Ki vagyok én? Miben vagyok egyedi? Mi jellemző rám? Miért esik nehezemre az egyik dolog, és miért megy könnyen egy másik? Én miért kapom fel a vizet hirtelen, a másik miért tud ugyanabban a helyzetben higgadt maradni? Mi a közös bennem és benned? Hogyan tudnálak könnyebben megérteni téged? Olyan kérdések ezek, melyekbe naponta belebotlunk és melyekre jórészt választ kaphatunk, ha tudjuk, melyik személyiségtípushoz tartozunk. A személyiségtípusok megismerésében Nyíri Zoltán szegedi írót hívtuk segítségül, akinek mintegy húszéves tapasztalata van a vérmérséklet-elmélet területén.
Nyíri Zoltán közgazdászként végzett, viszont a gazdaságnak nem a pénzügyi része, hanem az emberi oldala érdekelte. A gazdaságon belüli kommunikáció, a csapatépítés foglalkoztatta, így még pszichológiát is tanult, és ennek eredményeképpen pszichológiai jellegű dolgokat tanít gazdasági szereplőknek, köztük értékesítőknek, cégvezetőknek, vállalkozóknak, és ezen belül is kiemelten foglalkozik a személyiségtípusokkal. A témában könyvet is írt, társszerzője a Személyiségkalauz üzleti szemmel című kiadványnak.
Milyen személyiségtípusokat, azaz milyen vérmérsékletű embereket különböztethetünk meg, és hogyan ismerhető fel egy-egy típus a legkönnyebben?
– Ha találkozol valakivel, már első benyomásra van egy rálátásod, hogy inkább kifelé vagy befelé forduló személyiség. A harsányabb, nagy hangú, élénkebb, nyüzsgőbb emberek a kifelé fordulók, a csöndesebbek, visszafogottabbak a befelé fordulók. A másik szempont, amit figyelni szoktunk az az, hogy ember- vagy inkább munka- és teljesítmény-orientált. Az emberközpontú többet fog beszélgetni az emberekről, a családról, arról, mit csinált a hétvégén, élményeket mesél, társaságot gyűjt, neki az számít, hogy kivel volt valahol. A teljesítmény-orientált azt nézi, hogy egy kiránduláson hány kilométert tett meg, hány hegyet mászott meg, ő volt-e a legjobb, és nem azzal foglalkozik, hogy kivel volt ott. Munkahelyen az ilyen személynek az a fontos, hogy a munka el legyen végezve, és inkább tiszteljék, mint szeressék. Ha látom, hogy valaki kifelé vagy befelé forduló és munka- vagy emberorientált, akkor kialakul négy személyiség alaptípus: a kifelé forduló emberorientált (szangvinikus), a kifelé forduló munkaorientált (kolerikus), a befelé forduló munkaorientált (melankolikus) és a befelé forduló emberorientált (flegmatikus). Nagyon ritka egyébként a tiszta személyiség, mindenki két-három jegyből áll össze, de ennek ellenére a fő tendenciák jól látszanak. Úgy szoktuk megfogalmazni, hogy senki sem tartozik bele egy meghatározott dobozba, de mindenkinél látszik, milyen dobozból lóg ki.
Miért érdemes tudnunk, milyen személyiségtípushoz tartozunk, és milyen vérmérsékletűek a környezetünkben lévők?
– Érdemes mindenkinek kiderítenie, mely személyiségtípushoz tartozik, hiszen így megértjük, hogy különbözőek vagyunk, különbözően gondolkodunk. Általa rájövünk arra, hogy nem kell feltétlenül megharagudni a másikra, ha nem érti meg azonnal, mire gondolunk, így könnyebb elfogadni, hogy születetten különbözően állunk hozzá a dolgokhoz. Segíti ez a hétköznapokat, egy gyors első rácsodálkozást ad mindenkinek a családjával, a munkatársakkal, az ügyfelekkel kapcsolatban.
Egy párkapcsolatban hogyan segíthet?
