Az Újvidéki Színházban működő Színes Szilánkok Diákszínpad 25 éves munkája kapcsán a legidősebb csoportot vezető Crnkovity Gabriellával, az Újvidéki Színház jeles művészével beszélgettünk.
– Öt-hat évvel ezelőtt az egyik csoport keresett meg, hogy dolgoznék-e velük. Igazából jól esett a felkérésük, nem tudtam rá nemet mondani. Aztán Figura Terézia megkért, hogy a másik csoporttal is dolgozzak. Azóta évek teltek el, több amatőr csoporttal foglalkoztam/foglalkozom.
Bizonyos ideig hétvégén próbálunk, hiszen akkor mindenkinek van valamennyi szabad ideje. Szombat és vasárnap én sem dolgozom az Újvidéki Színházban, persze kivételes alkalmak akadnak. A diákelőadás bemutatója közeledtével természetesen gyakrabban kell próbálnunk…
Kialakult közöttünk a bizalom
Mely előadások nőttek legjobban a szívéhez?
– Mindegyik munkánk valamiben újat hozott. Együttműködésünk kezdetén, a diákszínpad 2020. évi jubileumára egymástól független jelenetekből különleges, színes, nagy ünnepi műsort készítettünk, sok mozgással és kis jelenetekkel is. A darab az ügyességről, a jelenlétről szólt, a zenéről, a hangulatról. Ez volt az ismerkedési fázisunk egymással. Az ünnepi műsorban minden csoport tagjai részt vettek. Utána is a nagy csoporttal tevékenykedtem. A Csoportkép című előadás próbafolyamata során örültem, mert kezdett közöttünk kialakulni a bizalom. Akkor már tudtam a gyerekekből komolyabb színészi munkát kihozni, a sok páros és egyéni jeleneten alaposan tudtunk dolgozni. A csoportos jelenetek hátránya, hogy a gyerekek iskolán kívüli elfoglaltsága miatt nem tud mindenki jelen lenni a próbán. Mindannyian jó összhangba kerültünk egymással ennek az előadásnak a készítése folyamán. A fiatalok felfedezték, hogy még mire képesek. Számomra olyanok voltak, mint a virágok, akik nap mint nap kinyílnak. Az ellopott futár előadás különössége, hogy a rengeteg szöveg miatt nagyon helyt kellett állni, hogy megtanulják szépen a szöveget, és hogy a nagyon sarkalatos karaktereket is kidolgozzák.
Emlékezetes számomra az a kis alkalmi műsor is, amelyet Arany János szövegeiből válogatva sikerült összeállítani, mindenféle fantáziavilágot belevonva, a szereplőit megjelenítve, akiket ő említ a verseiben.
Teljesen kibújhatnak a bőrükből
Hogyan válogatta a darabokat?
– Én választottam a darabokat, amelyeket rendeztem. A választásomat befolyásolja, milyenek képességű fiatalokra, hány fiúra, hány lányra számíthatok. Általában olvasgatás közben véletlenül akadok rá megfelelő szövegekre, amelyeket érdekesnek tartok. Néha csak témát választok, és ahhoz válogatunk szövegeket, vagy nem válogatunk szövegeket, amikor szöveg nélküli előadásban gondolkodunk. Rejtő Jenő Az ellopott futár c. műve esetében tetszett a nagyon sok szöveg, valamint a nagyon szélsőséges karakterek, amelyek lehetőséget nyújtottak a színjátszók számára, hogy teljesen kibújjanak a bőrükből, ne csak önmagukon belül, hanem önmagukon kívül is keresgéljenek.
Mindig motiváltak a próbákon a fiatalok (Fotó: Dávid Csilla)
Törekedtem fiatalokhoz közel álló témákat keresni. A változások alakítják a személyiségüket, például a párkapcsolatban a pár találása, illetve nem találása, a munkahely találása, illetve ha az ember megtalálta, akkor azon belül van-e lehetőség a tovább fejlődésére, vagy csak annyi az élet, hogy az ember munkába áll. Aktuális téma például a gyermekvállalás is, a szülők válása milyen következményekkel jár. Téma a különféle pszichikai problémák leküzdése, ami lehet a legkisebb apróság, de fontos, hogy észre vegyük, vagy az öngyilkosság problémája, ami sajnos legjobban a fiatalokat érinti. Annyi téma van még, amihez hozzá lehet nyúlni, őket pedig minden érdekli.
Bátorságot kapnak, bátorítják egymást
A diákszínpad munkájába többek között Jankovics Andrea színművésznő is bekapcsolódott. A kép egy próbán készült (Fotó: Dávid Csilla)
A közös munka mivel gazdagította a fiatalokat, mivel a csoportvezetőt?
– Kezdettől fogva láttam, hogy nagyon jó csoportot kaptam, a tagjai pedig barátok. Az újabb tagokat befogadták, szinte mindenki mindenkivel jó barátságban van – ez fontos. Ki nyelveket, ki egészségügyi szakmát tanul, van, aki színész akar lenni, van, aki nem színész akar lenni, hanem éppen a biokémia érdekli... Amikor próbára jönnek, mindenki meséli a saját élményeit. Szerintem nagyon jó, hogy élik az életüket, végzik a munkájukat, tanulnak, és aztán találkoznak itt, az Újvidéki Színházban. Örülnek egymásnak, és együtt foglalkoznak a diákszínpadon a művészettel, ami az ő sajátjuk, és itt is nagyon szépen teljesítenek.
A diákszínjátszás nagyon sokat segít abban, hogy a fiatal ledobja magáról a frusztrációt, kicsit nyíltabban tudjon kommunikálni, jobban ki fejezze gondolatait, hogy bátrabban ki álljon, és el mondhassa, mit gondol anélkül, hogy izzadna a tenyere, vagy azt kívánná, hogy megnyíljon a föld, ha netalán egy mondatot nyilvánosság előtt el kell mondani. Nemcsak bátorságot kapnak tőlem, hanem bátorítják is egymást, ami aztán nagyon sokat segít nekik az életben. Beszélnek magyarul, szerbül, angolul… – kinek éppen abban a helyzetben hogyan kell. Itt a közös nyelv a magyar. Ezt tisztogatjuk, ápoljuk, hogy szebben artikuláljanak, hogy a nyelv, amelyet beszélnek a színpadon, szépen is szóljon, és így beszéljenek a színházon kívül is.
Próbán Crnkovity Gabriella rendező és Léphaft Ágnes segédrendező (Fotó: Dávid Csilla)
Egy-egy sikeres próba, előadás után nagyon feltölt. Természetesen olykor el is fáradok, mert mindenkinek van jobb és nehezebb napja. Az a szép, hogy találkozunk a próbán, dolgozunk egy közös előadáson, kölcsönösen kicseréljük az energiát. Ők hozzák kintről, egy más világból az egészen más élményeiket. Néha pozitív, néha negatív az energia, amelyet behoznak, de a bizalmukat is behozzák, és megosztják velem. A munka során is mindet kidolgozzák magukból. Amikor látom, megszületik bennük a karakter, és elkezdenek már önállóan is létezni a színpadon, amikort látom, hogy élvezik, akkor lépek egyet hátra a színpadon, mert már nyugodt vagyok. Látom, nem félnek már, biztonságra tettek szert, élvezik, amit csinálnak, csodákat tudnak kihozni magukból. Ilyenkor nagyon boldog vagyok: megéri velük foglalkozni, és van értelme a munkánknak, ha a közönségnek és a fiataloknak tetszik, amit csinálunk – nyilatkozta Crnkovity Gabriella színművésznő, rendező, csoportvezető.
