Katona Edit tanulmánykötete hosszú kutatómunka keresztmetszetét adja. A szerző szakterülete a mondattan, a kognitív nyelvészet, a szerb–magyar összevető nyelvészet és a szövegtan (szövegalkotás). Ennek a munkának az eredményét, látványos gondolatmeneti ívét láthatjuk a kézirat írásait olvasva.
A kutató a kötet első fejezetében a metaforák fénykörébe, bűvkörébe von be bennünket. Első dolgozatában a tudományelméleti alapokból kiindulva mutatja be a testesültség kérdéskörét a kognitív metaforákban. Gyakorlati tapasztalatait leszűrve érinti a metaforikus kompetencia kérdéskörét is, majd a metaforikus gondolkodás alakzatait, annak leggyakoribb megnyilvánulásait, valamint a metaforák hálózatát, leképezési tényezőit mutatja be. Két munkájában a metaforahasználat genderalapú vizsgálata kerül előtérbe. Egyik tanulmány a nemek metaforahasználatát boncolgatja két téma: a női szerep és a kulturális értékek (könyv, szó, bölcsesség) szempontjából. A másik dolgozat a férfiasság kódjainak metaforikus megjelenési formáira helyezi a hangsúlyt. Feltárja, hogyan konstituálódik a férfiasság fogalma a társadalmi, történelmi, kulturális, irodalmi és nyelvi hagyomány függvényében.
A könyv szerzője összevető és kognitív nyelvészeti érdeklődésének jegyében két tanulmányában a műfordítói munka műhelytitkaival foglalkozik. Az egyikben az ekvivalencia és fordítói hűség kérdéskörét taglalja két szerb költemény magyar fordítása kapcsán. A fordítást komplex módon kezeli, a beszédhelyzetet, tartalmi, stilisztikai tényezőket, a funkciót, a pragmatikai követelményeket egyaránt figyelembe veszi, az ekvivalenciát pedig diskurzusmondatban, szövegszinten vizsgálja. A másik dolgozatban a szerelmes beszéd metaforáinak a fordítási lehetőségeit tárgyalja egy magyar vers két szerb nyelvű fordítását elemezve. A nyelvész érintkezési pontokat keres a szerb és a magyar nyelv között a költészet közös metaforakincsére alapozva. Mindeközben figyelembe veszi a nyelvi-poétikai lehetőségeket, a költészeti hagyományt és a fordítói intuíciót, megérzést is, és Kosztolányi szemléletét elfogadva azokat a fordítókat helyezi előtérbe, „akik a maguk nyelvén szépen hangzó megoldásokat hoznak létre, ezeket kölcsönzik a szerzőnek, és ajándékozzák az olvasónak az elhallgatottakért cserébe”. Egy másik tanulmányban a lélekmetaforák szerb–magyar viszonylatú összevetési, fordítási lehetőségeinek az összefoglaláskor a szerző fordítás-összevetési tapasztalatainak összegzésére is sor kerül. Miloš Crnjanski Stražilovo című versének magyar fordításai visszavezetnek az alapvető kérdésekhez, a két nehezen megragadható entitás: a szellem és a lélek körül – és elhatárolási lehetőségeihez.
A kötet második fejezetében a kutató nyelvhasználati helyzetképet nyújt az olvasónak, mégpedig az igekötőket előtérbe helyezve. A kommunikatív frazeologizmusok használatát vizsgálja, hiszen azok alakulása alapvetően jellemzi a beszélőközösség nyelvi állapotát, attitűdjét. A szerző arra keresi a választ, hogy a szűkebb és tágabb környezet, a családi, társadalmi helyzet, szociokulturális körülmények hogyan befolyásolják az ifjúság nyelvhasználatát. Bemutatja, hogyan alakulnak a tanulók köszönési szokásai Vajdaságban, milyen udvariassági formákkal élnek. A kommunikációs szokások fölmérése a szociolingvisztikai, pragmatikai szempontok figyelembevételével történik, így mutatkozhat meg a kétnyelvű környezet hatása. Kutatásai során elsősorban arra keres választ, a tanulók nyelvhasználata milyen szintű anyanyelvi kompetenciáról árulkodik, vajon a szokatlannak vélt igekötő-használat hátterében megbújnak-e kognitív szempontok, nyelvjárási jelenségek.
A kiadvány harmadik fejezete (Szövegalkotási stratégiák) felvázolja, mit jelent lépést tartani a megváltozott befogadási szokásokkal. Katona Edit úgy érzi, a megváltozott kommunikációs körülmények közepette sokat kell tennünk a szövegalkotás tanításának eredményességéért, hiszen a posztmodern társadalom online világában hibrid műfajok, folyamatközpontúság, nem lineáris észlelés részesei a tanulók. A dolgozatokban a kreatív szövegalkotási stratégiákat, a fejlesztést célzó szabad és/vagy strukturált szövegalkotási, a befogadó- és alkotótevékenységet ösztönző gyakorlatokat, valamint motiváló feladatok sorát vonultatja fel, amelyekkel a tanulók kíváncsisága fenntartható.
Szövegalkotáskor úgymond az akt felöltöztetése zajlik le. Van egy váz, egy téma, melyet megtöltünk tartalommal, felöltöztetjük a jellemek, a környezet, a beszédmódok, az idő- és térviszonyok változatos alkalmazása révén. A világteremtést segítő fogalmazási gyakorlatok tárházát láthatjuk Katona Edit sajátos interpretációjában. A fejezet egyik tanulmánya pedig a zene szövegalkotásban betöltött szerepét, megjelenítő erejét, a különböző stílushatások elérésének lehetőségeit és a szövegalkotási stratégiákat járja körül. Az irodalom és a zene kapcsolatát sok-sok példával illusztrálja, és vallja, az irodalomtanítás elhagyhatatlan eleme feldolgozni a vers zeneiségének tartalomformáló, hangulatteremtő erejét.
A tanulmánykötetet olvasva a metaforák világa tárul fel előttünk, emellett egy aktuális nyelvi helyzetkép is kirajzolódik a vajdasági magyar beszélt és írott nyelvhasználatot illetően. A kiadvány szerzője nyelvészeti tudása, egyetemi és középiskolai tanári tapasztalata, kutatómunkája nem csak egy nyelvi kaleidoszkópba enged betekintést, hanem gyakorlati tanácsokkal szolgál a szövegértés, szövegalkotás iskolai oktatásához is. A kutatási eredmények nyomán az olvasó nyelvi ismereteit bővítheti, anyanyelvi, módszertani ismereteit mélyítheti el.
A tanulmánykötet az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának kiadványaként jelent meg a 2023-as év végén. A fedőlap Pajor Tímea rajza alapján készült, a kötet belső ívein megjelenő illusztrációk is a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjainak munkái.
Szerző: Törteli Telek Márta
