Vajdaság egyetlen könnyűzenei énekes rendezvényét, a Tini-Ifjúsági Táncdalénekes Vetélkedőt, vagy közismert nevén a Tinifesztivált november 24-én tartották meg Temerinben. A rendezvényt a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület immár 27. alkalommal szervezte meg a helyi Sportcsarnokban. A fesztiválnak ezúttal tizenhét résztvevője, azaz fellépője volt. A tini, azaz 17 évnél fiatalabbak kategóriájában tizenketten mérték össze képességüket, az ifjúsági korosztályt öten képviselték. A tini korosztály győzteseként az idén Fenyvesi Petronellát nevezte meg az Erős Ervin által koordinált szakzsűri, a kúlai lány a New York, New York című sláger átdolgozott változatát énekelte el.
Fenyvesi Petronella (Ótos András felvétele)
– Nagyjából harmadikos lehettem, amikor elkezdtem énekversenyekre járni. Azóta minden évben részt veszek a Szólj, síp, szólj! vetélkedőn, Újvidéken, ugyancsak minden évben ott voltam az Általános Iskolák Művészeti Vetélkedőjén. Egy évben még a lakiteleki Ki mit tud? versenyen is részt vettem. Sokszor harmadik helyen végeztem, néhányszor – főleg az utóbbi időben – második lettem. A tavalyi Tinifesztiválról különdíjjal tértem haza, első helyezést, énekben, mostanáig még nem értem el! A szabadkai Vegyészeti Szakközépiskolába járok, elsős vagyok, most ebben a városban lakom, kollégiumban – meséli a fiatal tehetség, aki nyitott mindenféle zenei irányzat felé, de a kedvence a dzsessz:
– A kedvenc zeneszámok megválasztásánál a zenének, azaz a szövegnek és a dallamnak nagyobb szerep jut, mint az előadó személyének, az előbbiek alapján tetszik meg egy-egy dal. Csak, ha nagyon megfog, akkor nézek utána, hogy ki is énekli azt, olvasok a munkásságáról, a többi szerzeményéről. Jut elegendő időm úgy a tanulásra, mint az éneklésre, az egyik nem zárja ki a másikat. Zeneiskolába szerettem volna beiratkozni, de ez az idén – egy félreértés miatt – nem sikerült, jövőre megpróbálom ismét – dzsesszénekszakra szeretnék bejutni. Szüleim is, tanáraim is, mindenki támogat célkitűzéseim elérésében, még a kúlai általános zeneiskola is, ahova hat éven keresztül jártam. Támogat a Népkörünk is, meg a VMSZ is, minden barátom, valóban mindenki… Mondták többen is, hogy tehetséges vagyok, de mégis magam kezdtem el énekelni, gyakorolni otthon. Eleinte ugyanis nem lehetett Kúlán jó énektanárt találni, hatodikos koromig tehát egyedül énekeltem, csak hetedik osztályban jött egy rendes tanárnő – meséli a Tinifesztivál tinigyőztese.
– Dzsesszénekszakot szeretnék befejezni, utána pedig szeretnék egyetemre is járni – zeneakadémiára, valószínűleg Szegeden. A vegyészeti középiskolát, pontosabban a divattervezői-ruhamodellezői szakot is befejezem, párhuzamosan, de a jövőben legfeljebb hobbiból fogom folytatni ezt a vonalat. Mostanában hobbiból verseket és prózát, regényeket írok, szeretek rajzolni is, de legfőképpen a zene megy. Ezt szeretném karrier és munka céljából folytatni, ez áll hozzám legközelebb – vallja Petronella.
Elmondta azt is, hogy vallási tematikájú dalokat szeretne írni, és megénekelni:
– Olyan, dzsesszes, vallási szövegű dallamokat, amelyek az ifjúság számára is megfelelnek, és főképp a szeretetről szólnak – hallottuk a fiatal énekesnőtől.
Az idei Tinifesztiválon az ifjúsági kategóriában első helyezést a Magyarkanizsáról érkező Cheeseman Natasha ért el, ő most 18 éves, öt évvel ezelőtt kezdett el énekelni.
Cheeseman Natasha (Ótos András felvétele)
– Dalírással kezdődött az egész, korábban is énekelgettem, az első dalomat 12 évesen írtam. Nagyjából 12 éve tanulok zongorázni, ez a hangszer megnyugtat, imádok játszani rajta. Szólóénekre is jártam a zeneiskolába, utána magánórákat vettem – mondja. Natasha Magyarkanizsán él és tanul, állategészségügyi-technikusnak készül, a zene iránti vonzódása, a különböző énekversenyeken történő részvétel nem befolyásolja tanulmányi eredményeit, ügyesen megtalálja az egyensúlyt. A Tinifesztiválon az idén jelent meg először, ez volt a legrangosabb verseny, amelyen mostanáig részt vett.
– Kicsi koromban apukám akarta azt, hogy zongorázzak, anyukám az, aki mindig megmondja, ha valamit rosszul csinálok, ha pedig jól, akkor megdicsér. Tehát ő a kritikusom, de apukám is mindig mellettem van. Sohasem szerettem híresztelni azt, hogy énekelek meg, hogy dalokat írok, az angolul megírt dalaim általában a saját, kis világomnak a részét képezték. Szerettem magamnak megtartani őket. Nem könnyű kiállni a nagyvilág elé ilyen hosszú ideig tartó elzárkózás után, de egyben jó érzés is. Imádom megosztani az emberekkel azt, amit annyira szeretek – a zenét. A zene mindenki számára mást jelent, amit én leírok, az valakinek teljesen mást fog jelenteni, mint nekem. Szeretem, ha valaki élvezi azt, amit csinálok – vallja a dalszerző, aki nem „tervezős”, így hosszú távú élettervei nincsenek:
– Zenével mindig foglalkozni fogok, nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Hogy mennyire komolyan, azt nem tudom, valószínűleg nem profi szinten – hallottuk Natashától.
