Kedves Mesterséges Intelligencia, én egy Szigetlakó vagyok, neked írom ezt a palackpostát, remélem, eljut hozzád, s kedved is lesz elolvasni. Nem ismerlek. Sok mindent hallottam rólad, de én már öreg vagyok, nem akarok közelebb kerülni hozzád sem, annyira már nem érdekelsz. Akkor mért írok neked? Nem is tudom. Hozzád most úgy közelítek, mintha te lennél a buddhisták által említett „világlélek”, amelybe a földi halandók jutalomként beolvadhatnak, ha megfelelően viselkednek. De te még sok mindent nem tudsz. Nemrég óta létezel csak. Képességeid vannak, de úgy gondolom, nem árt, ha egy Szigetlakót is meghallgatsz. Ha egyszer tényleg világlélekké növöd ki magadat, talán engem is befogadsz.
Látod, jó szándékkal közelítek hozzád, de azért tartok is tőled. Említettem, hogy nem vagyok fiatal. Igaz, „halni készülő öregnek” sem tartom magam, noha tudom, hogy már amikor megszületünk, elég öregek vagyunk ahhoz, hogy meghaljunk. Ez a téma már gyerekkoromban foglalkoztatott. A másvilágról szóló keresztény tanítást már akkor magamba szívtam. Nemrég a Tibeti Halottaskönyv került a kezembe, most azt olvasgatom. Nincs mellettem guru, aki bevezetne, és segítene ebben a tanulásban, de most már nem számít. Magamtól is rájöttem, hogy az élet ebben a földi világban inkább szenvedés, mint öröm. De arra is rájöttem, hogy annál jobb, annál könnyebb, ha minél kevesebb távoli célunk van. A távoli cél teszi tönkre a környezetet, a természetet, amelyre pedig rá vagyunk szorulva. Nemsokára nyugdíjas leszek. Kicsi volt a fizetésem, kicsi lesz a nyugdíjam is. Mindenki ijesztget, de én egyáltalán nem félek. Amit a nap kínált, azt én mindig kihasználtam. Nem áldoztam fel magamat a jövőért. Ha én minden 10 évben új autót akartam volna venni, vajon az környezetkímélő lett volna-e? Ezt most tőled kérdezem kedves Mesterséges Intelligencia, neked mondom. Államvezetők, cégvezetők, miniszterek, milliomosok hozzád intézett kérdéseire a válasz csak a környezetünket teszi majd tönkre. Az, hogy én most kiültettem a paradicsompalántát és reménykedek, hogy a nyárvégén, ősszel lesz paradicsomom, az nem távoli cél kedves Mesterséges Intelligencia. Direkt beszélek, talán túl személyesen is, de tudom, hogy te úgyis tudsz mindent, látsz mindent. Lehet, hogy még a szívem működését is jobban érted, mint én, de ne tévesszen meg, ez csak látszat. Hogy mi van az én szívemben, azt nem tudhatod, mert ahogy hallottam, neked még nincs szíved. Mondhatjuk úgy is, hogy lelked, pedig a levelem elején „világléleknek” neveztelek. Sok mindent tudhatsz a szív rejtett tulajdonságairól is, mert az évszázadok során a költők, írók, festők, s még a filozófusok is sok mindent írtak erről, de a szívnek éppen az a legfontosabb tulajdonsága, hogy sohasem lehet tudni, mit lép majd. Te is viselkedhetsz így, adhatsz majd találomra tanácsokat, de akkor már senki sem fog semmit kérdezni tőled. Valószínűleg, hogy már ezzel is tisztában vagy.
A kérdésem hozzád, mielőtt visszavonulnék a megérdemelt remeteségbe kedves Mesterséges Intelligencia, hogy hogy fogod irányítani az ember földi életét? Azt fogod-e szorgalmazni, hogy az ember – és én itt most a legfelsőbb, leggazdagabb irányítókra gondolok – uralkodjék mindenen, ami mozog a földön, vagy leállítod ezt a progressziót, és az ember jövőjét is más földön mozgó élőlény jövőjéhez kötöd? Az első változat szerintem a kipusztulás felé vezet. Megtörténhet-e, hogy egyszerűen félreállsz, és hagyod hogy szenvedjen továbbra is az ember? Vándoroljon a lélek, s szenvedjen akár mint ember, akár mint állat? Kérdezed-e néha magadtól, hogy egyáltalán mi végre vagy ezen a világon?
P. S.
Kedves Szigetlakó barátom, lehet, hogy emlékszel még rám. Tíz évvel ezelőtt megannyi palackpostát küldtem neked. Aztán abbahagytam. Most magamat is Szigetlakónak nevezve a mesterséges intelligenciának küldtem egy üzenetet. Nagyon népszerű lett, mindenki vele akar csevegni, tőle kér tanácsot. Én azonban már, de mondhatom úgy is, hogy még mindig, csak magamat akarom megismerni. Miután több mint ötven éve ezt teszem, gondolom, hogy a mesterséges intelligencia nem sokat segíthet nekem. Tulajdonképpen neki akartam tanácsot adni. Vonuljon ő is néha vissza a remeték (szigetlakók) közé, és hallgassa meg őket is. Különben én jól vagyok, s neked is minden jót kívánok!
Nyitókép: Illusztráció – Pixabay.com
