Tenger

a tél házában
az üres felhőkben
megfagy a hold
minden csillag
volt
aztán elhullt
itt fekszik
előttem a múlt
sarokba állítás
sarokba bújás
könnyen sarokba
szorítod magad
gyermek vagy
felnőtt szívvel
túlfeszíti a mellkast
a hiány
ringassanak
védjenek
védd magad
a tél házában
megfagy a hold
minden legelőször
csillag volt

tetők és lombok
nincs az a
hosszú tél
amit fel nem él
a közellátó idő
új erő
verőéren a kéz
vörös alkonyat
amikor szétspriccel
házon
lombon
(b)első pirkadat

veled akarok
menni
vérezni
érezni
kiönteni a(z)
(sz)ívemet
mint
áradás
tested tömegében
múlni el
hogy újjá
lehessen születni
élni kell
nem tudtam
mi az
hogy tele van
a szív
amíg nem
csordult ki
vérrel
(g)erjesztett
ciklikusság
egymásban
örök élet
vérzik
a férfi is
színtelenül
belül
gyógyul
ahogy a nőbe
ül
hűl
áradás
vér alá
futás
áradás
nagy vizekhez
szeretsz
akkor is
ha nem kell
szeretned

tegnap
fájt a testem
kívánt
alak
gerincemen végigfutó
tudat
ujjaid érintését
helyettesítette
ami lehetetlen
lehetséges
félbe törten
egész lett
áradó testnedvek
halai lelkemnek
ha közben
elvérzem is
testemben
megfogantál
újjászülető ember
ne
várj
maradok
tenger