Egy barátság virágzása és elhervadása

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ vendége nemrég dr. Szilágyi Márton irodalomtörténész, egyetemi oktató, az ELTE XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezető tanára volt, aki A magyar romantika ikercsillagai – Jókai Mór és Petőfi Sándor című kötete kapcsán tartott ismeretterjesztő szakmai előadást Egy barátság margójára – Petőfiről és Jókairól mai szemmel címmel, a Mozdulj! Petőfi! programsorozat részeként.

Petőfi és Jókai szoros kapcsolatban álltak egymással, együtt is dolgoztak, a barátságuk azonban megromlott és végérvényesen megszakadt. Dr. Szilágyi Márton előadásából megtudhattuk, hogy milyen fázisokon ment keresztül ez a barátság, és egyáltalán hogyan került kapcsolatba a két irodalmár:

– Petőfi viszonylag korán megismerte Jókait. Kapcsolatuk kezdete a Pápai Református Kollégiumban eltöltött időszakra nyúlik vissza. Petőfi két évvel idősebb volt Jókainál, de felhatalmazva érezte magát, hogy atyáskodjon felette. Ott volt még Orlai Petrich Soma, Petőfi unokatestvére is. Ami összekötötte őket: mindhárman művészek szerettek volna lenni, csak még nem tudták pontosan, milyen művészeti ágban. Petőfi nem irodalmárnak készült, hanem színésznek; Jókai nem írónak, hanem festőnek; Orlai pedig írónak, mégis ő lett a festő.

Petőfi és Jókai kapcsolatának a következő fázisa Kecskeméten volt. Jókai ott folytatta a tanulmányait, Petőfi pedig vándorszínészként ment oda a társulattal. Kevés ideig játszottak, de Petőfi és Jókai között mégis kialakult egy szoros műhelymunka. Ebben az időszakban Petőfi igencsak aktív volt. Százötven év után előkerült az Ibolyák című kéziratos összeállítása, amely verseket és elbeszéléseket tartalmazott. Kecskemétre tehető az első olyan mozzanat, amikor megpróbált kötetet összeállítani.

Jókai akkortájt írta meg első drámáját, A zsidó fiú címmel, a Magyar Tudományos Akadémia pályázatára. A jelentkezés egyik feltétele az volt, hogy más jegyezze le, hogy a bírálók közül senki ne ismerhessen rá a kézírására. A drámát teljes egészében Petőfi másolta le, az ő kézírásával is maradt fenn. Ebből is láthatjuk, hogy Petőfinek szép volt a kézírása.

Kecskeméthez kötődik az is, hogy Petőfi választhatott egy jutalomjátékot. Régebben a jutalomjáték egyfajta kényszerű fizetéskiegészítésként szolgált. Amikor a színház nem tudta a bevételből fizetni a színészeket, jobb híján felajánlotta a jutalomjátékot az arra méltónak tartott társulati tagoknak. Ez azt jelentette, hogy az illető személy választhatta ki a darabot, a szerepet, amit eljátszana, és neki járt az előadás bevétele. Mivel Petőfi nem régóta volt a társulat tagja, így ez a lehetőség sokat jelentett számára. Igaz, a gesztus erejéből veszített az, hogy csak fél jutalomjátékról volt szó, hiszen osztozott rajta a társulat egyik háttérmunkásával. Petőfi Shakespeare Lear királyát választotta, ebben pedig magára a bolond szerepét osztotta. Nem aratott sikert. Akkoriban, ha valaki úgymond tragikus színész volt, az mindent úgy játszott el, ha komikus, akkor pedig úgy. Petőfi nem volt komikus színész, és egy fanyar figurát formázott meg. Ez a hozzáállás manapság rendben lenne, de akkor a bolondtól a bohóckodást várták el, így a színésztől is – hallottuk dr. Szilágyi Mártontól.

A közös munka és a kapcsolat szorosabbra fűzése

Az irodalmi életbe való beépülést illetően Petőfi egy kicsit előrébb járt, mint Jókai.

