A szellemtől való elhagy(at)ottság azóta, amióta Hamvas papírra vetette gondolatait, már rég nem csak Európára jellemző, globálisan aljasodott le/el az egész kóceráj. A legritkább eset, hogy tényleges szellemi értékkel/súllyal bíró ember a felszínre tör, de ilyen is van. Itt simán fel is használható az „a kivétel erősíti a szabályt” közhelye. „Mindebből inkvizíciót csinálni – ez a művészet!”, mondja az egyik nagyon is európai, magyar, félmilliós eladott példányszámmal bíró könyv írója, a Ji-King, azaz Jóskönyv szerzője. A magyar sikerlistán talán csakis a Biblia előzi meg. Lehet nem-európai szemlélettel élni Európában, azonban Teheránban kétlem, hogy lehet keresztényként élni és tevékenykedni. És ráadásul Európában sosem volt, és ma sincs annyi „fakír” (szegény), mint Indiában, vagy, teszem azt, Egyiptomban! Tizenhat éve vagyok gyakorló Tao-követő Európában, és eddig nem öltek meg érte. És ez, áttételesen, a kereszténységnek köszönhető. Azonban Szíriába a szomorú történések előtt sem volt szabad Bibliát „csempészni”. Hamvas gnoszticizmusa egyértelmű, különben le sem ült volna írni..., még ha a Létet is dicséri az Élettel „szemben”, s ezzel nem azt állítom, hogy Hamvas, a szellem óriásaként, bármivel is kisebb lenne önmagánál.
Az egységlátás mint követelmény is egyértelmű a taoizmusban, neveztessék a vallás gnosztikus felkent-hitnek, Yotengritnek, vagy bárminek, amiről minden egyes hagyomány tud, az az, és „csupán” annyi, amit nyelvünk is tud.
Budapesten, akár Brüsszelben, vígan nevezhettem magam aminek csak akartam, úgyhogy az is egyértelmű, hogy a megálmodott közös Európa a görög-római intellektus és judeo-keresztény moralitás hibridje, mivel az eszmei alapok zavarosak voltak, már nem sokáig maradt annak, aminek egykor valaki megálmodta volt. Szinte hallom az amerikai „Cézár” (Iggy Pop) sokszor idézett mondatát: „– Keresztények? Kik ezek a röhejes emberek? Vessétek őket az oroszlánok elé!” (1996.)
És erre a pár fentebb leírt gondolatomra, mondatra, ha kommentként hagynám a legnépszerűbb közösségi oldalon, és egyetlen tetszésnyilvánítást is kapnék rá, már nagyon jó lenne. Azonban, ha a kutyám képét illeszteném a „profi-lomra”, a „világfaluban” a 220 ismerős által, alighanem tíz perc alatt huszonvalahány „lájkot”, azaz tetszésnyilvánítást kapna.
Ez a tény önmagáért beszél.
Kenyeret és cirkuszt a népnek! Mivel kenyérre alig futja, és mert már azért is bűnösnek kellene éreznem magam, ha megkívánnám a töltöttkáposztát, mivel az állattenyésztés tönkreteszi a nagyon fontos flórát (nem a nagyipari környezetszennyezők, még véletlenül sem!!!), maradt hát ez a gerinc- és szemrontó, digitális fújdfel-cirkusz, ami ugyanakkor hasznos is volt, fénykorában, s nem a falulátásra beszűkült felhasználótömegek kizárólagos értekezőközpontjaként. És ma is hasznos, sokan is formálódnak rajta keresztül.
Ha pedig szavaim visszhangoznának ok nélkül a tágas, egyterű „lakásunkban”, a közösségi oldalakon, a lapban, vagy közös terű lakásban, ugyanúgy kívánom, ne maradjak magamra ezekben a csúnya időkben, melyekben egyre inkább érezem magam a lélekhez rendelten... vagy a szabadság teljes elvesztésétől tartva, és a totális kontrollra várva – kiközösítettnek. Fontolóra is vettem a református hitközséghez való csatlakozást.
