Több mint két hónappal ezelőtt indította el a Pannon Televízió a Kalamáris című műsort, amelyben vajdasági magyar kis tehetségek szavalnak. A műsor mindennap 18 óra 55 perckor látható, a Közügyek után, továbbá hétvégén, valamint ismétlések alkalmával. A műsor létrejöttéről Kozma Zoltánt, a Pannon RTV műsorigazgatóját kérdeztük.
Radaković Huszta Orsolya (Molnár Edvárd felvétele)
– A Kalamáris ötletgazdája, Radaković Huszta Orsolya régebben nálunk dolgozott, de a Pannon munkatársa maradt, emellett szabadkai iskolákban tanít. Tavaly ősszel állt elő azzal az ötlettel, hogy beindíthatnánk egy műsort, amelyben vajdasági magyar tanulók szavalnának. Sok gyerek tud verset mondani, ha nem is hibátlanul, de nagy lelkesedéssel adják elő. Főleg persze csak órákon, esetleg versenyeken. A tévében viszont szélesebb körű nézettséget kapnának, így ez jó ötletnek bizonyult. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen műsorra szüksége van a Pannon Televíziónak. Abban is megegyeztünk, hogy egész Vajdaság területéről legyenek versmondók, így Orsolya és a kollégák járják a terepet. Gyakran hangoztatjuk, hogy Pannon TV addig lesz, amíg a vajdasági magyarság igényli. Addig tudja a létjogosultságát igazolni, amíg a vajdasági magyarokhoz szól és az értékeit mutatja be. A gyerekeink is az értékeink. Az egész vajdasági magyarság büszke lehet rájuk. Jó példát mutatnak azzal, hogy verseket tanulnak. Igyekezetüket úgy próbáljuk díjazni, hogy a továbbiakban is teret adunk a műsornak. Vajdaságban ez az első és egyetlen ilyen jellegű magyar nyelvű tévéműsor, amelyben a fiatal tehetségeink verset tudnak mondani. Szeretettel várjuk a bátor kis szavalók jelentkezését, az office@pannonrtv.com elektronikus címen vagy a 024/621-401-es telefonszámon, úgy Szabadkáról, mint más településről. A tévé úgymond házhoz megy, nem kell utazniuk – mondta Kozma Zoltán.
A Kalamáris kapcsán, a műsorcím választásáról és a terepjárásról kérdeztük Radaković Huszta Orsolyát, aki a Đuro Salaj Általános Iskolában és a Széchenyi István Általános Iskolában tanít.
– Ez egy hiánypótló műsor, hiszen a gyerekek ezúttal előadókként szerepelnek. Olyan gyerekekről van szó, akik szeretnék megmutatni, hogy mit tudnak és mire képesek. A műsorcím választásánál József Attila versciklusa, a Klárisok jutott eszembe, ami igazgyöngyöt jelent. Innen következtethettünk volna, hogy a gyerekek a mi igazgyöngyeink, de nem akartunk fejtörést okozni a nézőknek. Végül Kalamáris lett, mert hangzásra hasonlít a Klárisra és kapcsolódhat az iskolához. A műsor iránt nagy az érdeklődés, és csak pozitív visszajelzést kaptunk. A terepezés nagy szervezést igényel, akkor a legjobb elmenni, ha egyszerre több, mondjuk húsz gyerekkel készíthetünk felvételt. Eddig legmesszebb Óbecsére jutottunk el, de voltunk Bácskossuthfalván és Palicson is. Igyekeztem minél több vajdasági általános iskolába elküldeni a felhívást. Remélem, hogy a közeljövőben elmehetünk Nyugat-Bácskába és Dél-Bánátba. Rendkívül fontos a szórványt is bekapcsolni ebbe a programba – hallottuk Orsolyától.
| Gyerekek a kamerák előtt |
Habár a műsorban különböző településeken élő gyerekek is szerepelnek, ezúttal hat szabadkai versmondót kérdeztünk kedvenc verseikről, élményeikről, a tévében való szereplésről és a reakciókról. Négyen a Széchenyi István Általános Iskola ötödikes tanulói. Kolecsevity Lorától Tóth Árpád Karácsonyi emlék című versét hallhattuk a műsorban.
– Ez egy új vers volt számomra, de első olvasásra megszerettem. A tanárnő ajánlotta. Először egy kicsit izgultam, de amikor a többiek is szavaltak, láttam, hogy nem vészes. Szeretem a verseket, elég sokat tudok. Az osztállyal megnéztük a műsort, érdekes volt visszalátni magamat. A szüleimnek is nagyon tetszett. Máskor is szívesen szavalnék a tévében – árulta el Lora.
Patocskai Andrea Ady Endre Karácsony – Harang csendül című versét szavalta:
– Nagyon szép ez a vers. Amikor a tanárnő ajánl egy jó verset, azt nagyobb kedvvel tanulom meg. Nem én szavaltam elsőként, így mire rám került a sor, már nem izgultam. Furcsa és jó érzés volt látni magamat a tévében. A szüleim és a nagyszüleim is nagyon büszkék voltak rám – hallottuk Andreától.
Kopasz Réka Szűcs Imre Te mit szólnál című versét mondta el.
– Nagyon tetszik ez a vers. Nem túl hosszú, de nem is rövid, pont jó nekem. A Raichle-palotában mondtuk el a verseket, közben a kiállítást is láttuk. Szép élmény volt. A szüleim azt mondták, hogy szépen szavalok. Szeretik, amikor verset mondok nekik – mondta Réka.
Szente Evelin Babits Mihály Karácsonyi ének című versével állt kamerák elé.
– Szeretem ezt a verset, gyorsan meg is tanultam. Szeretek verseket tanulni. Először egy kicsit izgultam a kamerák előtt, de a többiekkel együtt én is feloldódtam. A szüleim gratuláltak, örültek, hogy a tévében szerepelek – hallottuk Evelintől.
A műsorban az Életjel kis szavalói is mondtak verseket. Bacsó Anna, a Majsai úti Általános Iskola negyedikes tanulója.
– Több verset mondtam, például Weöres Sándortól a Galagonyát, Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz című versét pedig az osztálytársammal szavaltuk el. Horváth Emma tanárnővel is sok verset megtanultunk, ő is buzdított, hogy szerepeljünk a műsorban. Kedvenc versem Kosztolányi Dezsőtől a Tanár az én apám. Mielőtt elmondtam egy-egy verset, gyorsan átismételtem. Egy kicsit izgultam, de amikor kiálltam a kamerák elé, akkor már jobb volt. A szüleim nagyon örültek, hogy a tévében szerepelek – mondta Anna.
Szkocsovszki Dávid a szabadkai Október 10. Általános Iskola harmadikos tanulója.
– Sok verset mondtam, azt hiszem tizenegyet, ezek közül kedvenceim Kertész Évától a Nyári vihar, Gryllus Vilmostól a Tigris, Weöres Sándortól A birka-iskola, valamint Petőfi Sándortól az Anyám tyúkja és a Füstbe ment terv. Eleve jól megy a magyar, és mentem már versenyekre is. Ha nem is jutottam tovább, de legalább kaptam ötöst magyarból. Nem vagyok izgulós típus, nincs lámpalázam, a kamerák előtt sem, apám ugyanis operatőr. Örülök annak, amikor felvétel készül rólam és látnak az emberek. Szüleim nagyon büszkék rám – hallottuk Dávidtól.
