Már két hete zárva volt a bolt. Nem értették a kedves vásárlók, hogy mi történt Sanyi bácsival. Csak bekukucskálni tudtak a könyvesboltba. Zita nagyon szerette ezt a bácsit, aki már nyugdíjaskorú volt. Csak azért üzemeltette ezt a boltot, mert utált otthon ülni. De ha nem ül otthon és nem is nyitja ki a boltot, akkor talán beteg? Zita is csak ezt tudta feltételezni. Aztán egy reggelen Zita elmegy a bolt mellett s azt tapasztalja, hogy az nyitva van. Sanyi bácsi ott gubbasztott a könyvespolcokkal teli helyiségben. Zita megörült. Benyitott.
– Helló, Sanyi bácsi! – üdvözölte ujjongva.
– Helló!
– Megjött? És mi volt magával több mint két hétig?
Sanyi bácsi mély lélegzetet vett.
– A szívem betegeskedett.
– Igen?
– De most már jól vagyok.
– Az a lényeg.
– Igen, az.
– És mi baj volt a szívével?
– Hát… Ezt nem akarom az orrára kötni.
– Bocsánat. Olyan idétlen vagyok.
– Beszéljünk másról. Nem vesz valamit?
– Már elég olvasnivalóm van otthon. De szétnézhetek.
Aztán bejött Margit és Linda asszony is.
– Nahát, de jó látni magát! – üdvözölte a tulajdonost Margit.
– A szívével volt gond! – szólt közbe Zita.
– Ó szegény! – mondta Linda.
– Nektek is az szokott rendetlenkedni! – jegyezte meg Zita.
– Ez nem vicces! – mondta az öreg.
– Nem ám! – toldotta meg Margit is.
Linda közben nézelődött a könyvek közt. Megtetszett neki az egyik, Greta Garbo életéről szólt.
– Ezt elvinném! – mondta Linda.
– Nocsak! – kapta fel a fejét a boltos.
Linda kifizette a könyv árát, majd minden jót kívánt, s Margittal együtt távozott. Zitának nem kellett semmi.
– Nekem is ő a kedvenc színésznőm! – mondta Sanyi bácsi.
– Ja. Greta Garbo?
– Igen. Pedig ő se az én korosztályom.
– Na jól van, lényeg, hogy egészséges, én megyek.
– Hát azért olyan egészséges nem vagyok.
– Bocs. Minden jót!
S Zita kisétált. Sanyi meg elmerengett. Újabb könyveket rendelt meg interneten a központjától. Aztán benyitott Csák János is, a költő.
– Jó napot, Sanyi bácsi!
– Jó napot, költő úrfi!
Jancsi nevetett.
– Jól van már? – kérdezte.
– Persze.
– Látszik is magán. Tele van energiával.
– Vesz valamit?
– Tulajdonképpen csak azt akartam megkérdezni, hogy maga hogy van? Vagy legalábbis látni magát…
– Most már látott…
– Azért szétnézek.
Jancsit a kortárs irodalom nem is érdekelte. A régiek híve volt. De Sanyi ezt tudta róla. Ezért az ő számára a klasszikusokat rendelte meg. De most nem vitt ki semmit. Majd elköszönt:
– Minden jót!
– Magának is!
S kisétált a boltból. Sanyi meg néhány francia költő műveit rendelte meg. – Hadd legyen a nép minél műveltebb! – gondolta. Mikor lejárt a munkaidő, fogta diplomatatáskáját s indult haza. Útközben találkozott Lenke nénivel, aki rendszeresen járt a boltba, azonnal üdvözölte Sanyit:
– Hát maga?
– Már meggyógyultam.
– Jaj, de örülök!
– Csak nem a bolt felé tart?
– De igen. Megnéztem volna, még mindig zárva van-e?
– Hát most már igen, de holnap reggel nyolckor már nyitok.
– Akkor megyek! – ujjongott a néni.
Majd sarkon fordult s az élelmiszerbolt felé vette az irányt. Sanyi meg örült, hogy egyáltalán átvészelte a mai napot, s abban bízott, megéli minden bizonnyal a holnapot is…
