A napok sodrában közös
dolgainkat nevén nevezni,
csak a Jóságod segít.
És nyáron a tóparton
szemedbe megint kiül
összekacsintani a bölcs
bizalom, mert minden
megvan valahol és majd
visszatalálunk az Öröklétbe,
de addig is kávét főzök
Neked, megmosom a lábadat
és nagyon-nagyon várom,
hogy újra lássalak.
