A Forum Könyvkiadó Intézet díjkiosztó ünnepségén a Híd Irodalmi Díjat Lovas Ildikónak, a Forum Képzőművészeti Díjat Palásti Andreának, a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat pedig László Sándornak adták át.
„1961-ben született Törökkanizsán. 1984-ben végzett az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakán, Virág Mihály rendező osztályában. A magyar nyelv, mint anyanyelv mellett beszéli a szerb és az angol nyelvet. Pályafutását az Újvidéki Rádió drámai társulatánál kezdte, majd az Újvidéki Színház tagja lett. 1991-től a Szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott. 1996-tól a Szerbiai Rádió és Televízióban hírolvasó volt, és egyben tanársegéd az Újvidéki Művészeti Akadémián, ahol 1998-ban osztályvezető tanárrá nevezték ki. Ezzel egy időben az Újvidéki Színház művészeti vezető posztját töltötte be 2002 májusáig, majd az Újvidéki Színház igazgatójává nevezték ki, amely posztot 2013-ig töltötte be. Jelenleg az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára.
Díjak:
2000
– Örkény István: Pisti a vérzivatarban című darabjának színpadra állításáért a Vajdasági Hivatásos Színházak 50. Fesztiválján a legjobb rendezőnek járó díjat érdemelte ki, a produkciót a legjobb előadás és a társulat művészi összmunkájáért járó kitüntetésekkel is elismerték.
– Országos Színházi Fesztivál, Užice: Sveti Ardalion díj a társulat művészi játékáért (Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres)
– Határon Túli Színházak Fesztiválja, Kisvárda: Különdíj a legjobb művészi alakításért (Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres)
2001
– A Vajdasági Hivatásos Színházak 51. Fesztiválján az általa rendezett Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos című előadás a legjobb produkció díjat kapta.
2006
– A kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválján közönségdíjat érdemelt rendezése – Brian Friel: Pogánytánc című darabja.
– Kaszás Attila Díj
2011
– Kisebbségekért Díj – Külhoni Magyarságért Tagozat-díj
– A XVII. Rövid Dráma Fesztivál, Spiró György: Prah. A fesztivál legjobb előadása
2012
– Nikola Peca Petrović Díj – a legjobb színházi menedzser
– A Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja: színészdíj Oscar szerepéért a Fanni és Alexander c. előadásban, r.: Vidovszki György
2015
– Életműdíj a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján
2021
– Pataki-gyűrű díj, a Klamm háborúja című monodrámában, Klamm tanár úr szerepének megformálásáért
– Vajdasági Magyar Művészeti Díj
Több mint negyven eljátszott szerepe közül most a legfontosabbakat emelném ki (a válogatásban László Judit, a Tanár úr lánya is a segítségemre volt):
Woody Allen: Játszd újra Sam! (Sam)
Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok (Richard Voss)
Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres (Az igazgató)
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza c. regénye alapján: Koldustetű (Gergián Sándor)
Gorkij: Éjjeli menedékhely (Szatyin)
Kai Hensel: Klamm háborúja (Klamm tanár úr)
Ami pedig a rendezéseit illeti, hadd álljon itt néhány cím a közel negyven munkából:
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból (Újvidéki Színház)
Örkény István: Pisti a vérzivatarban (Újvidéki Színház)
Brian Friel: Pogánytánc (Újvidéki Színház)
Örkény István: Macskajáték (Újvidéki Színház)
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (Újvidéki Színház)
Egressy Zoltán: Portugál (Újvidéki Színház)
Amikor a sikeres felvételi után 2001 októberében elkezdem tanulmányaimat az Akadémián, szégyenszemre semmit sem tudok róla. Csak azt érzem, hogy rettenetesen meg akarok felelni neki. A Tanár úr éles és szúrós szemei mindent látnak. Mindent észrevesznek. A készületlenséget, a kialvatlanságot, a másnapot, a frusztrációk tömkelegét, melyekkel a színésznövendék megkezdi útját a színésszé válás felé. Az út, ami – ezt is a Tanár úrtól tudom – végtelen. Mert tanulni mindig lehet, sőt, kell! Szigor, ugyanakkor végtelen türelem és megbocsájtás. Kemény szavak a jobb teljesítményért. Nincs lazsálás, nincs munkakerülés (a híres „vatázni a krivinát”). És a hihetetlen érzék, amivel ráérez, hogy kinek mi a „kapaszkodója”, vagyis kiből melyik pedagógiai módszerrel lehet kihozni a maximumot. És az empátia… Mert a Tanár úr szenved, ha a diákja is. Végigkínlódja velünk a 4 évet, végigjárja a fönn és lenn poklát. Mert nemcsak színészt akar belőlünk faragni, hanem jó színészt… és jó embert. Művészt, aki a színpad láthatatlan csápjaival tapogatja a világot, a nézőt és annak lelkét. Mert igen… Kertészek szeretnénk lenni. Gyomlálni a rosszat és érlelni a jót. És ezt is a Tanár úr tanítja.
Szóval a negyedik év végére, mire már az igazgatóm is lett a Tanár úr, ismer. Kívülről-belülről. Akkor azt hiszem, hogy én is őt. De ez nem így van. A Mentor nem fedi fel magát. Továbbra is meg akarok felelni. Akarom, hogy az Újvidéki Színház sikeres és a nézők által szeretett előadásokat csináljon. Azt gondolom, visszatekintve, hogy ez sikerült is. Az Újvidéki Színház a minőséget, a csapatjáték erejét, a szorgalmat, a színházcsinálás és a színházba járás örömét és emelkedettségét képviselte a kezei alatt. Akarom, hogy amit a színpadon és annak környékén csinálok, az elismerést nyerjen részéről. Mert bízom a szakértelmében és rálátásában, fontos és mérvadó a véleménye. Ha tehetném, a mai napig kielemeznék vele minden előadást és színpadi megnyilvánulást. Kikérném a véleményét minden alakításomról. Egyrészt mert tanulni és formálódni kell folyamatosan, és ezt a legkönnyebben (persze ez nem a legfájdalommentesebb módszer) úgy lehet, ha valaki fölhívja a hibáidra a figyelmet. Másrészt, mert olyan jó hallani, amikor elégedett.
Tanár úr, köszönöm az alázatot és a szakmánk iránti mély tiszteletet, amit belénk nevelt! Köszönöm a bizalmat és a lehetőségeket, melyeket igazgatósága alatt kaptam az Újvidéki Színházban! Köszönöm Klamm Tanár urat, és a bátorságot, hogy megmutatta és kicsit „leleplezte” magát, a SZÍNÉSZTANÁRT. A szerepet és előadást amivel ismét csak oktat és nevel. Mert itt konkrétan megmutatja, hogyan kell. Hogy kell erővel, szuflával és színészi jelenléttel végigvinni egyedül egy drámát, egy sorsot, egy traumát.
Éljen a Színház és benne az ilyen meghatározó, mérföldköveket gyarapító és példamutató szakemberek!"
