12. rész
Kitekintés
1944 utolsó napjaitól kezdve az 1989-es miloševići hatalomátvételig Jugoszlávia történetét az egypárti kommunista hatalom alakította és irányította. A baloldali munkásmozgalom sikere egybeforrt a partizán fegyverek által kivívott forradalom győzelmének mámorával, s ez Tito életében szilárdan őrizte a marxista-leninista világnézet egyeduralmát. A partizán fegyverek dicsősége erősen átrajzolta a délszláv népek nemzeti mitológiáját is: a népfölszabadító háború sikere nyomán felsőbbrendűségi tudatuk mélyén a történelmi kiválasztottság tévképzete munkált. Ám amikor a gazdasági gondok nyomán egyszerre kimerültek, és apadni kezdtek az ideológiai források, a négy és fél évtizedes múltra visszatekintő pártállam négy rettenetes polgárháborúban omlott össze. Jugoszlávia összeomlásában is a valódi lényegét mutatta meg. Közben a korábban félmilliónyi magyarság 250.000-re apadt, bizonyára nem azért, mert – ahogyan a titói rendszer hirdette – a délszláv népek közösségében a legteljesebb mértékben élvezte az egyenlő jogokat.
Az azonban bizonyos, hogy ha a magyarság a nacionalizmus vádjának ódiumában nem is élhetett a saját nemzeti hagyományainak megfelelően alakított társadalmi-politikai életet, az anyanyelvi sajtó teljes vertikuma a rendelkezésére állt: volt napilapja, voltak hetilapjai, volt irodalmi, tudományos és felekezeti folyóirata. Volt gyermek- és ifjúsági lapja, és még szórakoztató magazinja is. Nem is a mennyiséggel volt a baj, sokkal inkább az egyszólamúsággal, a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság hiányával. Ennek súlyos következménye akkor mutatkozott meg, amikor 1990 után a délvidéki magyarság is végre a kezébe vehette volna sorsa irányítását. A fölszabadulás helyett azonban évtizedes polgárháború kataklizmája szakadt a nyakába, s ebben az összeomlásban nem volt támasza a léleknek: nem volt a történelmi tudat biztosította eszményképe, nem volt a nemzeti önismeretből meríthető erőforrása, és nem rendelkezett a hagyományokra támaszkodó közösségépítő programmal. A közösség erodálódása – az asszimiláció, a gazdasági hanyatlás és a szociális-egzisztenciális létbizonytalanság – végtelenül kiszolgáltatottá tette a magyarságot, s hogy ez így alakult, annak elsősorban a szabad társadalom, a szabad közösségépítkezés és a szólásszabadság hiánya volt az oka. Ott, ahol szabad a sajtó és szabad a véleményalkotás, ott könnyebb levetkezni a gyarmati állapotot. A volt Jugoszlávia magyarságával azonban nem ez történt. A volt Jugoszlávia magyarsága csak tíz évvel a közép-kelet-európai változások után, 2000-ben, a miloševići rendszer bukását követően látott hozzá a közösségépítéshez és társadalmi intézményeinek a megteremtéséhez: ezen belül a sajtó intézménye is teljes mértékben megtalálta a demokratikus véleményalkotás hagyományos formáit.
Beke György, a kiváló erdélyi publicista Kisebbségi magyar sajtó a Kárpát-medencében című tanulmányában rámutatott a kisebbségek csonka társadalmán belül a sajtó igazi jelentőségére. Ott, ahol nincs az érdekérvényesítésre alkalmat adó parlament, nincsenek törvényalkotó és végrehajtó intézmények, ezek az alapvető funkciók a sajtóra és a tömegtájékoztatási eszközökre hárulnak. „Létérzékelésük, társadalmi és nyilván nemzeti gondjaik legfőbb kifejezési formái a tömegmédiumok, amelyeknek nem ritkán intézményeket, hatóságokat, szervezeteket vagy éppenséggel politikai pártokat kell pótolniuk. Ezzel együtt egyféle »nyitott levéltárak« a jelen és a jövő kutatói számára.”1 A volt jugoszláviai, mai szerbiai magyar sajtó közösségünk történetének semmivel sem pótolható krónikája.
(Vége)
1 Beke György: Kisebbségi magyar sajtó a Kárpát-medencében; Jelkép, 1991. 1–2. szám, 33. p.
* A tanulmány részlet a Magyar sajtó a Délvidéken 1914–1989 című terjedelmesebb munkából, mely a Magyar Média- és Hírközlési Hatóság Médiatudományi Intézetének felkérésére készült. Megjelent: A határon túli magyar sajtó Trianontól a XX. század végéig – Fejezetek a magyar sajtószabadság történetéből című kiadványban; Budapest – Médiatudományi Intézet, 2014.
Irodalom
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Alkotmánya; Belgrád – A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Hivatalos Lapja, 1974. 207 p.
A jugoszláv újságírók kódexe; In: Újságírók Könyve; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1989. 113–115. p.
Beke György: Kisebbségi magyar sajtó a Kárpát-medencében; Jelkép, 1991. 1–2. szám, 33–48. p.
Bogdánfi Sándor: Negyven év; In: Magyar Szó naptár 1985; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1984. 49–64. p.
Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 2007. 404 p.
Csorba Zoltán: 45 év az olvasók szolgálatában; Forum [a munkaszervezet lapja], 1989. december 23. 1. és 8. p.
Erdélyi Károly: Összefoglaló a Magyar Szó szerkesztéspolitikai koncepciójának végrehajtásáról 1977-től 1981-ig; Újvidék, 1980. december 1. 18 p. (gépirat)
Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000); Újvidék– Forum Könyvkiadó, 2001. 303 p.
Herceg János: Két világ; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1972. 358 p.
Herceg János: Előjáték; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1975. 300 p.
Kalapis Zoltán: Sajtótörténetünk fejezetei; In: Újságírók Könyve; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1989. 75–112. p.
Kalapis Zoltán: A Magyar Szó fél évszázada – Adalékok a jugoszláviai magyar napilap történetéhez; Újvidék – Magyar Szó kiadása, 1994. 191 p.
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I–III.; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 2002. és 2003. 1135 p.
Kolozsi Tibor: Huszonöt esztendő; In: Pénteki találkozások. Megjelent a 7 Nap fennállásának 25. évfordulója alkalmából; Szabadka, 1971. 9–62. p.
Lévay Endre: Terhes örökség; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1988. 373 p.
Lévay Endre: Holnapvárók – Emlékezések; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 2002. 260 p.
Magyar Szó riport 1944–1979; Újvidék – Forum Könyvkiadó, Magyar Szó, 1979. 381 p. – Benne: Szeli István: Utószó; 369–378. p.
Malušev, Cvetko: Leltár – Önéletrajzi jegyzetek; Szabadka – Életjel, 1990. 135 p.
Popov, Dušan: A Slobodna Vojvodina első száma – A vajdasági sajtó negyven éves jubileuma; Magyar Szó – Kilátó, 1982. november 6. (43. szám) 13. p.
