Márk, az író orvosi vizsgálatról jött haza. A rendelő a lakóhelyétől egy jó kilométerre volt. Tulajdonképpen nem messze… De ez is megviselte Márk lábait. Szívvizsgálaton volt. De szerencsére minden rendben… Útközben kiszáradt a torka… De nem volt kedve beülni sehová… Csak haza… Pihenni… Hiszen sok írnivalója van… Felesége is aggódik érte.
Ahogy ment hazafelé, egy tolókocsis férfit pillantott meg. Kellemetlen látvány volt ez neki… Úgy megsajnálta. Aztán egyre jobban gondolkodni kezdett. Amint hazatért, Nóra pörkölttel várta. Lerakta ruháját.
– No mi volt a vizsgálaton? – kérdezte Nóra.
– A szívem egészséges. Elélek vele kilencvenéves koromig. Legalábbis az orvos ezt mondta.
– No, örülök neki… Gyere, egyél a pörköltből…
– Máris.
Nóra elébe tolt egy tál pörköltet rizzsel. Márk már igen éhes volt. Falatozni kezdett.
– Szóval, rendben van a szívem. Az egészség a legfontosabb.
– Már aggódtam is érted.
– Nem kell. Nincs rá semmi ok…
– Jól van, egyél csak… Én megyek, tévézek…
Az író magára maradt a konyhában. Egyre csak a tolókocsis férfi járt a fejében. Majd miután evett, leheveredett. Az „idegeire” azért egy-két szem gyógyszert szedett. Átgondolta, hogy ő milyen jó helyzetben van… Nem kell tolókocsiban ülnie. Nem makkegészséges, de nem is ilyen beteg… Úgy gondolta, ezért ezt mégiscsak Istennek köszönheti…
– Elmegyek a templomba! – gondolta. A pap jó barátja volt.
Aztán az íróasztalhoz ült. De ezt a tolókocsist nem tudta kiverni a fejéből… Talán ha erről írna valamit… De nem… Inkább nem. Majd – megörülve, hogy ilyen egészséges – elhatározta, hogy részegre issza magát…
Öltözött. Nóra megkérdezte:
– Hát te hova tartasz?
– Mindjárt jövök, érd be ennyivel!
– Csak nem a szokásos ivóhelyedre?
Márk nem felelt. Nóra viszont bizonyos volt efelől.
– Sok gondom van – Márk végül csak ennyit felelt.
– Igyekezz, haza! – szólt utána Nóra.
Így aztán Márk ment az ivóba. Hullarészegre itta magát. Mikor este tíz órakor megjött, alig állt a lábán az ajtóban.
– Mit művelsz te?
– Az a tolókocsis férfi…
– Mi van?
– Egészséges vagyok…
Nóra egy kukkot sem értett.
– Tegnap, mikor hazajöttem az orvostól egy tolókocsis embert láttam, s rájöttem, hogy nekem ahhoz képest kutya bajom van…
Nóra érdekesen elmosolyodott.
– Hát persze hogy nem ülsz tolókocsiban. Te szerencsétlen… Csak egy kis probléma van a szíveddel…
– Igen, és az istennek ezt meg kell köszönnöm!
– Jaj, te szentimentális lélek… És bánatodban, vagyis örömödben ezért ittál?
– Igen. Örülök, hogy nem messze vagyok az egészséges embertől.
– Hát persze, hogy nem.
– Na, lefekszem egy kicsit. Alig állok a lábamon.
– Gyere…
S Nóra segített a férjének lefeküdni. Az nemsokára elaludt. Nóra meg elgondolkodott. Belegondolt abba, hogy az urának a fejében micsoda dolgok is járnak… Valójában cseppet sem tréfa… Főzött magának egy kis idegnyugtató kamillateát. Majd bekapcsolta a tévét…
