2018 júliusában Pécsről érkeztek Budapestre Zsáki István vándorkiállításának selyemfényű metafizikai remekei. A Nádor utcai galériában bemutatott alkotásokat akkor pacséri születésű földije, Szombathy Bálint Munkácsy-díjas képzőművész és művészeti író mutatta be. A világ művészetében kitűnően tájékozódó szépségkutató, a Bosch + Bosch egyik megalapítója, Slavko Matković, Kerekes László, Ladik Katalin és az idén ugyancsak ünnepelt, nyolcvanadik életévét betöltő Csernik Attila fegyvertársa, kitűnő ismerője a vajdasági művészeti terepnek. A bácskai közös gyökerek és a közös érzelmi kötődések mellett, jól érzékeltette azokat a hangsúly-pontokat, amelyekre érdemes odafigyelnünk.
Most a Mester, Zsáki István-Figaró palimpszeszt jellegű képeit Topolyán ünnepeljük!
Mit kell megjegyeznünk? Aszkézises festménysorozata nemcsak esztétikus, technikai bravúrokkal létrehozott végtelen opus, hanem egyben az újrafogalmazható tájsebek tárháza is. Az ismétlődő motívumok imamalomszerű, pörgő lírikájukkal hatnak ránk. Ezek közül jó érzékkel kiemelhető a Pannon tájat elemző művész mintavételi szenvedélye, az eleve elrendeltséget magáénak valló mikroanalízis, amelyben festőnk mantrázó műveleteivel a bácskai anyaföld humusz-rétegeit elkülönített színfoltokként elemzi és kezeli.
Pasztelózus hátterű képein a feketét, a sziennát, gazdaságos vörösföld tulajdonságait kézirat-töredékes pergamen- és tafotarongy lepedőkre teríti, azokat kompozíciós elemekkel, úgynevezett biológiai törmelékekkel tarkítja. Ezzel a bácskai röghöz ragaszkodás e felülírásos color locail-élményével is a hazai táj szeretetét idézi.
Elmosódó, kaparásos háttérszövegeknél többet a kompozíciói már nem kívánnak, a mester nyomokban kimutatható elvontságig ívelő festészeti törekvéseit festői intimitásokkal, minimalizmusokkal ellensúlyozza.
A filozofikus alkatú jelhagyó mester markáns metafizikai tereket nyitogató tapasztalt tájfestő.
Képei diszkrét, tompa háttérfénnyel ragyognak. Kompozíciós ellenpontként, a kép előterébe helyezett terményeinek lenyűgöző az intimitása. Ezek apróságok: kavicsok, csigavázak, kórók, aszalódó almák, hagymák, porló, bomlófélben lévő termények.
Leszámítva a hatvanas–hetvenes években meglelt baba-ciklusait, embert egyáltalán nem ábrázol, azt helyettesítendő csupán jelentéktelennek tűnő, aszott, de magmegtartó terményeket. Mert azok lényeges-lényegtelen dolgok az üledékes kompozíciók elhagyott múlandóság-oltárán, tarkítva mára érthetetlen szöveg-utalásokkal, ősi jelzésekkel, jel-töredékekkel. Tépett fecnikkel, elmosódó, már olvashatatlan, levakart és újra írt (átírt) porladó sorokkal.
A megtört Pannon provincia meglelt kéziratos nyomait gyűjtögeti: málladozó drapériákra hintett színes porokat, törmelékeket: festéknyomokat és humuszt, melyből új élet eredhet. A mindenséget jelképező magvas szimbiózis-szimbolikák pedig pergamenbe ágyazottan, redőkbe hajtogatva, tafotarongyokba csomagoltan türelemmel várják az új sarjadás lehetőségét.
Zsáki István életpályáját sokan ismerik.
1942-ben született Topolyán. Főiskolai tanulmányait 1967-ben végezte Pristinában, 1975 óta tagja a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének. Bajsán és Topolyán képzőművész szakos tanárként dolgozott. Több művésztelep munkájában vett részt: a Csurgói Művésztelephez 1969-ben csatlakozott, alapító tagja a bácskossuthfalvi 9+1 Művésztelepnek és a szabadkai Bucka-Gányó Művésztelepnek. Több jugoszláviai és magyarországi művésztelep visszatérő vendége.
Munkái topolyai, zentai, óbecsei, szabadkai, lendvai, eszéki, zalaegerszegi, tokaji, hajdúböszörményi, budapesti, veránkai... köz-, és magángyűjteményekben is megtalálhatók. Mintegy száz külföldi és belföldi önálló tárlata volt. Jelenleg a Topolyai Művésztelep és az Art Gallery képtár vezetője.
A művész olyan, mint a gyerekember: a születése óta megszokott, megtanult környezete élete végéig megtartó erővel bír, annak relikviáival játszadozik a legszívesebben. Zsáki István markáns képviselője a hely jellegére erősen összpontosító művészeknek. Azt a keményvonalas vajdasági festőnemzedéket, amelynek vonulatai a topolyai és a zentai művésztelepek legjobb képviselői voltak, és akikről elmondható, hogy expresszív-figuratív, szürreális érzületű vagy elvontságokba hajló, lényeglátó tájfestészetük kifejezetten délvidéki.
Erős gyökérzetének vajon lesz-e folytatása?
Nincs miért aggódnunk. Természetesen lesz folytatása…
(A nyolcvanéves Zsáki István Human Document c. kiállításának megnyitószövege.
A tárlat Topolya Község Múzeumában szeptember 9-étől 2022. február 19-éig látogatható.)
