Claude Monet francia festőművész, az impresszionizmus meghatározó egyénisége gyermekkorát a Szajna parti Le Havre-ban tölti. Normandia tájainak szeretete örökre a szívébe költözik. Kamaszkorában karikatúrák és portrék rajzolásával keresi meg a zsebpénzét az utcán. Így bukkan rá későbbi mentora, Eugène Boudin (ejtsd: Özsen Buden) festőművész, aki felismeri a tehetségét és bevezeti őt a festészet rejtelmeibe.
Egy párizsi Párizsban
Monet felmenőinek négy generációja is Párizsban született és élt. Édesanyja halála után visszatér Párizsba a művészeteket pártoló nagynénjéhez. 1861-ben katonai behívót kap. Apja ekkor felajánlja, hogy megváltja a szolgálat alól, ha leteszi az ecsetet, ha örökre felhagy a festészettel. Az ifjú nem hajlandó ilyen magas árat fizetni, inkább bevonul. Algériába küldik. Afrika élénk színei erősen hatottak festészetére, későbbi művészetének meghatározó pontja az ott töltött idő. Amikor elkapja a tífuszt, nagynénje egyetlen feltétellel szabadítja ki a helyőrségből: festészeti akadémiára kell iratkoznia. Monet megteszi, viszont keményen ellenáll a kor bevett szokásainak, nem tud azonosulni az akadémia nézeteivel. Képtelen a Louvre-ban régi korok mestereit másolni, ő a természetben ragadja meg a pillanatot, a levegő rezgését a víztükör felett, a nap sugarainak fény- és árnyjátékát, az élő és mozgásban lévő anyagot festi meg úgy, ahogyan a pillanat azt elébe hozza. Így a Szalon kiállításra beküldött képeit az akadémia sorra elutasítja. Monet fiatal tájképfestő barátaival (Pissaro, Renoir, Sisley) csatlakozik a Visszautasítottak Szalonjához. Edouard Manet-t tartják vezérüknek. Arról álmodoznak, hogy majdan újra értelmezik a művészetet.
Amikor a festő megnősül, elkészíti Camille Doncieux (ejtsd: Kamijj Donsziő) portréját. Ezt, az első feleségéről készült festmény, amelyet a Szalon 1866-ban kiállít. Végre elfogadják, megéli élete második kiállítását.
(A kezdeti elutasítások után 1876, ’77(*1), ’79, ’80, ’82 a kiállítások szempontjából sikeres évek. A modern világ festőit, az impresszionistákat, a függetleneket már kiállítják. 1987 és 1909 között Londonban Monet-nak 3 kiállítása is volt. Ezek az esztendők művészete elismerését is meghozták. 1889-ben óriási sikere volt a közös kiállításnak Rodinnel. 1901-ben New York következik és a világhírnév, a vízililiomokat immár Európán túl is megcsodálhatják.)
Monet sokat utazik, párizsi képihez hasonlóan a Londonban és Hollandiában készült csatornákat, hajókat és szélmalmokat ábrázoló alkotások az impresszionizmus előhírnökei. 1872-ben Argenteuil-be (ejtsd: Arzsantöjbe) költözik. Életének egyik fontos állomása ez, hiszen itt kezd el komolyabban érdeklődni a kertészet iránt.
Megfesti az Impresszió, a felkelő nap (*2) c. festményét, amely az új irányzatot képviselő ifjak 1874 tavaszán rendezett párizsi kiállításán volt látható. Egy kritikus gúnyosan „befejezetlen vázlatnak” nevezte a pillanatnyi benyomásokat megragadó festők képeit, és ezzel Monet Impresszió művének címe nyomán akaratlanul is hozzájárult az irányzat neve: az Impresszionizmus elnevezés megszületéséhez. Monet és társai ezt büszkén vállalták. Ernest Hoschedé (ejtsd: Osödé) műgyűjtő, az impresszionisták mecénása, megvásárolja az Impressziót, majd 1876-ban Montgeron-béli (ejtsd: Monzsöron-béli) kastélyába, Rottembourgba hívja a Monet családot. A mestert megbízza a rotunda dekorációjának kivitelezésével.
