A Forum Könyvkiadó Intézet a szerbiai képzőművészek (előző évi) legjobb műveit, alkotásait évente egyszer a Kiadó által alapított Forum Képzőművészeti Díjjal jutalmazza. A 2018. évi Forum Képzőművészeti Díjat Ricz Géza szabadkai születésű festőművész a Peripheria című képzőművészeti kötetével érdemelte ki. A szabadkai Symposion Kiadó és az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában tavaly megjelent kiadvány Ricz Géza eddigi munkásságát foglalja össze. Festményeinek történeti színtere – a „periféria” – Európa ama déli peremvidéke, amely az 1980-as években romlásnak indult. A kortárs szerbiai művészetben csak kevesen ragadták meg a nemzedékek sorsát befolyásoló pusztulás és veszteség témakörét ennyire lényegbevágóan, mint azt Ricz Géza tette.
n Milyen események fémjelezték ezt az évét? – kérdeztük a kitüntetett képzőművészt a decemberi ünnepi díjátadón.
– 2018-ban jelent meg a kötetem, amellyel kiérdemeltem ezt a díjat is. Közvetlenül utána ez a könyv érdemelte ki A legszebb vajdasági könyv díjat is. Csodálatos kezdet volt 2019-re. Ezt követte néhány sikeres kiállítás és publikáció, végül megkoronázta ez a szép Forum díj.
Egyáltalán nem számítottam rá. Az előbbi évtizedekben olyan művészek kapták, akiket –, amióta érdekel a képzőművészet– példaképeimnek tekintek. A díj nagy megtiszteltetés számomra. Egyben motivál, hogy a témáimmal továbbra is érdemes foglalkozni.
n Hogyan fogadta alkotásait a közönség?
– Munkáim megosztó jellegűek. Az átlagemberek, akik a képzőművészetet csak mint szépséget nyújtó tárgyra, vagy pozitív dolgokra késztető alkotásra tekintenek, általában meghökkennek. Egyesek a munkáimat ijesztőnek tekintik a komorságuk miatt. Ha alkalmam adódik elbeszélgetni velük, akiknek ez az első benyomásuk, és ha megértik, hogy mit szeretnék velük kifejezni, akkor megváltozik a véleményük. Peripheria a díjazott albumom neve, mert azokat a munkákat foglalja össze, amelyek az elmúlással, romokkal, pusztulással foglalkoznak. Nagyon szomorú téma, az emberi butaság szimbólumai. Amit valaki valamikor kemény munkával felépített, mi veszni hagyjuk, vagy akár tudatosan leromboljuk. Úgy érzem, érdemes ezekről, ha nem is szó szerint, de vizuális formában beszélni.
n Lesz-e műfajilag, temaikailag vagy technikailag váltás a képzőművészetében?
– Ezt nehéz megmondani, mert nagyon szeretek kísérletezni. Radikális váltásra azonban szerintem hamarosan nem kerül sor. Gondolom, új munkáimban, akár más témákat dolgozok fel, igyekszem megőrizni a sajátos stílusjegyeket. Az elmúlt években főleg hagyományosan olaj vászonképeket festettem, az elmúlt közelmúltban pedig elkezdtem fával és betonnal kísérletezni, mert ezek az anyagok megjelentek a képeimen romok formájában. Próbálom most térben, három dimenzióban továbbfejleszteni.
n Hol van a műterme, hol dolgozik?
– A december 12-ei díjátadásra Ausztriából, Salzburg városából érkeztem, két éve ugyanis ott van műtermem. Ott alkotok, de sokat járok haza. Számos munkám határozottan vajdasági emlékekből táplálkozik, vajdasági emberek problémáit dolgozza fel valamilyen formában.
A Szegedi Tudományegyetem rajzművészet szakán végeztem tanulmányaimat. A festészet mellett grafikával is foglalkozom. A salzburgi állásajánlatot, úgy gondoltam, érdemes kipróbálni. Új környezetben a művészember rengeteg új dolgot tanulhat, számomra pedig fontos, hogy állandó ingerek érjenek, és fejlődési lehetőségem legyen.
Jelenleg reklámgrafikusként dolgozom. Hivatalosan művészeti vezető vagyok egy ügynökségnél, ahol a hétköznapi munkámban reklámgrafikusként új dolgokat ötlök ki, új tapasztalatokat szerzek, amit később be tudok építeni a művészetembe.
