Az újságírók és az olvasók is sokszor és sokféleképpen szembesülnek a statisztikákkal. A rengeteg adat között természetesen akad lényeges és kevésbé fontos is, arra azonban viszonylag ritkán gondolunk, hogy ezeket a feljegyzéseket is el kell készítenie valakinek. Pedig rengetegen vannak a világon, akik sajátos rendszert kidolgozva óriási mennyiségű statisztikával rendelkeznek. A labdarúgásban az utóbbi időben új keletű mutatók jelentek meg, amelyek egyszerű számok alapján közelebb viszik az elemzőket a játék teljes megértéséhez. De vajon lehet-e kizárólag ezek alapján rekonstruálni egy élőben nem látott meccset? És vajon van-e különbség statisztika és statisztika között? Bán Tibor, a Spíler TV munkatársa régóta a statisztikák szerelmese, tevékenységéből pedig nemcsak ő, hanem kollégái is profitálnak.
Hogyan lesz valaki statisztikakészítő?
– Természetesen először a sport szerelmese lettem – a családomban generációkra visszamenőleg mindenki ilyen-olyan szinten űzött vagy legalább nézett szinte minden sportágat. A következő lépcsőfokot a barátokkal vívott ádáz gombfocicsaták jelentették, a házibajnokságokhoz pedig házi statisztika is dukált, amit én kezdtem nagyüzemben gyártani. Ezzel párhuzamosan, jó néhány kortársamhoz hasonlóan, füzetben vezettem magamnak a fontosabb sportesemények eredményeit, a számítógépek elterjedésével pedig bővítettem a palettát: már nemcsak a mérkőzések végeredményét és gólszerzőit jegyeztem fel, hanem azt is, melyik játékos hány percet játszott, le- vagy becserélték-e, kapott-e lapot stb. Amikor aztán a hobbiból foglalkozás lett, a statisztikáimat elkezdtem megosztani a kollégáimmal, akik ezt hasznosnak találták, és munkájuk során használták is.
Milyen módon készülnek ma a statisztikák? A digitalizált világban is csak kattintgat valaki, vagy automatizálva vannak bizonyos szegmensei?
– Vannak automatizált részek – pl. a játékosok futómennyiségét egy kamerarendszer segítségével mérik –, de az emberi tényező nem hagyható ki: továbbra is egy ember dönti el, hogy mondjuk egy lecsúszott beadás, amit lehúz a kapus, kapura tartó lövésnek, rossz passznak vagy esetleg mindkettőnek számít-e.
Mennyire mutathatóak ki a hosszú távú tendenciák az adatoknak köszönhetően?
– Szerintem pontosan a hosszú távú tendenciák kimutatására alkalmazhatók a leginkább – a számokból egyértelműen látszik, hogy egy játékos többször vagy kevesebbszer próbálkozik kapura lövéssel, mint egy szezonnal korábban, vagy egy csapat egy új edzővel kevesebb passzal és több lövéssel sokkal direktebb futballt játszik, mint az előző szakvezetővel. Egy-egy meccs esetében sokkal inkább lehetnek félrevezetőek a számok, mint nagyobb mintát figyelembe véve.
Vannak lényeges és kevésbé lényeges mutatók?
– Ez attól függ, hogy ki mire és milyen mélységben használja a statisztikákat. A legfontosabb statisztikai adat változatlanul ugyanaz, mint 130 évvel ezelőtt: a gólok száma. Vannak, akiknek minden más csak „porhintés”. Ez persze túlzás, de ma már olyan mennyiségű adat és információ áll rendelkezésünkre egy játékosról, csapatról vagy mérkőzésről, hogy nem az a legfontosabb feladat, hogy megszerezzük ezeket, hanem az, hogy kiválasszuk azokat az adatokat, amelyek relevánsak számunkra. Ha például csak azt nézzük, hogy egy csapat mennyit passzol vagy mennyit birtokolja a labdát egy mérkőzésen, nem kapunk képet az együttes hatékonyságáról. Lehet, hogy van mondjuk 600 passza egy gárdának, de ha ebből 400 egyszerű oldalpassz a saját térfélen, az inkább türelmes játékra utal, mint elsöprő támadófutballra.
Az új adatok (xG, futásmennyiség) miképp segítenek/segíthetnek egy-egy edzőnek, illetve elemzőnek?
– Azoknak, akik tudják, hogy mire akarják használni az adatokat, ez hatalmas segítség, hiszen az xG például nemcsak a lövési kísérletek mennyiségét mutatja meg, hanem valamennyire a minőségét is. Persze teljes képet továbbra sem ad: nem tesz különbséget például aközött, hogy Cristiano Ronaldo lő kapura 25 méterről, vagy egy gyengébb képességű futballista. A professzionális elemzők számára hatalmas segítség, mert a korábbi adatoknál jóval pontosabb és árnyaltabb képet ad egy-egy futballista teljesítményéről.
A klubok milyen mértékben használják fel ezeket az adatokat?
– A tendenciák láthatók, de a pontos képhez továbbra is elkerülhetetlen a mérkőzések megtekintése. A klubok rengeteg adatot használnak, elsősorban arra, hogy felfigyeljenek bizonyos jelenségekre, tendenciákra, amiket aztán képanyaggal támasztanak alá.
