Gombár Krisztina újvidéki karatéssal, a Shotokan 021 klub kiemelkedő versenyzőjével tavaly ilyenkor beszélgettünk legutóbb. Abban az évben nem jutott el szövetsége, a SKDUN világbajnokságára Moldovába, ám korábban az idény során Európa-bajnoki címet szerzett Lengyelországban, és a teljes szezonban szépen gazdagította érem- és trófeagyűjteményét. Idén az egyetemi leterheltség miatt lényegesen kevesebb versennyel a háta mögött, a többfrontú teljesítés ellenére sikerült eljutnia az év legfontosabb eseményére. A csehországi Karlovy Varyban októberben újabb nagy eredményt ért el, hiszen a fiatal felnőttek között formagyakorlatban ezüstérmet szerzett.
Tavaly megnyerted az Eb-t, de a vb-re nem jutottál ki. Milyen volt az idei szezonod, melyek voltak a legfontosabb versenyek a vb-re készülve?
– Az szezont a mi klubunk versenye nyitotta, kata (formagyakorlat) csapatban arany, egyéniben ezüstérmes lettem a korosztályomban. Az egyetem miatt az eddigieknél sokkal kevesebb időm jut a karatéra, így a versenyekre sem tudok minden alkalommal teljes erőbedobással készülni. A szezonnyitó után két versenyre mentem el, a vajdasági bajnokságra márciusban és az országosra májusban. Mindkettőn megnyertem az egyénit, ezek az eredmények tették lehetővé, hogy részt vegyek a vb-n.
Külső támogatás nélkül minden évben nehéz eljutni a világversenyekre, tavaly is ezért maradtál le Moldováról. Hogy sikerült megoldani idén?
– A moldovai vb kihagyásában az anyagiak mellett az egyetemi tanulmányaim megkezdésének is szerepe volt… A klubunknak sajnos továbbra sincs támogatója. Idén a saját megtakarított pénzemből utaztam el Csehországba, és ez elég sok pluszmotivációt adott, hiszen úgy voltam vele, hogy ha már kénytelen vagyok saját költségen menni, mindenképp éremmel kell hazatérnem.
Milyen volt a mezőny Csehországban, hogy élted át a versenyt?
– Mint minden évben, most is nagyon erős volt a mezőny, a kategóriámban (18–20 évesek) általában sokan vannak, és komoly versengés alakul ki. Osztályozásos rendszerben két kört kellett csinálni, és ezután csak az első négy versenyző jutott be a döntőbe. Tudtam, hogy mindent bele kell adnom. A fellépés előtt elég nagy lámpalázam is volt, de amikor már ott álltam a tatamin, valahol belül éreztem, hogy össze fog jönni a dobogó.
Hogyan értékeled utólagosan az eredményt, illetve hogy látod az elvárásaid fényében?
– Meg vagyok elégedve, mert az elsődleges célomat elértem. Voltam már világbajnokságon, de eddig a fiatalabb korosztályoknak rendezett Kohai-kupákon vettem részt, ami persze nem könnyű, de össze se lehet hasonlítani azzal a szinttel, ahol most voltam. Utólag látom, hogy a tapasztalataimhoz képest nagy falat volt, ennek a versenynek és eredménynek már sokkal nagyobb súlya van.
Nem gondolkozol azon, hogy harcra, kumitére válts, esetleg abban is versenyezz?
– Egyre kevesebb időm van edzésre, pedig ezt az egyéni kata nagyon is megkövetelné, ha a fejlődés a célom. Elegendő edzés nélkül máris észrevettem, hogy csak nagyon lassan tudok minőségben egyre magasabb szintre lépni. A fizikai erő fenntartásával is akadnak gondjaim, és a katában ennek is nagyon nagy szerepe van… Így azon gondolkodom, hogy kumitére váltok. Egyre jobban vonz, temperamentumos személyiségem van, és az edzéseken is szeretek verekedni. Ráadásul manapság nem árt, ha egy lány tud verekedni, meg tudja védeni magát.
Hogy haladsz a tanulmányaiddal? Gondolom, továbbra sem könnyíti meg az életed, hogy két fronton kell helyt állnod ilyen magas szinten…
– Hetente általában három edzésre jutok el, de ezeket az alkalmakat is nagyon be kell terveznem a többi kötelezettség miatt. Az egyetemen beiratkoztam a második évre egészségügyi rehabilitáció szakon. Állami költségen vagyok, aminek nagyon örülök, hiszen rengeteg időt és kemény munkát fektettem bele.