– Akár két egyforma, akár két különböző vérmérsékletű ember kerül össze, lehetnek dolgok, amelyek kezdettől fogva jól működnek, és lehetnek folyamatos konfliktusforrások. Ha ismerem a másik fél személyiségét, megelőzhetem a problémákat, ha esetleg már kialakultak, könnyebben kezelhetem őket, felfoghatom humorosan, nem veszem annyira a lelkemre. Akkor tudom, hogy a másik nem szándékosan akar kitolni velem, csak nem egy hullámhosszon mozgunk, vagyis ez a tudás megkönnyíti a mindennapi helyzeteket.
Munkakapcsolatban milyen haszna lehet?
– Minden kommunikációnál kiindulópont, hogy tudjam, különbözőek vagyunk. Teljesen másképp kérek mondjuk fizetésemelést egy szangvinikus főnöktől vagy egy kolerikustól. Egy munkahelyen fontos, hogy a vezető hogyan rakja össze a cégét, kitől milyen munkát vár el. Egy cég ugyanis olyan, mint egy focicsapat, mert mást várok el egy kapustól, mást egy csatártól, mást egy középpályástól. Mindenkinek saját magához képest kell a legjobbat nyújtani a saját pozíciójában, és ha ismerem a személyiségtípusokat, akkor tudom, hogy milyen munkákat adjak az egyik kollégámnak, milyet a másiknak, hogyan dolgozzanak össze, milyen ügyfelekhez küldjem az egyik típusút, milyenhez a másik típusút.
Ezek szerint pályaválasztásnál is érdemes odafigyelnünk arra, milyen irányba orientálódunk?
– Sokat dolgozom fiatalokkal, egyetemen már nem tanítok állandó jelleggel, de tapasztaltam, hogy akár középiskolásoknál, akár idősebbeknél sokat segít, ha a személyiségtípusokon keresztül az illető megérti, ő miért szereti a számokat, vagy miért nem, miért érdekli őt a jogi pálya, vagy miért nem. Ha valaki ismeri a személyiségtípusát, könnyebben választ magának pályát. Egy pörgős, izgága típusnak olyan munkát kell választania, ahol emberekkel találkozhat, és nem számítógép előtt fog ülni egész nap. Egy szangvinikus típus nem tud megülni a hátsóján, neki mindig kell, hogy történjen valami, új emberekkel kell találkoznia, fontos neki, hogy utazhasson. Ha egy ilyen embert berakunk egy irodába, ott felfordulást csinál, folyamatos konfliktusai lesznek a kolerikus kollégáival, akik elvárják, hogy rendet rakjon maga után.
Már gyermekkorban felismerhető a személyiségtípusunk?
– Igen. Vérmérsékleti típusoknak is nevezzük őket, és a vérmérsékletünket genetikailag hozzuk magunkkal, örököljük a szülőktől, nagyszülőktől. Már a pici babánál is látszik, hogyan viselkedik egy új közegben, mennyire igényli a rendszeres napirendet, egy gyermeknél tapasztalhatjuk, mennyire könnyen kapja fel hirtelen a vizet. Van olyan gyermek, aki mellett nyugodtan végezhetjük a dolgunkat, ő jól elvan, ha leteszed ott marad, van akit meg egy másodpercre sem lehet ott hagyni, állandóan igényli a foglalkozást, és ez nem a nevelésen múlik, ez a vérmérséklet, amellyel született.
Mennyire alakítható a személyiségtípus, meg tudom tanulni, hogy más legyek?
– A vér nem válik vízzé, és a lelked mélyén az maradsz, aki vagy, de az által, hogy valaki megismeri a személyiségtípusát, rájöhet arra, miben kell változnia, és ideig-óráig tud másként viselkedni. Mondjuk én egy csendesebb, visszafogottabb, nyugodtabb típusnak születtem, a munkám viszont azt kívánja, hogy időről időre emberek elé álljak akár egyetemen, akár cégeknél tréningeken, és meg kellett tanulnom emberek előtt színesen beszélni. Egy kicsit szangvinikus szerepet veszek fel ilyenkor, de ettől még nem lettem szangvinikus, a hétköznapokban, a családomban, a barátaim körében nem viselkedem úgy. Amíg dolgozom, előadást tartok, alkalmazom, hiszen a munkámhoz szükséges, de én nem az vagyok, és ez mindenkire érvényes.