Alice – „Számomra ő volt az igazi”
Alice, született Raingo, Ernest Hoschedé neje. 2 fiuk és 4 lányuk lett. Monet nejével Camille-al és 2 fiukkal a kastélyba költözik, innentől a két család élete összefonódik. A műgyűjtő szenvedélye a festészet, de sajnos nem valami jól kezeli tulajdonát, és amikor 1874-ben csődbe megy, nehezen viseli gyűjteménye és egész vagyona elvesztését. Mindent hátrahagy, Alice-t, a gyermekeit és Monet-ét is, (aki viszont számított a támogatására) és Belgiumba menekül. A két oly reménytelen helyzetben magára hagyott család együtt költözik Vétheuilbe (ejtsd: Vétöjjbe), ahol Monet felesége hamarosan ágynak esik. Alice odaadóan ápolja egy éven át, egészen Camille haláláig. Ezután Poissyba (ejtsd: Poassziba) költöznek egy kicsi lakásba. Alice magára vállalja az özvegy 2 fiát is és vezeti a közös háztartást.
1883 tavasza kaotikus időszak. A politikai és a pénzügyi krízis következtében Párizs fölé sötét felhők tornyosulnak. Edouard Manet agonizál, Durand-Ruel műkereskedőnek sem megy az üzlet, a lakás bérleti szerződése hamarosan lejár. A 43 éves Monet megszállottan járja Párizs környékén a Szajna menti városkákat új otthon után kutatva. Egyetlen kiadó házat talál a 300 fő lelket számláló Givernyben. Kiveszi, mert megtetszik neki az egy hektáros zártkert a dzsentrifikált falusi ház előtt. Elégedetten legelteti szemét a környéken: a buja növényzetet víz mosdatja, a sövényekkel szegélyezett utak mögött kék vadíriszek virítanak, a környék madárcsicsergéstől hangos. Egyértelmű: ideje megpihenni, feledni a fárasztó és boldogtalan párizsi éveket. A képeit megihlető Giverny lesz otthona Claude Monet, Alice Hoschédé és kettejük összesen nyolc hasonló korú gyermekének. Köztük a kedvenccel, Blanche Hochedé-vel(3*). Mai kifejezéssel élve a két család Mozaikcsaládban egyesül. Mostohalányát „Kék Angyalnak” becézi. Blanche, a kedvenc, az egyetlen személy, akit megtűr maga mellett munka közben. Egyben ő lett Monet egyetlen tanítványa is. „Azt fesd le, amit látsz!” – tanácsolja neki.
Jean Monet, az elsőszülött fiú 1897-ben feleségül veszi Blanche-ot, így immár a festő menyeként segít irányítani a család életét.
Ernest nem tér vissza soha Belgiumból, talán ő is érezte a levegő vibrálását neje és a pártfogolt festőművész között, de a plátói szerelem türelmes volt, Monet csak 1892-ben veszi nőül a már özvegy Alice-t, amikor letelik az egyéves gyász.
Giverny – parasztházból múzeum
A kétszintes ház rózsaszínre meszelt falain az erőteljes olajzöldre mázolt ajtók, ablakok alig látszanak ki a körbefutatott növényzettől. A földszinti helységeket maga Monet pingálta ki. A kék és a sárga szín dominál, a festő két kedvenc színe.
A kék szalonban kapott helyet a japán metszetek gyűjteménye, a kivételesen értékes 231 darab hozzáértéssel megválasztott nyomat, mely távoli képi világot testesít meg. Gyakran időz itt, csodálja Utamaro és Hokusai remekeit, de maga is fest japán motívumokat. Egy alkalommal gyönyörű népviseletben utazó japán hölgyek szálltak ki a kocsiból. Monet fogadta őket és végigkísérte a kiállításon. A saját japán festménye előtt így szólt: „Nem sokat jelenthet ez itt Önöknek, ugye?” A válaszra melegség öntötte el a szívét: „Többet jelent, mint azt gondolná. Az Ön művészete nem áll messze a mi mestereinkétől!”
A fényárban úszó konyhát kék, Rouen-i fajansz csempe borítja. (A látogatók ma is megcsodálják a modern, jól felszerelt és minden mozzanatában az eredetinek megfelelően rekonstruált helységet.) Ablakából Marguerite a főszakácsnő már messziről észrevette az áruszállítókat, a lépcsősorról pedig fürgén tipegett le a konyha alatti pincébe és gondosan választott bort a finom fogáshoz, az ínyenc Monet úrnak készült pl. spárga és fűszeres saláta után fogyasztott sült kacsához. Az ínyenc falatok elkészítéséhez az egész országból hozat árut: az olívaolajat természetesen Provence-ból, a bort Sancerre-ből, a gruyère sajtot a Jurából, a libamájat Strasbourgból és karácsonyra Londonból érkezik a hagyományos ünnepi angol puding.
