Párizs még csak a kezdet!

Jankovics Trisztán ugyan Guelph-ben született és Puslinch-ban nevelkedett, a májusi kanadai válogatót követően azonban a közösségi médiának (is) hála berobbant a vajdasági, főleg zentai köztudatba – Nemes Máté és Szabó Szebasztián után a Tisza-partiak a tengerentúli fiatalnak is egy emberként szorítottak a párizsi olimpián. A mindössze 20 éves úszó hatalmas haditettet vitt véghez tavasszal: 400 méter vegyesen 4:17,40 perces egyéni legjobbját több mint öt másodperccel megjavítva, 4:11,74-es idővel ért a falhoz, ami nemcsak az első helyet, de ötkarikás kvalifikációt is jelentett számára! Az már csak hab a tortán, hogy kandai úszónak a 2012-es londoni játékok óta nem sikerült szintidőt teljesítenie ebben a számban.

Trisztán tini koráig remek eredményeket jegyzett, több korosztályos országos csúcsot is megdöntött, ám testi fejlődése ekkor lelassult, junior évei többnyire jelentős események nélkül teltek (2020-ban, mindössze 15 évesen ott lehetett volna az olimpiai válogatón, ez azonban a koronavírus-járvány miatt elmaradt), ám kitartását ez sem vetette vissza. A középiskolában utolérte kortársait, majd az Ohiói Állami Egyetemhez „szerződött”, ahol karrierje új szakászába lépett. Már három aranyérmet szerzett 2023-ban a kanadai bajnokságban, 400 és 200 méter vegyesen, valamint a 200 méter gyorson is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

Trisztán szülei, főleg édesapja, Andor hatására kezdett úszni, ám édesanyja, Ella is jelentős szerepet játszott sportkarrierje alakulásában. Húga, Tia ősztől szintén Amerikában tanul majd, ilyen háttérrel nem meglepő, hogy ő is az úszást választotta és bátyjához hasonló sikerekre tör majd.

– Ötéves voltam, amikor édesapám elvitt az uszodába, megszerettem és ott ragadtam. Nem szégyen bevallani, mindig nyomta egy kicsit az úszást. Néhány éve vált világossá számomra, hogy a magasabb, profi szint sem elérhetetlen, ha kellő odaadással dolgozik az ember. Az elmúlt időszakban rohamosan fejlődtem, és tavaly már tudatosult bennem, hogy az olimpiai indulás is reális lehet. A párizsi szereplés sajnos nem az elvárásaim szerint sikerült, de bízom benne, hogy ez még csak a kezdet! Fiatal vagyok, mindössze 20 éves, tőlem jóval idősebbek is rajthoz álltak Franciaországban, sőt szép eredményeket is értek el, így bizakodva várom a jövőt – mondta lapunknak Trisztán. Hozzátette, ő sem gondolta volna, hogy nemcsak megússza, de túl is szárnyalja a 4:12,05-ös szintidőt a válogatón:

– Jól éreztem magam, nyilván nem tudtam előre, mennyit is úszok majd aznap, de jó előjelekkel ugrottam vízbe. Kimagasló eredményre számítottam, de azzal az idővel még magamat is megleptem! Igaz, hogy ezért dolgoztam keményen az elmúlt években, ám ilyen javulásra én sem számítottam.

Párizsban aztán nem a várakozásoknak megfelelően alakultak a dolgok, betegség hátráltatta, 4:18,23-at úszott. Nem elégedett az ottani szereplésével, de tisztában van vele, hogy ez az előtte álló út egyik jelentős állomása, s így már látja, miért is dolgozik nap mint nap.

– Néhány nappal az úszás előtt covidos lettem, lázas voltam, köhögtem. Sajnos ez benne van a pakliban, a külső körülményeket sportolóként nem kontrollálhatjuk. Kicsit gyengének éreztem magam a futam előtt és közben is. Utólag elgondolkodva rajta és a videókat visszanézve rájöttem, hogy ennek ellenére is lett volna esélyem jobban és jobbat úszni, de a betegség és az izgalom mentálisan is nyomot hagyott bennem – mondta a verseny kapcsán.