– Petőfi segédszerkesztőként dolgozott a Pesti Divatlapnál. Jókai valamivel később került Pestre ügyvédbojtárként, és akkor kezdett el íróként is tevékenykedni. Petőfi és Jókai pályája ekkor ismét elkezdett párhuzamosan haladni, és ők még szorosabbra fűzték a kapcsolatukat. Jókai első regénye, a Hétköznapok mutatványai a Pesti Divatlapban jelent meg, Petőfi tehát fontos szerepet játszott Jókai publikációinál.

Petőfi később kilépett a Pesti Divatlapból. Elege lett a főszerkesztőből, Vahot Imréből. Rájött, hogy nélküle is boldogul, hiszen eléggé népszerű, és ezt irányítani is tudja. Kilenc irodalmárt gyűjtött maga köré, köztük Jókait is, megalapította a Tízek Társaságát, amelynek tagjaival elhatározták, hogy megpróbálnak Pesti Füzetek címmel saját lapot indítani. Azt szerették volna bebizonyítani, hogy ennek a tíz pályakezdő írónak már van akkora súlya, hogy a korabeli sajtónyilvánosság megérezné a hiányukat. Egyfajta írói sztrájkot hirdettek meg, miszerint addig nem adnak le kéziratot, amíg saját lapot nem indíthatnak. Amit be tudtak bizonyítani, hogy valóban nélkülözhetetlenek, nélkülük ugyanis nem volt elég kézirat. Vahot Imre úgy próbálta letörni a sztrájkot, hogy korábbi kéziratokat hozott le. Így gondolta kinevettetni őket, hogy lám neki mégis van tőlük kézirata. Ezen persze felháborodtak az írók. Petőfi párbajra hívta ki Vahot Imrét, de ő ezt elutasította. A helyzet pikantériája, hogy Petőfi nem volt nemes ember, ennél fogva nem illette meg a párbajozás kiváltsága. Vahot párbajozhatott volna, de esze ágában sem volt. Végül az egész kimerült a heves szópárbajban, amely során Vahot kénytelen volt beismerni, hogy a kéziratokat korábban szerezte be. Petőfiék viszont azt voltak kénytelenek beismerni, hogy a vállalkozásukból nem lesz semmi sem, mert nem tudtak lapengedélyt szerezni.

Akkoriban a divatlapok voltak a legnépszerűbb laptípusok, tartalmaztak szépirodalmat, társasági híreket, pletykákat és divatmellékletet is. Így lett széles olvasóközönsége, a divatot követő hölgyektől az irodalomkedvelő urakig. Érdekes belegondolni, hogy vajon Petőfiék milyen lapban gondolkodtak, hiszen a Tízek Társaságába drámaírókat is bevettek, holott a drámáknak nem volt helyük a divatlapokban.

Akkoriban három divatlap jelent meg Pesten, a Pesti Divatlap, a Honderű és az Életképek. Az utóbbi főszerkesztője Frankenburg volt, aki lényegében felajánlotta a lapját a Tízek Társasága két meghatározó tagjának, Petőfinek és Jókainak, ő maga pedig visszavonult a szerkesztéstől és csak laptulajdonosként maradt meg. Jókaiból így lett csupán huszonkét évesen lapszerkesztő. A munkamegosztás valahogy úgy nézett ki, hogy Petőfié voltak a versek, Jókaié pedig a próza rész. Nem sokáig tartott ez így, de addig az Életképek a csúcson volt.

Petőfi és Jókai szoros kapcsolata abban is megnyilvánult, hogy amikor Petőfi megnősült és feleségül vette Szendrey Júliát, egy ideig közösen béreltek lakást. Egyik szobában Petőfi élt a feleségével, a másikban pedig Jókai. Közös életformát valósítottak meg, fennmaradt például egy házisapka, amit Szendrey Júlia Jókainak hímzett – tudtuk meg dr. Szilágyi Mártontól.

A barátság vége

Petőfi és Jókai szoros kapcsolatának meglazulása Jókai párválasztásával jött.