Az étkező – ámulatba ejtő, sárga falait és kellékeit bearanyozzák a nap sugarai, csupán a látványa mérhetetlen boldogságot sugároz. Ablakai a kertre nyílnak. Bár méretére nézve óriási, az ebédlő nem szolgált vendégek fogadására, ez a család intim étkezője volt. De mint említettem, a szűk családi kört Claude és Alice jelentette a nyolc gyermekkel. Egyedüli látogató itt egy sérült madárka volt, akit Monet három évig etetett az ebédlő ablakában.
Az emeleten helyezkedett el Claude Monet szobája – személyes múzeum, valódi galéria a 32 impresszionista festmény Cézanne, Renoir, Manet, Signac, Boudin, Caillebotte, Jongkind és Delacroix remekműveivel. Monet a gyűjteményből Cézanne-ra a legbüszkébb.
A fürdőszobákban és a mosdókban is barátainak a festményei láthatóak.
Alice szobájában a kor divatának megfelelő egyszerű berendezés áll, mellette a kedvenc, a „kék angyal” szobája mályvalila tónusokban. Blanche szobájának a falain a saját munkái mellett a kor híres festői gyermekeinek alkotásai voltak, például Pissaro fiáé.
Giverny – a műtermek
Az első műterem – A Szalon-Műteremnek nevezett óriási földszinti szobába méretes ablaktáblákon árad be a napfény, a falakat a szívéhez legközelebb álló festmények borítják. Körbe kényelmes fotelek és kanapék sorakoznak a barátok és a vendégek fogadására. (Itt fogadja a műkereskedőket, köztük Durand-Ruelt és az újságírókat is, mert Monet pont itt szeret mesélni az életéről, a festményeiről. Életrajzíróinak, például Thiébault-Sissonnak kijelenti: „Soha nem tudtak megtörni”. 1900. november 26-án jelent meg a Le Temps lapban önéletrajza, ahol az élvezetes szöveget anekdotákkal fűszerezve önmaga építgeti saját legendáját.)
A baráti kört hazai és külföldi festők, írók, költők és politikusok alkotják. Köztük: Mallarmé, Maupassant, Paul Valéry, Zola, Degas, Renoir, japán barátai Kuroki és Hayashi, amerikai festőtársai Whisler és Sagent, meg a kebelbarát Clemenceau… és Sacha Guitry. A híres filmesnek 1915-ben az az ötlete támadt, hogy dokumentumfilmet készít a franciaországi hírességekről munkájuk közben. Monet iránti csodálata határtalan, és a rendező egy interjúban árulta el utóbb, mennyire sajnálja, hogy némafilmet forgatott. A távolban a szakállába mormoló festő szájáról nem lehet olvasni. Az egyedülálló és rendkívül megindító alkotása így csak képsorokban örökíti meg Monet-t, amint szalmakalapjában a kertben kedvenc vízililiomait festegeti, rágyújt és kutyájával átsétál a hídon a japánkertbe. Guitry egy ecsetet kért emlékbe a mestertől. Egy elhasználódott régi ecsetért nyúlt, de Monet ekkor átadott neki egy vadonatújat: „Had szolgáljon még Önnek is valamire.”– tette hozzá.
Jó házigazda volt, de csak a kiválasztottakkal. Szomszédjai nem szerették, a szentélybe be sem léphettek. A környékről csupán a hívő Alice-t látogató katolikus pap, Toussaint atya került beljebb. A gyermekek osztálytársai sem jöhettek be. Míg egy rendes polgári családban a felnőttek így szólnak a kicsikhez: „Menjetek a kertbe játszani!”- addig Givernyben pont a kertben volt tilos játszani, vagy ott bármihez is hozzányúlni! Ez alól csupán Auguste Renoir fia, a kicsi Claude volt kivétel, aki megsimogathatott egy tulipánt.
A második műterem, mintegy menedékül szolgált a mesternek. Itt található a könyvtára, könyveit pedig túlnyomórészt a hortikultúra irodalma és a kortárs írók-költők művei alkották. (Életrajzíróinál olvastam, hogy halála napján a műterem asztalán Charles Baudelaire kötet állt, az Idegen c. prózaversnél volt kinyitva: „– Mit szeretsz hát, különös idegen?
