkal is. Nem derül ki egészen egyértelműen, hogy az információ valóban megtörtént eseményt rögzít-e, vagy csak a szatíraíró játszadozik el a gondolattal, mindenesetre a cikkben a továbbiakban precíz felsorolás következik: „A kávéházakban este 8 órától kezdve, az éttermekben pedig 9 órakor kezdik szedni az új luxusadókat, még pedig 10 koronáig terjedő fogyasztás után egy koronás blokkot tartozik a fizetőpincér minden vendégnek adni, 10 koronán felüli fogyasztásnál pedig az árak 10 százalékáról ad utalványt." Ezeket a blokkokat két példányban kell a fizetőpincéreknek kiállítani, az egyik tehát a megadóztatott vendéget illeti, a másikkal pedig a főszámvevőségen kell elszámolnia.
Egy kissé bonyolult. De hát a pénztárgépet még nem alkalmazták.