A játékok alatt a világsajtót bejárták az olimpiai faluban uralkodó, profinak semmiképp sem nevezhető körülémyekről szóló hírek, többek között a 100 méteres hátúszás párizsi győzteséről, az olasz Thomas Cecconról készült fotó, amit egy leterített törölközőn alszik az egyik parkban. Trisztán ennek ellenére jól érezte magát: – A megnyitóra sajnos nem mehettünk, hiszen az úszóversenyek másnap már kezdődtek. Az olimpiai falu nagyon szürreális volt számomra, a világ legjobb sportolóit látni egy helyen és közéjük tartozni eléggé meghatározó élmény volt. Nem volt ez máshogy a versenyen sem. Épp a hazaiak sztárjával, Léon Marchanddal kerültem egy futamba, hatalmas volt a hangzavar, őrjöngött a nézőtér, a franciák nagyon szeretik. Ilyet uszodában még nem tapasztaltam, hihetetlen energiák vibráltak mindenütt. A karton ágyakra sem lehet különösebb panaszom, eleinte kicsit kemény volt a matrac, de idővel megszoktam. Hosszútávon biztos nem kényelmes, de az olimpiai faluban töltött időszakra teljesen megfelelt, tudtam pihenni. Az ételeket inkább kicsit íztelennek találtam, de volt választék, soha nem maradtam éhen.

Az idei olimpia csupán egy részcél volt a 2004-es születésű úszó egyre felfelé ívelő karrierjében, már a jövőre összpontosít. A 400 méter vegyes mellett a továbbiakban a 200 méter lesz a prioritás, hiszen ebben a számban ezüstérmet szerzett a tavaszi válogatón. Jankovics Trisztán korábban hátat úszott, legjobb eredményeit is abban az úszásnemben jegyezte, az utóbbi években tette le voksát végelegesen a vegyes mellett.

– Továbbra is a háton vagyok a legerősebb, ettől jó a vegyesem is, gyakorlatilag erre is építjük az úszásaimat. Los Angeles-ben mindenképp szeretnék ott lenni, addig pedig minél jobb eredményeket elérni a világversenyeken. Hamarosan megkezdjük az edzéseket, jövőre természetesen a szingapúri világbajnokság az elsődleges célkitűzés. A 400 méter mellett a 200 méter vegyesen is szeretnék kvalifikálni. Ez az év remek alapot és csupa pozitív löketet ad, van mire építeni, ezt az impulzust szeretném kihasználni. Hetente kilencszer úszok és három súlyzós edzésem van, természetesen emellett a tanulmányaimat sem hanyagolom el. 4:08-cal akár már érmet lehet nyerni a világversenyeken, időeredményben ez a kitűzött cél. Az elmúlt időszakban rengeteget javultam, ezt a válogatón sikerült leginkább bizonyítani, ebből kiindulva úgy érzem, reális, hogy bekerüljek a legjobbak közé – mondta a jövőjével kapcsolatban.

A 20 éves fiatal korábban a vakációt rendszeresen Zentán töltötte, a tágabb családja, nagyszülei mind itt élnek, ám a koronavírus-járvány óta nem járt látogatóban, Párizsból hazafelé ugrott be egy kis feltöltődésre és beszélgetésre. Saját bevallása szerint rég nem használja olyan intenzíven a magyar nyelvet, mint korábban, ennek ellenére gyönyörűen beszéli. Úgy tűnik, sportolói pályafutása mellett szülei erre is komolyan odafigyeltek.

– Imádok Zentán lenni, szeretem az itt élőket, mindig kedvesen fogadnak, feltalálom magam, érzem, hogy részben ide is tartozom – zárta mondandóját Trisztán.