Mint már hírül adtuk, Antonio Bonfini itáliai humanista A magyar történelem négy és fél könyve című munkájának egy 1609-ban kiadott példányára találtak rá az apatini Jézus Szíve-templom könyvtárában. Az értékes könyvről bővebben dr. Utasi Csilla az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének régi magyar irodalomtörténettel is foglalkozó tanára mesélt.
Dr. Utasi Csilla
– A magyar történelem tizedei –Pietro Ransano Epithoma rerum Hungaricarum című, kisebb terjedelmű és jelentőségű munkája mellett – a magyar történelemről adott első humanista jellegű áttekintés. Ebben az időszakban megújult a történetírás. A humanisták a korábbi korok történetíróival szemben, akik csupán lejegyzői voltak az eseményeknek, művüket az ókori retorika eszköztárával, az ókori műveltség birtokában, az aranykori, tiszta latin nyelven alkotják meg. A valóságos események hiteles elbeszélése mellett a feltehetően megtörtént eseményekről is szólnak, s ez alkalmat ad számukra a személy- és földrajzi nevek etimologizálására, a múlt nagy alakjainak jellemzésére, fiktív beszédek beiktatására. A jellemzés nagyon jó példája Bonfini munkájában Mátyás király leírása, amely teljes egészében Plutarkhosz Nagy Sándor-jellemzésén alapul.
Bonfini Mátyás király kérésére írta meg művét, melyben a magyar történelmet dolgozza fel a kezdetektől 1496-ig.
– 1488-ban Itáliában érte el őt Mátyás király felkérése, hogy írja meg a magyarok történetét, és 1489-ben ár hozzá is fogott a Rerum Ungaricarum decades IV et dimidia megírásához. Forrásként a nemrég megjelent Thurczy-krónika mellett, Flavio Biondo Európa-történetét és mintegy ötven ókori és kortárs munkát használt. Mátyás király halála után az új uralkodó, II. Ulászló Bonfini megbízatását meghosszabbította. Kisebb megszakításokkal 1497-ig dolgozott a művén, ekkortól azonban betegsége megakadályozta abban, hogy művét folytassa. Nagy történeti munkájának kézirata nem maradt fenn. A műnek Mátyás király könyvtára, a Corvina számára készült, négykötetes másolatából is csupán lapokat ismerünk. Szerencsére Bonfini művét sok kortársa is lemásoltatta, ezek alapján adta ki Martin Brenner, szász humanista 1543-ban, Bázelben az első három decast. A negyedik tizedet Brenner nem ismerte, ennek a Mátyás királyra vonatkozó részeit Heltai Gáspár jelenttette meg 1565-ben kolozsvári officínájában. Az első teljes Bonfini-kiadás az európai hírű humanistának, Zsámboky Jánosnak, Miksa és Rudolf udvari történetírójának, Janus Pannonius kiadójának nevéhez fűződik. Az ő 1568-as, bázeli kiadása Bonfini művén kívül tartalmazza még Zsámboky Jánosnak az 1496-tól az 1526-ig terjedő korszakról adott leírását, Brodarics István beszámolóját a mohácsi csatáról, Zsámboky leírását az egri és a szigetvári ostromról, valamint Oláh Miklós Athila című, a hun történelmet humanista szellemben tárgyaló latin nyelvű munkáját. A kötet 1581-es frankfurti kiadása kiegészült még a régi magyar törvényeknek a pozsonyi jogtudós, Mossóczi Zakariás által készített gyűjteményével. A kötet, amely ezzel elnyerte a végső formáját, két évszázadon át további öt latin és két német kiadásban látott napvilágot. Ezek egyike az az 1606-os hanaui kiadás, amelynek egyik példányát most megtalálták Apatinban.
Kulturális örökségünk szempontjából mennyire jelentős könyv került elő?
–A Bonfini-kötet valószínűleg a 18. században egy időszakra megszüntetett jezsuita rend egyik könyvtárából kerülhetett erre a vidékre. 1773-ban, XIV. Kelemen pápa a Dominus ac Redemptor kezdetű bullájával feloszlatta a Társaságot. A bullát még ugyanabban az évben meghirdette Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő is. A rend feloszlatását követően a jezsuita szerzetesek közül többen plébánosként helyezkedtek el, egyikük hozhatta magával a Bonfini-kötetet is. A tulajdonosok általában könyveik címlapjára jegyezték fel a nevüket, a birtoklás kezdetét jelző évszámot. Bonfini-kötet azonban, sajnos, címlap nélkül maradt ránk, így aztán az egykori birtokosok nevét sem ismerjük, a könyv útját sem tudjuk helyreállítani. A kötet kézírásos lapszéli, lapalji bejegyzései azonban fontos adalékokkal szolgálhatnak a könyv egykori használóiról vagy arról a jezsuita (vagy más szerzetesrendi) könyvtárról, amelynek állományához a könyv tartozott. A kötet az egykor német lakosságú Apatin plébániatemplomában került elő. A Bonfini-kötet csupán a mi szempontunkból, a magyar művelődés és szempontjából fontos, hanem az itteni németség és a térség többnemzetiségű, egymással összefonódó művelődéstörténete szempontjából is, amelynek minden apró mozzanatát, forrását meg kell őriznünk, máskülönben – források híján – ez a múlt nyomtalanul eltűnik.
Mennyire beszélhetünk könyvritkaságról az említett könyv esetében, vannak-e ehhez hasonló könyvek környékünkön?
– A Matica srpska Könyvtárban nemcsak a Hódságból előkerült 1606-os, hanaui Bonfini-kiadás egyik példányát őrzik, hanem az 1568-as Zsámboky-féle bázeli kiadás egyik példányát is.
Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban 1568-as és az 1606-os edíció mellett a mű német fordításai is megvannak, a szegedi Somogyi Könyvtárban az 1606-os kiadás és az 1581-es frankfurti kiadás egy-egy példányát őrzik. A Bonfini-művet két évszázadon keresztül többször kiadták, érthető tehát, hogy több példány fönnmaradt belőle. A most előkerült kötet azonban rendkívül értékes. Környezetünkben kevés a régi könyv, a 16–17. századi nyomtatványok az oszmán hódoltságot követően, legnagyobbrészt a 18. századi betelepítések után kerültek erre a vidékre.
