Misi és Erika a kisszobában beszélgettek. Szerelmesek voltak. Misi két hete ismerkedett össze ezzel a lánnyal. Erika titkárnő volt. Misi meg számítógépes szakember. Ő jobban keresett. De egyiküket sem érdekelte az, hogy mivel keresik a kenyerüket. Lényeg a szerelem volt. Ha Erika a kukát túrta volna, Misit azt sem érdekelte volna… És fordítva is…
– Jó veled lenni! – mondta Misi.
– Veled is! – mondta Erika.
Közben narancsot eszegettek.
– Jó lenne, ha összeköltöznénk! – mondta Erika.
– Az apám nem örülne neki. Nem is tudja, hogy veled járok…
Erika nevetett.
– Majd megtudja… – mondta aztán.
Misi elhallgatott.
– Most mi baj van?
– Vannak gondjaim…
– Miért nem osztod meg velem? – kérdezte Erika.
– Az apám olyan szófukar ember. Nem tudok vele az érzéseimről beszélgetni. Tudja, hogy vannak gondjaim, de nem foglalkozik vele…
Erika elhallgatott. Majd Misi elővett egy naplót. Ebben írta le a gondolatait.
– Te naplót vezetsz?
– Igen. Na és? Muszáj magamból kiírni a gondokat.
Erika komoly arcot vágott.
– Beleolvashatok?
– Csak nyugodtan.
Erika kezébe vette a füzetet, s olvasni kezdte. Majd nevetett egy nagyot.
– Mi olyan vicces?
– „Az apám nem szereti, ha beviszem a cigit a szobába”
Misi is nevette.
– Vagy ez is jó! „Szénné fogunk égni.”
– Az apám azt hiszi, hogy lakástüzet csinálok.
Majd Erika odaadta a füzetet Misinek, aki tollával valamit megint jegyzetelt.
– Most mit írsz? – kérdezte Erika
– A tegnap történteket.
– Ezt hogy érted?
– Amit tegnap gondoltam. Azokat.
– Azokra még emlékszel?
– Hogyne. Az agyam, mint a komputer.
Erika a fejét csóválta balra-jobbra.
– Milyen okos fiúm van!
– Ez még semmi!
– Na, lassan mennem kell!
Majd hirtelen nyílt a bejárati ajtó. Misi apja, Ádám volt az.
– Ó! Az apám az! – mondta valósággal megijedve Misi.
– Ne jöjj zavarba!
– Hiszen téged sosem látott.
Majd Ádám nyitja Misi szobájának ajtaját. Az nagyot néz.
– Misi… Te…
– Ő a barátnőm! Erika.
Ádám nagyon zavarban volt.
– Nem is tudtam, hogy nőd van…
– Van… Igen… Nemrég ismerkedtünk össze…
– Erika. Ugye?
– Igen. Halász Erika vagyok – szólt közbe a barátnő.
Majd Ádám magukra hagyta őket. Misinek még a tenyere is tiszta víz volt. Erika meg nevetgélt.
– Hagyd már abba! – kérte Misi. Ez nem vicces.
– Na, megyek. Majd apádnak mesélj rólam!
– Jó! Szia!
S Erika elköszönt a férfiaktól. Misi kényelmetlenül érezte magát. Ádám éppen a konyhában dohányzott.
– Apa! – szólt neki Misi.
– Mi az?
– Ő Erika volt, a barátnőm.
– Értem. Így helyes.
Misi meglepődött ezen.
– Örülök, hogy örülsz neki.
– Hát persze. Már azt hittem, agglegény maradsz.
– Nem, dehogyis… De azért még házasságról szó sincs.
– Jól van – mosolyodott el az apa.
Majd mélyet szippantott a cigiből.
– Figyelj, fiam! El kell mennem ma este az öreganyámat meglátogatni.
– Menj csak! Tudok magamra vigyázni!
– Hamarosan készülök is!
Misi magára hagyta. Ádám ruhát cserélt. Egy óra eltelt, s elköszönt. Misi egyedül maradt… Majd olvasni kezdett, de csak a szerelmén járt az esze. Gondolt egyet és felhívta.
– Akkor nyolckor!
Misi egy találkát beszélt meg. Felöltözött, s az asztalon hagyott egy cetlit, mely az apjának szólt, ha az hazajönne addig…
Elment, s ilyen boldog régen volt.