– 1848. március 15-e ebből a szempontból is fontos dátum. Jókai már gyakorlott újságírónak számított, ő lett az egyik, aki megfogalmazta a 12 pontot. A verset Petőfi írta meg. A nap forgatókönyvéhez pedig az is hozzátartozott, hogy a márciusi ifjak – köztük Petőfi is – rávegyék a Nemzeti Színház igazgatóját a műsorváltozásra, és a Bánk bánt adják elő. A színházak nyilván nem szeretik a hirtelen műsorváltozásokat, mert az nagy bonyodalommal és szervezéssel jár, de belementek. Végül ez az előadás is félbeszakadt, amikor elkezdték éltetni a forradalmat. Ekkor a színpadra felment Jókai is, akire a Gertrudis szerepét játszó Laborfalvi Róza feltűzte a kokárdát. Innen eredeztetik Jókai erős vonzalmát Laborfalvi Rózához, holott ha jobban belegondolunk, Jókai a színházi rovatot is kezelte, és nagy valószínűséggel már korábban is felfigyelt Rózára, azt viszont tényleg nem tudni, hogy ez így volt-e fordítva is.

Laborfalvi Róza nyolc évvel volt idősebb Jókainál. Ez akkor sem számított megszokottnak, ennek ellenére Jókai feleségül akarta venni, de nem tudta a szándékát, hogyan közölni az édesanyjával. Laborfalvi Róza ellen ugyanis nem csak ez az egy érv szólt. Az is, hogy katolikus volt, Jókai pedig református. Sokkal nagyobb gondot okozott viszont az, hogy színésznő volt, a színésznőket pedig akkoriban erkölcsileg feslettnek tartották, ráadásul volt egy házasságon kívül született lánya is – az apja talán Lendvai Márton, a korszak vezető színésze volt, akit Szép Marcinak neveztek –, állítólag  bizalmas viszonyban állt színházat támogató arisztokratákkal. Egy szó mint száz, Laborfalvi Rózának nem volt jó híre, és Petőfi nagyon nem értett egyet ezzel a házassági szándékkal, főleg a két utóbbi ok miatt. Emiatt olyat tett, ami egy barátságban megengedhetetlen: levelet írt Jókai anyjának. Jókai viszont erre gyorsan és szinte titokban feleségül vette Rózát. Mondhatjuk, hogy végül is Petőfinek nem lett igaza, hiszen Róza kitartott Jókai mellett.

A szerkesztés terén való ellentétek csak még inkább rontottak Petőfi és Jókai kapcsolatán. Az akkori országgyűlés az új hadügyi törvényt vitatta, vagyis hogy a Magyarországon toborzott katonákat bevessék-e az osztrák sorezredekbe. Ez nemcsak idealista, hanem gyakorlati kérdés is volt. A többség megszavazta a kormány előterjesztését, köztük volt Vörösmarty Mihály is, aki Petőfivel ellentétben országgyűlési képviselő volt. Petőfi ezen felháborodott és bíráló hangnemű verset írt Vörösmartyhoz, kétségbe vonva, sőt érvénytelenítve az egész életművét. Petőfi ezt az Életképekben akarta lehozni, de Jókai nem engedélyezte, hiszen korábban Vörösmarty sokat tett Petőfiért pályája indulásakor. Végül Petőfi, Jókai távollétében megjelentette a verset. Jókai ezen felháborodott és ezután már csak nyilvánosság előtt üzengettek egymásnak, majd a barátságuk végleg megszakadt – hallottuk dr. Szilágyi Mártontól.

Az előadásból kiderült az is, hogy Petőfi vehemens ember lehetett, és gyakran voltak konfliktusai. Hajlott arra, hogy mindenből morális kérdést csináljon. Ugyanakkor nemcsak Jókaival állt jó kapcsolatban, hanem Arany Jánossal is, akinek a költészetére nagy hatást tett a Petőfivel folytatott barátsága. Jókai számára pedig egész életén átható kérdés maradt, hogy mi történt Petőfivel, és mi lett volna vele, ha élve marad.