Aranyos

A település peremén elterülő szoborpark igen népszerű volt. Sok turista csak az ott látható szobrokért látogatott el a kisvárosba.
Büszkék is voltak rá a helybéliek.
Büszkeségüket csak növelte, amikor híre ment, új alkotással gazdagodik a park. A szobor egy népszerű, külföldi színészt ábrázol majd, aki egy briliáns elméjű, ámbár - megjátszottan - esetlen nyomozó szerepében vált világhírűvé.
Közismert volt az általa viselt ballonkabát, a szájában lógó szivar, sőt, a kutyája is, „aki” mindenhová elkísérte, bár a leharcolt gépkocsiból szinte sose szállt ki, bent ücsörögve várt a gazdájára. Mivel ezek a ráutaló, külső jellegzetességek elmaradhatatlannak számítottak, így az ismerős öltözet mellé kiskutya is dukált. Vagyis, az ő apró szobra is odakerült a gazdi mellé.
A szobrok rézötvözetből készültek, így a kihelyezést követően néhány hónap elteltével, a kiskutya szobra szinte aranyként csillogott a sok, simogató kéz nyomán. A híres nyomozóval, kutyája társaságában, szinte minden látogató fotózkodni akart. És persze, a simogatást is meg kellett örökíteni, hiszen a kutyus duplán is „aranyos” volt.
Épp egy éve állt a kis park központi helyén a már nem is annyira új alkotás együttes, amikor az ügyeleti sétáját teljesítő parkőr meghökkenve vette észre, hogy a kiskutya szobra eltűnt.
Talán bele se gondolt, hogy kinevettetné magát, ha látnák, amint körbejárja a híres színész szobrát, a kutyát keresve, de annyira nem akart hinni a szemének, hogy mindennel megpróbálkozott: hátha mégis rosszul látta, és nem lábtól jobbra állt a kis jószág, hanem a nyomozó mögött –  de se itt, se ott nem volt, nem találta sehol.
Igaz, a kiskutya figurája nem volt betonba ágyazva, szilárdan állt a kőaljzaton anélkül is, hiszen négy lábon állt – lett volna a logikus magyarázat. De tulajdonképpen nem ez történt. Az ok pusztán az volt, hogy gyengén volt odarögzítve az aljzathoz, így hamarosan el is vált tőle.
Futó gondolatként még az is felmerült a lelkiismeretes parkőrben, talán a „rezesek” vitték magukkal, és már le is adták valamelyik fémgyűjtő telephelyen. De nem. Azt azért mégsem. A szobrocska közismert volt – kihelyezése idején még a tévéhíradóban is szerepelt –, ezt senki nem merte volna bevállalni.  Se a tolvaj, se a fémfelvásárlók.
Mihelyt híre ment, hogy csak hűlt helye maradt a kis alkotásnak, a turisták most már azért jöttek, hogy megnézzék, honnan tűnt el a híres szobrocska.
Nyomozás is indult az ügyben, de mivel kézzel fogható nyom nem maradt a tolvaj után, eredménytelen maradt az eljárás is.
Eltelt két év, és már csak időnként került szóba, milyen helyes kutyus is állt a nagy nyomozó mellett, és milyen aranyos volt – főként a sok simogatástól.
Volt, aki nem is tudta, eredetileg szerepbéli kutyájával együtt volt megörökítve a híres színész.
És akkor, amikor már senki se számított rá – derült égből villámcsapásként, váratlanul –, előkerült a szobrocska. És olyan helyről, ami elsőre teljesen hihetetlennek tűnt.
A városszéli szoborparktól nem messze, a kiserdőben, ahol szó szerint, a madár se járt, húzta meg magát a település egyetlen hajléktalanja, a félnótás Janó.
Hogy rongysátrában mi mindent halmozott fel, senki se tudta. Megtűrték, mert nem csinált soha botrányt, még csak nem is italozott. Kutyájával, Aranyoskával – mert a sárga bundájú kis állatnak ezt a nevet adta –, meg a kétkerekű taligával járták a várost.
Hol az egyik utcán, hol a másikon tűntek fel, néha megpihentek egy-egy padon, kapualjban, esetleg a pékség mellett. És igen. Mindig akadt valaki, aki megszánta őket. Vagy egy kis aprót, vagy ételt adott nekik.
Egyszer csak Janót elvitte a kór, a rossz tüdeje, meg a sok nélkülözés. Meghalt, eltűnt, a városka egyetlen, nem kifejezetten dicsfény övezte alakja. Azért néhányan felemlegették, azt is közbe szúrva, hogy az utóbbi két évben a kutyáját, Aranyoskát már nem látták vele. Öreg jószág volt, jó sora se volt, hát nem csoda, hogy kimúlt.
Akik az elhunyt Janóra rátaláltak, jelentették a hatóságnak, hogy fel lehet véglegesen számolni a tájat elcsúfító rongysátrat, Janó lakhelyét. És mit ad Isten! Az avitt, toldott-foldott, szutykos holmik, kacatok között ott találták ….a híres nyomozó kutyáját.
Talán az éltette egy kicsit tovább Janót, hogy halott társát, Aranyoskát, pótolta a rézkutyus.