Túlzás nélkül állítható, hogy szeptember közepén felbolydultak Zenta nyugodalmas hétköznapjai, hiszen egy olyan sportnagyság érkezett a városba, akihez fogható ritkán látogat a környékre. A néhai Jugoszlávia ünnepelt futballsztárjainak egyike, Ivan Gudelj lépett fel a Művelődési Ház nagytermének színpadára, elfogadva a szervezők meghívását, akik minden követ megmozgattak az elmúlt hónapokban annak érdekében, hogy felkutassák őt egykori csapata székvárosában, a máig otthonául szolgáló Splitben.
Bár a most 61 éves Gudeljnek túl korán, már 1986-ban, 26 esztendős korában be kellett szüntetnie sportolói pályafutását, miután ledöntötte őt lábáról a hepatitis B, vagyis a sárgaság egy makacs formája, ám nyolcévnyi felnőttkarrier is elég volt ahhoz, hogy a hazai szurkolók körében legendastátuszba kerüljön. A színházterem sorait így nem is csupán azok töltötték meg, akik annak idején még látták őt játszani, hanem szép számmal akadtak a fiatalabb generáció tagjai közül is, akik szerették volna jobban megismerni a spliti Hajduk egykori védekező középpályását, az embert, akiről eddig csak elbeszélésekben hallottak.
A bemutatás zömében pedig a szavak helyett a képek beszéltek, hiszen negyedórás videóban idézhettük fel a „Zmijavci Beckenbauer” legszebb megmozdulásait a futballpályákról. A zenés, énekes, videós felvezetés után, csak egy óra elteltével köszöntötte az egybegyűlteket maga a főszereplő, aki ha már itt volt, életrajzi könyvét is magával hozta. A Hajdučka priča címet kapó, 2010-ben megjelent és Blaž Duplančić által írt kiadvány részletekbe menően veszi végig Gudelj életét a gyerekkorától a betegségből való felépülést követő edzői pályafutásáig. Az utazás során a kulcsfontosságú klub- és válogatottmérkőzések körítését és történetét a legenda saját elbeszélései alapján ismerhetjük meg jobban.
Gergely József felvétele
Gudelj 33 mérkőzésen lépett pályára a jugoszláv válogatott színeiben, ott volt az 1982-es világbajnokságon és a két évvel későbbi Európa-bajnokságon is, a szíve azonban mindig is a Hajduké volt, az akkoriban csak a Partizanhoz és a Crvena zvezdához mérhető spliti csapat mezét 180 alkalommal öltötte magára, ezalatt pedig 38 gólt szerzett.
A könyvben – amit a zentai esemény végén a nézők is nagy számban vásároltak – Gudelj egykori csapattársai és edzői is felidézik emlékeiket az 1980-as évek egyik legjobb jugoszláv labdarúgója kapcsán.
„Ivan Gudelj volt az egyik legnagyobb tehetség ebből a térségből, Blaž Sliškovićtyal és Zlatko Vujovićtyal olyan csapatot alkottak, amelyre az edző képes lehetett egy jó játékot felépíteni – mondta Petar Nadozeva, aki két szezonon át dolgozott vele a Hajdukban. – Nem tudok azonosulni azzal a tézissel, miszerint ez a generáció ne lett volna elég sikeres, hiszen az edzőjük voltam 1984-ben, amikor hat nehéz év után végre megnyertük a jugoszláv kupát a Crvena zvezda ellen, az UEFA-kupában pedig a Tottanhammel elődöntőt játszottunk, amelyen a döntő sem volt távol. Gudelj mindig is egy keményen dolgozó srác volt, a betegsége azonban megakadályozta, hogy igazán mesés karriert építsen. Gyakran megkérdőjelezték a döntéseim, amikor egy adott posztba állítottam, ám ő egy olyan sokoldalú játékos volt, aki a jobb szélen, a bal szélen és középen is képes volt tündökölni. Bár a karrierje sajnos nem tarthatott sokáig, az így is annyira lenyűgöző volt, hogy kijelenthetem, ma is nehéz olyan játékost találni, aki ennyire fürge lenne, és pillanatok alatt tudna védekező játékosból támadóvá válni. Különleges karakter volt, ezért nagy kár, hogy sohasem tudhattuk meg, megállta-e volna a helyét egy európai klubcsapatban.”
Képességeire Európában is egyre inkább felfigyeltek, és bár a Bordeaux-val már előszerződést kötött, végül nem adatott meg számára a lehetőség, hogy eligazolhasson otthonról.
Gergely József felvétele
„Gudelj élete hihetetlenül balszerencsésen alakult – mondja róla már egykori csapattársa, Vujović a könyvben. – Éppen abban a szezonban betegedett meg, amelyben már küszöbön volt a külföldre igazolása. A Bordeaux-hoz való leszerződést amiatt halogatta, mert élt benne a remény, hogy a Real Madridhoz vagy Olaszországba szegődhet. Ivan egy megállíthatatlan gépezet volt 90 percen keresztül, vagy amikor kellett, akár 120 percig is. Ugyanolyan fáradhatatlan volt, mint Zanetti, hasonló játékstílust is képviselt. A csapatunk tartalmazott ugyan öt-hat egészen különleges képességű játékost, mint amilyen ő is volt, és az európai ellenfeleket is képesek voltunk beszorítani akár az egész mérkőzés idejére, mégsem lettünk aranygeneráció, mert bizonyos posztokon komoly hiányosságaink voltak.”
Bár magán a könyvbemutatón a főszereplő nem sztorizgatott annyit, mint azt talán a közönség remélte, a láthatóan jó kedélyű Gudelj később készséggel vállalta a közös fotót és a dedikálást a közönség tagjaival. Észak-vajdasági kiruccanása pedig nem is ért véget ezzel a zentai esttel, hiszen másnap Topolyán a TSC frissen átadott pályáját is meglátogatta, sőt egy nem hivatalos látogatásra Magyarkanizsára is beugrott.
