2024. december 22., vasárnap

Misi és Erika

Misi és Erika a kisszobában beszélgettek. Szerelmesek voltak. Misi két hete ismerkedett össze ezzel a lánnyal. Erika titkárnő volt. Misi meg számítógépes szakember. Ő jobban keresett. De egyiküket sem érdekelte az, hogy mivel keresik a kenyerüket. Lényeg a szerelem volt. Ha Erika a kukát túrta volna, Misit azt sem érdekelte volna… És fordítva is…

– Jó veled lenni! – mondta Misi.

– Veled is! – mondta Erika.

Közben narancsot eszegettek.

– Jó lenne, ha összeköltöznénk! – mondta Erika.

– Az apám nem örülne neki. Nem is tudja, hogy veled járok…

Erika nevetett.

– Majd megtudja… – mondta aztán.

Misi elhallgatott.

– Most mi baj van?

– Vannak gondjaim…

– Miért nem osztod meg velem? – kérdezte Erika.

– Az apám olyan szófukar ember. Nem tudok vele az érzéseimről beszélgetni. Tudja, hogy vannak gondjaim, de nem foglalkozik vele…

Erika elhallgatott. Majd Misi elővett egy naplót. Ebben írta le a gondolatait.

– Te naplót vezetsz?

– Igen. Na és? Muszáj magamból kiírni a gondokat.

Erika komoly arcot vágott.

– Beleolvashatok?

– Csak nyugodtan.

Erika kezébe vette a füzetet, s olvasni kezdte. Majd nevetett egy nagyot.

– Mi olyan vicces?

– „Az apám nem szereti, ha beviszem a cigit a szobába”

Misi is nevette.

– Vagy ez is jó! „Szénné fogunk égni.”

– Az apám azt hiszi, hogy lakástüzet csinálok.

Majd Erika odaadta a füzetet Misinek, aki tollával valamit megint jegyzetelt.

– Most mit írsz? – kérdezte Erika

– A tegnap történteket.

– Ezt hogy érted?

– Amit tegnap gondoltam. Azokat.

– Azokra még emlékszel?

– Hogyne. Az agyam, mint a komputer. 

Erika a fejét csóválta balra-jobbra.

– Milyen okos fiúm van!

– Ez még semmi!

– Na, lassan mennem kell!

Majd hirtelen nyílt a bejárati ajtó. Misi apja, Ádám volt az.

– Ó! Az apám az! – mondta valósággal megijedve Misi.

– Ne jöjj zavarba!

– Hiszen téged sosem látott.

Majd Ádám nyitja Misi szobájának ajtaját. Az nagyot néz.

– Misi… Te… 

– Ő a barátnőm! Erika.

Ádám nagyon zavarban volt.

– Nem is tudtam, hogy nőd van…

– Van… Igen… Nemrég ismerkedtünk össze…

– Erika. Ugye?

– Igen. Halász Erika vagyok – szólt közbe a barátnő.

Majd Ádám magukra hagyta őket. Misinek még a tenyere is tiszta víz volt. Erika meg nevetgélt.

– Hagyd már abba! – kérte Misi. Ez nem vicces.

– Na, megyek. Majd apádnak mesélj rólam!

– Jó! Szia!

S Erika elköszönt a férfiaktól. Misi kényelmetlenül érezte magát. Ádám éppen a konyhában dohányzott.

– Apa! – szólt neki Misi.

– Mi az?

– Ő Erika volt, a barátnőm.

– Értem. Így helyes.

Misi meglepődött ezen.

– Örülök, hogy örülsz neki.

– Hát persze. Már azt hittem, agglegény maradsz.

– Nem, dehogyis… De azért még házasságról szó sincs.

– Jól van – mosolyodott el az apa.

Majd mélyet szippantott a cigiből.

– Figyelj, fiam! El kell mennem ma este az öreganyámat meglátogatni.

– Menj csak! Tudok magamra vigyázni!

– Hamarosan készülök is!

Misi magára hagyta. Ádám ruhát cserélt. Egy óra eltelt, s elköszönt. Misi egyedül maradt… Majd olvasni kezdett, de csak a szerelmén járt az esze. Gondolt egyet és felhívta.

– Akkor nyolckor!

Misi egy találkát beszélt meg. Felöltözött, s az asztalon hagyott egy cetlit, mely az apjának szólt, ha az hazajönne addig…

Elment, s ilyen boldog régen volt. 

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás