Az ősszel mindent potom áron felvásároltak. Merthogy azt mondták, túlkínálat van mindenből, bőségesen termett minden mindenütt a világon, Amerikától Ausztráliáig – pláne nálunk! És legyünk őszinték: jól dolgoznak. Sikerült nekik meggyőzni a mi termelőinket, hogy jobb ma egy veréb a kézben... és ilyen alapon vegyék csak el azt amit kínálnak nekik, ne akarjanak többet, mert ha várnak, tárolják a termést, megtörténhet, hogy még kevesebbet kapnak a portékájukért!
Nem telt el sok idő, legfeljebb két-három hónap – újabb drágulási hullám. Az üzemanyag 4-5–ször drágult, a gázolaj ára literenként mintegy 10 dinárral magasabb, mint az ősszel. És bizony további drágulás várható, ha ilyen hideg marad, mert állítólag akadozik az üzemanyagok folyami szállítása, és ezért közúti fuvart kell igénybe venni, ami növeli a szállítási költségeket, no meg a végső árat! Ne feledjük: az ősszel a benzin esetében az állam 76,76, az eurodízelnél pedig 78,41 dinárt tartott meg magának. A legutóbbi felmérések szerint a régióban tavaly a legmagasabb átlagbér Szlovéniában volt, 1.020,4 euró. Szerbiában tavaly novemberben 369,7 euró – az üzemanyag pedig picit még drágább is, mint a szlovéneknél.
Tovább: a műtrágya is folyamatosan drágul. A kereskedők szerint már most átlagosan 10 százalékkal magasabb az áruk, mint az ősszel. Így például a Raiffeisen csoporthoz tartozó pirosi felvásárló állomáson az Urea 39,5, az AN, 35, az orosz 3X16-os 42,50 dinárba kerül kilónként. És hol van még a vetés, a szezon kezdete?
Más termékek ára is lassan, fokozatosan emelkedik, minden nap egy picit, úgyhogy az ember észre sem veszi. Vagy már későn – amikor üres marad a zsebe egy–egy vásárlás után. Példa erre a napraforgó: az ősszel 30-33 dinárnál többet nem voltak hajlandóak fizetni a termésért, az olaj most mégis szárnyal. A nagy üzletláncok menedzsmentje pedig éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy a vásárlókat meggyőzze: jöjjenek csak, szabadon vásároljanak – megéri, akciós árak vannak! Az új termékek bevezetésével azt az illúziót keltik, hogy az árak ugyanolyanok, sőt alacsonyabbak, mint korábban.
A közgazdászok pedig nehezen tudják megmagyarázni, miért drágul egy egész sor termék, ha nincs infláció, miért drágult az alkohol, a cigaretta, a kávé, az autópályadíj, cukor tojás, tej... Sebaj, vannak statisztikusok, helyzetelemzők, szekértolók, akiknek mindenre van magyarázatuk. A sok tollnok, hivatalnok szerint a drágulás oka az Európai Unióval való jogharmonizáció, azaz hogy a termékek árának előbb, vagy utóbb el kell érniük az uniós átlagot.
Felesleges a magyarázat. Mi már elértük a tőkés világ színvonalát. Ha másért nem, hát azért, mert már Szerbiában is érvényes az a Nyugaton sokszor hangoztatott tény: a pénz tud beszélni. Még meg sem lapul rendesen az ember kezében, máris azt mondja: Viszlát!
