Anna megint forgolódott éjjel. Rémálma nem akart megszűnni. Már a férjének is elege lett ebből. Annát hajnali háromkor kiverte a verejték… Dezső nagyon aggódott érte. Az járt folyton a fejében, hogyan segíthetne nején… Anna fél négykor kiment a konyhába s megivott egy pohár szódavizet. Nem sokat segített rajta. Ahogy álomba merült, rögtön felijedt… Kénytelen volt virrasztani. Dezső sem aludt már… Úgy gondolta, itt már pszichológusra van szükség… Anna azonban erről hallani sem akart. Hiszen nem beteg ő… Egészséges a lelke… Ám neki sem volt fenékig tejfel a gyerekkora… Érték sérelmek bőven. De ő ezen már túl van… Felnőtt, negyven éves ember, asszony… Álmában sokszor az apja jelent meg. Ő fogta szigorúan annak idején…
Másnap este Anna izgalmas szerelmes regényt vett a kezébe. Hátha az majd csendesen pihenteti az éj folyamán… De Anna megint felriadt három körül. Férjének elege lett.
– Holnap orvoshoz mégy! – fakadt ki már dühösen.
Anna tehetetlen volt, de mégse akart szakemberhez fordulni. A postán dolgozott. Dezső meg egy gyárban. Anna a munkahelyén karikás szemmel jelent meg… Főnökének is feltűnt. De nem szólt érte… Barátnői azonban nem hagyták megjegyzés nélkül. Judit azt kérdezte:
– Mi van veled Anna? Rosszul alszol?
– Igen. És rémálmaim vannak…
– Ez iszonyatos!
– Az. Nekem mondod?
– Miért nem mégy pszichológushoz?
– A férjem is ezt akarja…
– Hát persze. Aggódik érted.
– De nem akarok. Nem vagyok bolond.
– Azt senki sem mondta… A rémálmok nem azt jelentik, hogy te bolond vagy…
Anna sóhajtott, miközben a számítógépre is oda kellett figyelnie… Judit is folytatta a munkájára való összpontosítást. Annának ez a nap nagyon hosszúnak tűnt. Hullafáradtan tért haza. Dezső már régen otthon volt.
– Milyen napod volt? – kérdezte a férj.
– Szokásos. Csak nagyon kívánom az ágyat.
– Ha megint rémálmaid lesznek, én szólok egy pszichológusnak, egy orvosnak.
– Mit bánom én… – törődött bele Anna.
Aztán ahogy este ágyba bújtak, Anna kézbe vette a Bibliát. Dezső meglepődött. De helyeselte.
– A Bibliát olvasod?
– Te mit tennél, ha szorult helyzetben vagy?
– Igen. Igazad van. Olvasd csak.
Anna Jézus példabeszédeinél nyitotta ki a Szentírást, belemerült az olvasásba. Dezső egy ideig a mennyezetet nézte, aztán oldalnak fordult s elaludt. Anna pedig becsukta a Bibliát s elmondott két imát… Elaludt ő is. Az egész éjszakát mélyen átaludta, rémálom nélkül… Dezső aki hajnali háromkor felébredt, meg volt lepődve…
– Ez jól alszik! Csak fel ne ébresszem!
S visszaaludt. Aztán hatkor mindketten felkeltek. Anna szépeket álmodott, és ez látszott is rajta.
– No, látom jól aludtál! – mondta Dezső.
– Igen. Végre nem volt rémálmom.
– Talán a Bibliának köszönheted?
– Meglehet. Meg imádkoztam is…
– Jól tetted.
Anna vidáman ment munkába. De Dezső is… Mikor hazaérkeztek elmesélték az aznapi történteket a munkahelyükön… Este az ágyban azt mondta Dezső Annának:
– Holnap péntek este lesz. Elmehetnénk színházba.
– Nem bánom.
– De persze csak akkor, ha nem lesz most sem rémálmod.
– Olvasom a Bibliát s imádkozok.
– Jól van. Akkor oké…
Anna úgy is tett. S megint nyugodtan átaludta az éjszakát. Reggel már a ruhákat nézte, amit a színházra felvehet… Reggel Dezső nagyon boldog volt. De még boldogabb Anna… Nem kell pszichológushoz mennie. Este a Koldusoperát akarták megnézni.
De most vígan dolgozni mentek. Este pedig elmentek a színházba. Jól érezték magukat. Annának hazafelé énekelnie lett volna kedve… Dezső már régen látta ilyen boldognak a nejét.
Mikor ágyba bújtak, Anna három imát is elmondott. Éjszaka aludt, mint a bunda s hajnali háromkor, az Isten tudja miért de Anna még mosolygott is. Dezső nem vette észre, de az égiek tudták, hogy Anna lelki élete rendbe jött… Reggel szombat volt. Visszatért életük a régi kerékvágásba.
Nyitókép: pixabay.com
