Tetszhalott emlékek

HIBÁTLAN HAJNALOK 

navigáció nélkül lavíroztunk 
a hétköznapok taposóaknái között 
bekeretezett képeknek öltözve 
a múlt kísértetei csüngtek a falakon 
sterilizált emlékek 
kapaszkodás és kétségbeesés 
őrjöngve örvénylő összevisszaság 
s azok a hibátlan hajnalok 
az a sok véletlenszerű találat 
amiről egy Moszkvából hozott 
bakelitlemezen Viszockij énekelt… 
s a feltúrt ágy melege 
az egymásba olvadó meztelenség 
és a mozdulatokat diktáló dallamok 
ahonnan szökni már nem lehet 
hámozd ki félszeg bugyijából 
hörpintsd fel ne törődj semmivel 
– véletlenszerűen buggyantak 
a szavak melyekből tárgyiasult 
mondat nem születhetett 
csak a mindent kívánó áhítat 
s az az egyetlen eltévedt pillanat 

KÉRDÉSEK

kusza kérdőjelek meredeznek felénk 
s te mégis 
újra és újra betolakszol 
éjszakáimba 
fölkavarva tetszhalott emlékeket 

válaszokon töprengünk 
pedig tudjuk 
mi magunk vagyunk a kérdés 
egy rosszul összeállított rejtvényben 
aminek nincs megfejtése - - - 

ELSÖTÉTÍTÉS

nagyítóval próbálod beazonosítani a vonásokat 
az idő kiszárította a molyrágta fényképet 
tompította a színeket a fekete-fehér 
együtthatóságot 
nyomokat keresel felszisszenő emléket 
de csak kavicsot dobáló kezekre bukkansz 
vadkacsák rebbennek 
ijedten iszkolnak a nádas felé 
a horgászstégen gubbasztva 
tisztítod a sárfoltokat 
méregeted a kiserdő tölgyeit 
az út egy öreg vályogházba visz 
picinyke ablak hunyorog a felhőtlen égre 
itt lovagoltatok a kuruc-időkben 
amikor csak az uzsonnára kínált 
lilahagymás zsíroskenyér 
teremtett ideiglenes fegyverszünetet 
de a nyugalom elillant 
elhamvadtak a fények 
a kiserdőt felszántotta az idő 
hideg kavicságyás osztja az alamizsnát 
s a számlát kiegyenlíteni már nincs kinek