2024. január 27-én Pastyik László bibliográfust, irodalomtörténészt, kiváló helytörténeti és néprajzi munkák szerzőjét 80. születésnapja alkalmából köszöntik a tudományos élet képviselői. Születésnapja a magyarság ünnepe, ő az a kiváló tudós, aki munkájával évtizedek óta gazdagítja délvidéki közösségünk szellemi életét. Ő azon tudósaink egyike, aki büszkén őrzi szívében-lelkében a szülőföldi kötődéseit, Topolya és a táj szellemi örökségét. 2019-ben született Érdujhelyi Menyhért, a kisebbség és a szórvány korai kutatója című tanulmánya bevezetőjében így fogalmazott: „A történetírók életrajzi adatai sok mindent elárulnak arról, hogy mi és miért került tudós tanulmányaik középpontjába. Döntő impulzusként kezelhető, hogy a társadalom alakulástörténetével foglalkozó történész egész gondolkodására és históriai szemléletére milyen benyomást gyakoroltak a fiatal kori (jobbára iskolai) élmények és a felnevelő mikrokörnyezet (család és lakóhely). A látott és közelről megtapasztalt példák hatása a művekben is finoman felszívódik, sőt magyarázatul is szolgálhat.” Pastyik László azon kimagasló tudósaink sorába tartozik, akik pályájuk során, történelmünk súlyával a vállukon, elkallódott-elvitatott szellemi értékeink felkutatására-föltárására vállalkoztak.
Szabadkai gimnáziumi évei után az 1960-as években az újvidéki Magyar Tanszéken szerzett diplomát. 1969-ben az egyik alapítója, majd hosszú éveken át munkatársa volt a Hungarológiai Intézetnek, ahol – elmondása szerint – nemcsak irodalmi, hanem magyarságtörténeti dolgokkal is foglalkoztak. Ebben az időszakban alakult ki az érdeklődése a történelem, a néprajz és a nyelvjárás-kutatás iránt. A Hét Nap 2023. február 3-i számában megjelent, A délvidéki áhítat kutatója című interjúban Talpai Lórántnak elmondta: a hungarológia és a magyar néprajz tudományát a XX. század olyan neves kutatóitól tanulhatta mint Bálint Sándor, Ortutay Gyula, Gunda Béla és Kiss Lajos, de az egyetemi tanulmányai idején nagy hatással volt rá Penavin Olga munkássága is. Nemzedéke tagjainak a tanárnő mutatta meg Szlavónia, Baranya, a Muravidék és a Bácska elhagyott vidékei lakóinak sejtelmes, csodálatos, értékeket rejtő világát.
Elmondása szerint „a vajdasági szellemi élet a ’60-as években kezdett virágozni. Ekkor hagyták jóvá a Hungarológiai Intézet alapítását is, ezáltal pedig a magyarság története és irodalma is kutathatóvá vált. Előtérbe került egy nagyszabású kutatás lehetősége, ehhez azonban számtalan dolgot kellett dokumentálni, azaz el kellett kezdeni bibliográfiával is foglalkozni”. A Hungarológiai Intézet munkatársaként Budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban Kemény G. Gábortól, „a magyar történeti bibliográfia egyik legnagyobb szakértőjétől” sajátíthatta el a bibliográfia tudományát. Pastyik László így emlékezett vissza pályakezdő éveire: „Ebben az időszakban készült el először a határon túli magyarság helytörténeti, illetve bibliográfiai felmérése. Óriási munka volt, melyben én is részt vettem. Mindez nagy jelentőséggel bírt, nagy lökést adott a későbbi magyarság- és nemzetiségkutatási ügyeknek.” Pályája e kezdeti szakaszában sok jelentős kutatóval sikerült együttműködnie, közülük is kimagaslik Kósa László alakja, aki a Magyar Tudományos Akadémia néprajz szakának volt a képviselője. Ilyen pályakezdői tapasztalatokkal lépett az egyetemi katedrára, és oktatta hosszú éveken át a hungarológiát. Nemzedékek hosszú sora tanulta tőle magyarságunk nemes tudományát. Egyike volt azon keveseknek, akik a posztmodern szövegértelmezések önfeledt katedrai derűjében is emlékeztettek nemzeti történelmünk sorsunkat meghatározó jelentőségére.