– Szeretem a felhőket... a vonuló felhőket... ott, messze... a csodálatos felhőket.” (ford. Szabó Lőrinc)
Második műterme mellette az üvegházakkal szemben ott állt a garázs. Talán kevesen tudják, Monet nagy rajongója volt az automobiloknak. Érdekelte a technika fejlődése, élénken követte a találmányok megjelenését, gyakran látták fényképezőgéppel a kezében. 1901-ben megajándékozta magát egy csillogó 4 személyes Panhard & Levassorral. A kormány még a jobb oldalon volt, az ülések bőrből készültek, alkatrészei csak úgy csillogtak, minden luxust kielégítő kényelmes guruló szalon volt. A választás jó ízlésre vall. A falubéliek csak ámultak, amikor Sylvain, a sofőr felvette a korabeli sisakot és védőszemüveget, majd elindult a mesterrel Lamotte-Beuvron-ba, hogy megkóstolja a Tatin nővérek híres fordított almatortáját, a Tarte Tatin-t. 1904-ben pl. Vélasquez és Greco festményei miatt 4,5 napot kocsizott napi 8 órát 30 km/h sebességgel Madridig a Pradóba. Szeretett száguldani, állítólag gyorshajtásért meg is bírságolták. Vajon mennyivel lépte túl a megengedett sebességet?
Giverny – ahol életre kelnek a vásznak
„A festészeten és a kertészkedésen kívül máshoz nemigen értek” – vallja Monet, a gentleman-farmer az őt látogató művészbarátoknak.
Az első kert
Az impresszionizmus mestere úgy varázsolta elő normandiai kertjét, mint egy mesterművet. Az egzotikus fák, szomorúfüzek, vízililiomok, íriszek, nemes és ritka évelő- meg egynyári növények életre kelnek a festményein. Festés közben gyakran kapott dührohamot. Ha valami nem tetszett neki a vásznon, akkor azt maga semmisítette meg, de a kertjét nyugalommal művelte. Annak elrendezésében semmi sem véletlen, azt gondosan tervezte. Azért ültet, palántál, hogy megteremtse a motívumait és vászonra álmodja őket. 40 év alatt a több ezer mag és virághagyma ültetetéséhez több vagon jó termőföldet hozat. Életében 2 kertész segítette munkáját. (4*)
A központi sétány két oldalát rózsalugas szegélyezi, nyugat felé angol pázsit és gyümölcsfák állnak, keletre a pergolákon romantikus klematisz nyílik. Virágai a háromszög alakú ágyásokban tavasztól őszig gazdag színvilágban pompáznak: áprilistól a kék és rózsaszín dominál, prömier plánban a tulipánok, a Hollandiából hozatott kedvencek, és kéknefelejcs, sárgaviola, nárcisz illatozik. Májusban a fehér, júniusban a halványrózsaszínű virágok pompáznak. Júliusban már élénk, piros virágok uralják a kertet, míg ősztől ismét a kedvenc színe, a nap-sárga, narancssárga és sáfrány vált aranyló bronz árnyalatra. Szemet gyönyörködtető állandó körforgás.
Műterem a szabad ég alatt
A második kert az út túloldalán egy külön hatósági engedéllyel épült egzotikus kert, ahova Afrikából hozatja a virágokat. 1893-ban épül meg a Vízi-kertbe vezető japán híd, a Giverny birtok és a festő életének utolsó 20 évében készült alkotások leghíresebb eleme. A festő elmondása szerint a vízililiomokat a gyönyörű látvány miatt telepítette, de azután a látvány rabul ejtette, fáradhatatlanul dolgozott a témán élete végéig. (Az Orsay múzeumban látható a Zöld Harmónia alcímet viselő festmény, amely a víztükör csillogásával megihletett egy másik Claude-ot, a zeneszerző Débussy-t, aki 1905-ben megkomponálja a „Képek” c. sorozatot.)
Monet, a természet és fény ritmusát követő szigorú napirend szerint él. 6-kor kel, bőséges reggelijét fehérborral öblíti le, majd elvonul festeni. Nem tűri, hogy megzavarják. A családtól megköveteli, hogy az ő munkarendjének megfelelően éljenek és étkezzenek. Ebéd 11:30-kor, vacsora 19 órakor, közösen, mert ez fontos része a napnak, amiért a gyermekei még az iskolából is 1 órával korábban kéredzkednek el, az atyai szigor nem tűri a késést az ebédlőasztalnál. Étkezéskor csendben kell ülni, a ház ura áll fel elsőként és fél órára kiül a ház elé kedvenc padjára a szentélynek nevezett hosszú gangon, ott szereti elfogyasztani a kávéját. Napjában háromszor járja körbe a kertet, a realitáson túli tündérországot.
A harmadik műterem – az absztrakció első laboratóriuma
Munka mellett továbbra is sokat utazik és fest. Gyakran ugyanazon a motívumon dolgozik különböző napszakokban, más-más fényviszonyok között, mint pl. leghíresebb, 1890-től 1892-ig festett sorozatán, a roueni katedrálist ábrázoló képein, vagy 1908 és 1910 között a Velence csatornái, műemlékei sorozaton.
