Eszem ágában sincs megkérdőjelezni a haladást. Hovatovább azonosulni tudok azon szociológusok véleményével, akik szerint új alapokra kell helyezni az emberi társadalmakat, s ekkor nem elegendő menteni a süllyedő értékeket vagy sodródni az eseményekkel, hanem a kihívásokra ösztönző válaszokat szükséges felkutatni. Ami engem illet, a régit nem sírom vissza, bár ami most van, ez sem tetszik igazán. Pártatlanul szemlélődhetek, részrehajló elfogultság nélkül.
Nos, néhány dolgot azért átmenthettünk volna a letűnt korokból. Régen például a mesterek javítottak, ma alkatrészt cserélnek. Annak idején a focisták a labdarúgással törődtek, nem alkalmazták a birkózás elemeit, ritkán sercintettek látványosan, nem fújták állandóan az orrukat – és nem tarkították tele a testüket tetoválással. Egykor a kislányok valóban kislányok voltak, ma, ahogyan öltöztetik és frizurázzák őket: nők kicsiben. A hatvanas-hetvenes években az ismeretterjesztést is felvállaló televíziózás hőskorában a vetélkedőkben a tudás számított, nem a férfias izomzat vagy a női mellbőség. Viszont ma legalább kedvünkre élvezhetjük, hogy a kereskedelmi csatornák ilyen jellegű műsoraiban fellépő műsorvezetők és versenyzők – jópofáskodást mímelve – miként képesek percek alatt átváltozni vigyorgó és ugrándozó idiótákká.
Mint mondtuk, a haladás feltartóztathatatlan. Ez mutatkozik meg a televízióban látható filmek kínálatában is. A választék igazán bőséges és minőségi. Íme egy átlagos nap felhozatala, böngésszünk közösen.
Akik az érzelmes dolgokat szeretik, okvetlenül foglaljanak helyet a képernyő előtt, midőn A szívem hiányzó darabja című svéd zenés alkotást sugározzák (a továbbiakban a filmcímeket elhagyjuk). A történet azzal kezdődik, hogy Isabella visszatér szülőfalujába, szeretné meglepni édesapját születésnapja alkalmából, ám ekkor jut tudomására, hogy korábbi nagy szerelme, Simon házasodni készül, ráadásul éppen gyerekkori legjobb barátnőjével. Isabella rájön, hogy együtt szeretne lenni Simonnal, ez persze majd megannyi konfliktushoz vezet. Akit ez nem elégít ki, vessen egy pillantást Jackre, a Hawaiin éldegélő, önelégült selyemfiúra, akinek békés életébe belezavar most egy lélegzetelállítóan gyönyörű nő, bizonyos Nancy. Nos, Jack, a laza szörfös, aki csak a hasát süttette eddig, és – ha már éppen kifogyott a pénzből – piti lopásokkal segítette át magát egyik napról a másikra, most élete nagy bulijához érkezik. A titokzatos nő terve roppant egyszerű: egy zsák lóvét szerezhetnek, ha Jack szót fogad és megcsinálja, amire kéri. Én úgy tippelnék, hogy Jack hajlik erre... De nem vacakol következő filmünkben Liz sem. Pedig sínen az élete: férj, ház, sikeres írói karrier. Mégis boldogtalan, így aztán hirtelen elhatározásból elköltözik otthonról, kilép a házasságból. Viszonyt kezd egy nála jóval fiatalabb színésszel, de ez is kevésnek bizonyul, úgy dönt, világ körüli útra indul. Olaszországban kutatja az élet örömeit, Indiában a szellemét és a lelkét ápoló misztikumokba mártózik, mígnem Bali szigetén megtalálja a belső egyensúlyát. Hab a tortán: találkozik Felipével, a bohém brazillal. Mellesleg kár, hogy nem korábban – minthogy a film ezzel végződik. Elégedetlen a sorsával Adam, az Alaszka északi csücskén dolgozó helyi tévériporter szintén, alig várja, hogy leléphessen, és valamelyik nagyobb nézettségű csatornánál dolgozhasson. Egy napon ölébe hull a hatalmas lehetőség egy szürke bálnacsalád képében, őket körbezárta az északi sarkkör gyorsan szilárduló jege. Adam tudósításai csak fokozzák az izgalmakat: felbukkan a városkában a régi barátnője, s ott gyülekeznek mind többen az elkötelezett környezetvédők is, az idő pedig egyre fogy. S ha már az állatoknál tartunk, figyelni kellene, mi történik mostanában ezzel a King Konggal. Merthogy pártfogói veszedelmes utazásra indulnak vele, hogy megleljék igazi otthonát. Az expedíció tagja Jia is, az árva lány, akivel különlegesen szoros kapcsolatba került. Ám útjukat váratlanul keresztezi a feldühödött Godzilla, a másik óriási vadszörny. Esetleg őt is érdekli a lány? – gyanakodnánk. Majd kiderül. De nem biztos, hogy bevárjuk, mert most meg a világbéke forog kockán. És nem először. A helyzet pedig bonyolult: egy csapat telekinetikus és tisztán látó képességekkel rendelkező fiatal évek óta bujkál a Divízió nevű titkos amerikai kormányhivatal elől, akik egyszerű emberekből genetikai transzformáció segítségével pszi harcosokat kreálnak. Aki nem engedelmeskedik, azt megsemmisítik. Tenni kellene tehát valamit, viszont a győzelemhez okvetlenül meg kellene találniuk a szökevény Kirát, nála van ugyanis a kulcs a Divízió programjának megszüntetéséhez. Alighogy sikerül ezt a veszedelmet elhárítani, máris az egymással háborúzó vámpírok meg farkasemberek özönlik el az emberek lakta tájat. Egy „földi" orvost is túszul akarnak ejteni, ám a harcos vámpírlány, aki mindenhová követi, azon kapja magát, hogy eddig soha nem tapasztalt kötődést érez a férfi iránt. Ketten aztán különös titkok nyomára bukkannak, amelyeknek még félelmetes következményei lehetnek.
S amikor már úgy érezzük, sikerült túlélnünk mindezt, érkezik az újabb vészjósló hír: letérve pályájáról a Hold a Föld felé zuhan. Egy személyt a NASA kiképezett ugyan valamiféle hasonló esetekre, nagy kérdés azonban, hogy most képes lesz-e megbirkózni ezzel a rendkívüli feladattal. Javaslom, nézzünk ki az ablakon, s ha a Holdat tényleg nagy sebességgel sisteregve közeledni látjuk – akkor ennek a filmnek bizony-bizony rossz vége lesz.
Nyitókép: Régi idők mozija, a Minden lében két kanál: Roger Moore és Tony Curtis