Pastyik László Brassó város bevételére készül, 2015, gotó: Mák Ferenc
Bibliográfusként 1968 és 1985 között tizennyolc füzetben jelentette meg A jugoszláviai magyar folyóiratok és lapok magyar irodalomtörténeti repertóriumát – egész korának szolgáltatva példát a szellemi építkezés és az értékőrzés tekintetében. Munkáját a tanítványok sora követte. Az egyik legnagyobb munkájának tekinti a Müncheni Délkelet-európai Intézet bibliográfiáját, amely 1945-től 1975-ig dolgozta fel a Vajdaságra, illetve az egész Délkelet-Európára vonatkozó adatokat, amelynek ő készítette a vajdasági részét.
Pastyik László jelentős szerepet vállalt irodalmi értékeink föltárásában is, 1988-ban a Forum Hagyományaink sorozatában Bori Imrével együtt megjelentették Szenteleky Kornél Egy fáradt szív szerelmei – Egybegyűjtött írások 1914–1920 című kötetét, amely tartalmazta a jeles szerzőnk műveinek általa összeállított bibliográfiáját is. 1999 és 2003 között az ő szerkesztésében jelent meg Herceg János háromkötetes Összegyűjtött esszék, tanulmányok című munkája, melyhez ő írta az utószót és a jegyzeteket is. Ezenkívül a Tankönyvkiadó Intézet számára több mint húsz tankönyvet fordított magyarra.
Pastyik Lászlónak kiterjedt kapcsolatai vannak a hazai és magyarországi neves tudósokkal és intézményekkel. 1970 óta tagja a Matica srpska lexikográfiai bizottságának, szerzője a Matica által megjelentetett lexikonok magyar vonatkozású címszóinak. Elmondása szerint négy életrajzi és irodalmi lexikon elkészítésében vett részt. „Ezek a művek felölelték, illetve feltárták az egykori Jugoszlávia teljes területén szervezett művelődési eseményeket.” A magyarországi intézmények közül tagja a Magyar Filológiai Társaságnak és az Országos Széchényi Könyvtár Műszaki Könyvtáros Szekciójának. Alapító tagja a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak, tagja a Társaság elnökségének, mint ahogyan tagja a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak is.
Pastyik Lászlónak feladata volt a Szerb Matica könyvtárosokat szakvizsgáztató bizottságában is, s nekem valamikor az 1980-as évek közepén alkalmam volt nála könyvtárosi szakvizsgát tenni. Szaktudása, szakismerete magát a vizsgázót is elbűvölte, azóta számomra Ő a Tanár Úr. Talán onnan eredt, hogy évtizedekkel később, a 2000-es években kellő izgalommal vártam, hogy alakja fölbukkanjon az Országos Széchényi Könyvtárban az általam róla elnevezett „Délvidéki Ablak” olvasói asztalnál, ahonnan remek kilátás nyílt az ezeréves történelmi Magyarországra.
Vele azonban nemcsak a budai Királyi Palota ablakából néztük a beláthatatlan messzeséget, de az Országos Széchényi Könyvtár Műszaki Könyvtáros Szekciójának tagjaival távoli vidékekre is eljutottunk: sok-sok éven át az „őszi kirándulásaink” alkalmával Galíciától a Doberdóig, Pozsonytól Brassóig, az Al-Dunától a Barcaságig, a Vereckei hágótól, a történelmi Magyarország megszületésének helyszínétől az Isonzóig, a történelmi Magyarország nagy temetőjéig bejártuk nemzetünk történelmének jeles és emlékezetes vidékeit. Öröm volt Pastyik tanár úrral kirándulni, históriai ismereteivel elbűvölte a vele együtt utazókat, alakjából mindenütt az elhivatottság, a csöndes elkötelezettség sugárzott.
Tanár Úr, közösségi értékeink bölcs és fegyelmezett őreként 80. születésnapod után is tartson meg jóindulatában a Gondviselés, hogy még sokáig élvezzük gondoskodó szeretetedet.
Nyitókép: Pastyik László, fotó: Szalai Attila, Hét Nap