Úti célok Svájc, London, Spanyolország, Velence, Hollandia, csak Németországot kerüli, pedig festményeit ott is elismerik, és bár áhítja a japán kultúrát, soha nem utazik el álmai országába. Japán túl messze van, túl hosszú oda az út.
Javában dúl az I. világháború, amikor megépíti a harmadik műtermet. Ehhez ismét külön engedélyre volt szüksége, de a legnagyobb élő festőként alkotó művész presztízse és kapcsolatai ezt is megoldották. Az előző két műterem függőlegesen állított ablakaitól eltérően itt már az új nemzedék újításának megfelelően ún. „zenit fény” árad a tetőablakról, ami közvetlen kapcsolatot teremt a szabad éggel. Monet új műterme az absztrakció első laboratóriuma! Még a természet, mint olyan is megszűnik, csak a fény létezik!
A perfekcionista festő, a fény embere nehezen élte meg, hogy öregségére romlott a látása, kebelbarátja hiába segítette a legjobb szakorvosokhoz, a kezelések nem tudták visszafordítani a folyamatot. Egyesek ezzel magyarázzák az erőteljesebb piros színt kései festményein.
Monet 1911. május 19-én elveszíti az igazit, Alice-t. Legnehezebb időszakát éli meg nejének kétéves fájdalmas szenvedését látván. A leukémiától legyengült imádott társ 67 éves korában magára hagyja övéit. Monet vigasztalhatatlan és elveszettnek érzi magát. Három évre rá Jean, elsőszülött fia is meghal, egyedüli vigasza a menye marad, Blanche, aki életének utolsó pillanatáig ápolja apósa emlékét, még a német megszállás alatt is védelmezi a tündérkertet.
Monet a 22 nagyméretű, vízililiomokat ábrázoló képét a francia államnak adományozta, halála után egy évre ezekből Párizsban retrospektív kiállítás nyílt. Festményeit megtaláljuk világszerte műgyűjtők és galériák tulajdonában, festőbarátai leszármazottainak birtokában is akad szép számmal értékes vászon, viszont a legtöbb remekmű Párizsban a Marmottan, az Orsay, az Orangerie múzeumokban látható.
Az Orsay Múzeum egyik kedvencem, a világkiállításig vasútállomás volt. Aki itt elréved a kiállított remekművek előtt, hallani véli az indulását jelző füttyszót, majd a vonat zakatolását, mellyel az oly mozgalmas életet élő impresszionista festők szelleme utazgat tovább.
(*1) Monet a harmadik kiállítására a Saint-Lazare vasútállomást ábrázoló festményeit küldi, erről a párizsi állomásról indulnak a vonatok Normandiába.
(*2) a Nadarnál kiállított festmény ma a Marmottan Monet Múzeumban látható Párizsban. A művészeti múzeum igen jelentős Claude Monet-gyűjteménnyel és más impresszionisták alkotásaival büszkélkedik. Monet festményeinek a főcím mellett mindig ad egy alcímet is.
Itt látható „Júlia vízililioma” 1915-ből, de hogyan került utóbb a kollekcióba? Marianne Mathieu, a múzeum tudományos igazgatója, különleges történeteket mesél, miközben a festmények szépséggel és derűvel töltik meg a látogatók lelkét. A linket https://www.marmottan.fr/en/ szívből ajánlom minden franciául értő, művészetek iránt érdeklődőnek az elzártság alatt. Tehát Júlia: Ő Eduard Manet lánya, aki megkérte unokáját, hogy vigye el őt Katia Granoff galériájába, akinek cserét ajánlott. Egy édesanyjától örökölt Manet pasztellt kínált fel a Monet képért cserébe.
(3*) Blanche Hoschedé-Monet (született 1865 Párizs). Blanche Alice és Ernest második gyermeke mindössze 11 éves, amikor édesapja bemutatja a családnak a híres, hosszú hajú művészt. Első perctől csodálattal néz fel a mesterre. A tehetséges ifjú hölgy tanítványként mindenben követi a mostohaapa, majd após utasításait. Mintegy 200 saját festménye maradt fenn. A gyűjtők manapság nagy árat hajlandóak fizetni értük, ha valahol felbukkan egy vászna.
(4*) 20 évig Félix Breuil, majd a halála utáni időszakig Léon Lebret. Ma az Alapítvány több mint 10 kertészt alkalmaz, a kertépítést a festmények nyomán rekonstruálják.)
Források:
Adrien Goetz – Monet Giverny-ben,
Parismétamorphoses: Giverny – Monet nyomában Catherine de Montalembert,
Paris Match: 2010 szeptember, Anne-Cécile Beaudoin interjúja a leszármazottakkal
