PERPETUUM MOBILE
– Legyen nyugodt, nem akarok maga előtt bejutni az orvoshoz. De én mindig izgek-mozgok. Sietek.
– Miért?
– Örök életemben ilyen voltam. Ha napszámba jártunk, én mindig legelöl, messze lehagyva a többieket. Elheveredtem, pihentem, amíg utolértek. Soha nem fáradtam ki.
– Akkor miért nem csinálja most is ugyanezt? A képlet adott: siet, rohangál egy darabig, aztán meg pihen.
– Megtehetném. Az asszonnyal együtt mindketten kapjuk a nyugdíjat. Néhány évig azért még elmentünk napszámba, segítettük a gyerekeket. De most már megállnak a saját lábukon.
– Akkor mit csinál egész nap?
– Semmit. Se kutyánk, se macskánk. Talán még egerünk sincs…
A SPORT ÉLETKORA. Bizonyos Francesco Flachi nevű, korábbi olasz élvonalbeli futballista, a Sampdoria egykori játékosa, sőt csapatkapitánya doppingvétség miatt tizenkét éves eltiltását követően most, negyvenhat évesen újra pályára lépett. Igaz, már csak egy ötödosztályú csapatban, de az most mit sem számít. Nem tudom, milyen hajtóerő ösztökélte hosszú éveken át a visszatérésre. Feltehetően benne volt ebben azért a „csak megmutatom” bizonyítási vágya.
Vagy egyszerűen pusztán a sport szeretete, miként Gianluigi Buffon esetében. Minden idők egyik legnépszerűbb és legrokonszenvesebb sportembere a torinói Juventus kapusaként vált a szurkolók kedvencévé, majd pályafutása zárószakaszában kipróbálta magát a Paris Saint-Germainben. Tavaly nyáron visszatért egykori anyaegyesületébe, a most második ligás Parma csapatába, ahol a minap írt alá új, a 2023–2024-es évad végéig szóló megállapodást. Buffon 2024 januárjában tölti be a negyvenhatodik életévét.
A versenyszerű testedzés nem is olyan régen még inkább a felnőtt korosztály sajátja volt. A dolgok aztán változtak. Méghozzá az életkor mindkét irányába. Egerszegi Krisztina, az ötszörös olimpiai, kétszeres világ- és kilencszeres Európa-bajnok magyar úszó az 1988. évi szöuli nyári olimpiai játékokra utazó csapat legfiatalabb tagjaként tizennégy évesen lett olimpiai bajnok. Ez akkor világszenzációnak számított. Ugyanúgy, mint valamivel korábban a román színekben fellépő Nadia Comăneci szereplése; Károlyi Béla és felesége, Márta edzők tanítványaként – szintén tizennégy évesen – az 1976-os montreali olimpia sztárja lett, három arany-, egy ezüst- és egy bronzérem birtokosaként. Ő volt az első olyan tornász, aki maximális tízes osztályzatot kapott az olimpiai játékokon.
Másfelől viszont azt olvashatjuk, hogy egy kilencvenöt esztendős férfi egy percen belül futotta a kétszáz métert. És nagyszerűen érzi magát. Egy kilencvenkét éves asszonyságnak pedig, aki életében tizenhatszor futotta le a 42 kilométeres távot, a maraton megtételére nemrégiben hét és fél órára volt szüksége. És nem cserélne senkivel. A kellemes közérzet meg a hosszú élet titkáról a 101. születésnapját néhány héttel ezelőtt vidáman, elegánsan kiöltözve ünneplő Keleti Ágnes, az ötszörös olimpiai és egyszeres világbajnok tornásznő recepttel is szolgált. A világ jelenlegi legidősebb olimpiai érmeseként ezt tanácsolja: keveset enni, de sokat mozogni, valamint tessék minél többet olvasni meg világot járni. És az eredmény nem maradhat el.
Gyerünk, kezdő idősödő sporttársak – van remény!
ZENE ÉS KÉPZELET. A közönségszórakoztató televíziózás hőskora mindenképpen hozzájárulhatott a különféle zenei fesztiválok létrejöttéhez és azok gyors felfutásához. Közülük a legnézettebb mindenképpen az Eurovíziós Dalverseny, a kezdete óta minden évben megtartják, így egyike a leghosszabb ideig tartó televíziós műsoroknak a világon. Ez a rendezvény elsősorban a kiugrás lehetőségét kínálta az előadóknak, ezzel azonban csak keveseknek sikerült élniük, például az ABBA együttesnek, a távoli 1974-ben, a Waterloo című dallal. A San Remó-i dalfesztivál 1951-ben indult, négy évre rá az olasz közszolgálati televízió, a RAI is bekapcsolódott a közvetítésbe. Az évek során nagy nevek tűntek fel, Domenico Modugno, Bobby Solo, Gigliola Cinquetti, Rita Pavone, Adriano Celentano és a többiek. Mindezek után nem tekinthető véletlennek, hogy az abbáziai Kvarner Hotel kristályterme 1958-tól (egészen 1986-ig) szívesen adott teret a jugoszláv könnyűzene seregszemléjének. Az Opatijai fesztivál sztárjai voltak többek között Ivo Robić, Đorđe Marjanović, Lola Novaković, Dušan Jakšić, Gabi Novak és Lado Leskovar – hogy csak néhányukat említsük.
Talán a felsorolásból is kitűnik, a fesztiválok kezdeti időszakában a dallam volt a fontos, meg az előadó. Az eredeti értékek aztán háttérbe szorultak, a vizualitás vált dominánssá, ami viszont nem zene, azonkívül gúzsba köti a spontán képzeletet. Legutóbb, 2017-ben, a portugál Salvador Sobral tudott még győzni egy valóban szép dallamívű, érzelmeket ízléssel adagoló számmal. De a dallam, az ízlés és az érzelem ma már nem divat. Ez a lármás ricsaj meg a vakítóan bódító látvány korszaka. Hát legyen.
