Ki ne hallotta volna a neves kántortanító Vitkay Gyula messze földön híres nótáját, a Megfordítom kocsim rúdját! Dédunokája, Vitkay-Kucsera Ágota opera-énekesnő is szívesen énekli, pedig a pályája kezdetén nem is gondolta, hogy magyar nótával fog fellépni. Az opera-énekesnőt a klasszikus zene kedvelői Strauss Denevérjében Adela, a Sevillai borbélyban Rossina, a Rigolettóban Gilda, Donizetti Szerelmi bájitalában Adina szerepében… látták.
Dr. Vitkay-Kucsera Ágota opera-énekesnő zenepedagógus, egyetemi tanár, hangképzést ad elő színinövendékeknek magyar és szerb tagozaton. Néhány nappal diákjainak évzáró ének-táncestje előtt beszélgettünk munkahelyén, az Újvidéki Művészeti Akadémián.
– Szokássá vált, hogy május közepe táján tartunk ilyen rendezvényt, amelyre fiatalok, idősek szívesen jönnek. Egy idősebb hölgy mondta: „Végre valami, ami fölemeli az ember lelkét! Dráma van éppen elég az életben!”
A Zmaj Gyermekjátékok rendezvényen fellépnek a diákjaim Klemm Dávid bendjével, Szalai Bence, az Újvidéki Művészeti Akadémia végzős színinövendéke énekel és gitározik… Szeretem bemutatni a tehetséges diákjaimat, mert szerintem fontos, hogy mások is lássák őket, és ezáltal könnyebben munkához juthatnak.
Eddig mi mindennel foglalkozott?
– Chopint szerettem zongorán játszani, eleinte az volt a tervem, hogy csak klasszikus zenével fogok foglalkozni, operaénekes leszek. Az egyetemen előbb elméleti szakot végeztem. Azt gondoltam, elméletet fogok előadni, zenei műfajokat harmóniailag elemezni, strukturális analízisnek nevezik a tantárgyat. Eszem ágában sem volt, hogy magyar nótát vagy musicalt fogok énekelni. Egyetemistaként a zeneiskolában zongorán kísértem a diákokat, aztán a Művészeti Egyetemen is korrepetitorként dolgoztam. Esteket szerveztem, koncerteztem, szólistaként léptem fel, klasszikus műveket énekeltem. Mivel balettiskolába is jártam, szerepet kaptam Mitar Subotić rockbalettjében, a Rex Ilusivii in Vitróban. Ettől kezdve megtetszett, hogy táncolhatok is, énekelhetek is. Ratko Radivojević rock and roll stílusú színész, rendező, a Brod teatar alapítója és vezetője elhívott, dolgozzak vele. Attól kezdve modern előadásokban is énekelek, táncolok, színészkedem.
Sok magánhangversenyem volt. Szerettem énekelni, orgonálni a jó akusztikájú templomokban is. Most készítem a második doktori munkámat, amely audiovizuális lesz, és számomra nagy kihívás, hogy rendezőként, dramaturgként, énekesként, táncosként is bizonyíthatok.
Az ének, a mozgás, a színészet, a zenepedagógia, az eddig említett sokféle munkája hogyan építette az ön személyiségét?
– Amikor felkértek, jöjjek az egyetemre tanítani, valójában két munkahelyet kínáltak: a nagyobb kihívást választottam, a színinövendékekkel való foglalkozást. A munkám során tapasztaltam, hogy a színészek általában extrovertáltak (külvilág felé fordultak), mi, zenészek többnyire introvertáltak vagyunk. A színészek mindig ki fognak állni, nem analizálják annyira a hibáikat, hogy melyik résznél mit mennyire nem csinálnak jól. Kiállást, testhasználatot tanultam tőlük. Tudom előre, hol van a kritikus hely, de azt is, hogy túl kell magamat tennem azon, s abban a pillanatban azt nyújtani, amit legjobban tudok és bírok. A színész azt mondja: Kiállok, megmutatom, mit tudok, még ha hibázok is. A közönség nem tudja, hol a gyönge pontja, csak ő, esetleg még néhány kollégája. A diákjaim és én egymástól sokat tanulunk. Táncban, énekben egymásnak segítünk, és sokat szerepeltünk.
A funkcionális hangképzési zavarok okainak felderítése során összegyűjtött tapasztalatai kerültek bele doktori munkájába és két szakkönyvébe (Karakteristike glasa i metodički pristup razvoju glasa u funkciji profesionalnih aktivnosti. Zavod za kulturu Vojvodine, Novi Sad, 2013. és a Moć glasa könyv, amelynek társszerzője Saša Latinović színész, docens).
– A második könyvemet direkt azoknak szántam, akik professzionálisan használják a hangjukat. Elgondolkoztam azon, hogy lehetséges, hogy annyi énekes műsor ellenére a gyerekek nyolcvan százaléka beteg hangszálakkal jön a felvételire. Ez nemcsak az egyén problémája, mert nehezíti a kommunikációt, hanem a tanároké, énekeseké, színészeké, bemondóké, edzőké, menedzsereké, illetve mindazoké, akik sokat használják, erőltetik a hangjukat.
A felnőttek és gyerekek hangszála gyakorlatokkal gyógyítható. Minél előbb kell elkezdeni a gyógykezelést, mert különben végül csak a sebész segíthet rajtuk.
A tehetségesek már néhány éves korukban kezdenek hangszeren gyakorolni. Vajon az éneklést is ilyen kicsi korban kell kezdeni, aztán kis sztárként felnőtt dalokat énekelni zenés műsorokban?
– Az izmok fejlődnek, a porcok növekednek, ezért 15–16 éves kor előtt nem ajánlatos az effajta megerőltetés, addig a gyerek úgy énekeljen, ahogy azt otthon, az óvodában teszi. Külön foglalkozni nem kell vele. Változik a hangja, mutál. Ha beíratják a zeneiskolába, csak tanuljon hangszert, szolfézst, gyerekdalokat.
Ön művészcsaládból származik…
– Dédnagyanyám Vitkay Ilona zongoraművésznő volt, zeneszerzéssel foglalkozott és énekelt. Édesanyám, Vitkay Kovács Vera primadonna, opera-énekesnő magyar nótaénekesként is fellépett. Eljártam Debelyacsára, a Vitkay-vetélkedőre, amelyet Vitkay Gyula orgonista, kántor, zeneszerző dédnagyapám tiszteletére szerveznek: Bevallom, fiatalabb koromban nem érintette meg a szívemet a magyar nóta. „Majd megszereti” – mondta egy hölgy. Igaza volt. Most a magyar nótát úgy éneklem, mint az operaáriát, mert nagyon rövid idő alatt, nagyon rövid formában sokat kell általa kifejeznem. Örülök, hogy fejleszthetem és megszerettethetem a fiatalabbakkal is. Énekelek szerb városi dalokat, a kollégáim is megszerették a magyar nótát, főleg az andalgókat. Egymástól tanulunk.
Melyik műfajt kedveli a legjobban?
– Ha újra születnék, biztosan vagy musicalben vagy operettben szerepelnék. Egyik nagy álmom, hogy Újvidéken is legyen zenei színház, musicalszínház, mint a belgrádi Teatar na Terazijama, rátermett színészekkel, zenészekkel, énekesekkel, táncosokkal.
Milyen zenét hallgat?
– Puccini, Bellini operáit hallgatom, a zeneszerzők közül Chopin a kedvencem, továbbá Csajkovszkij, Liszt, Rahmanjinov, valamint a Notre-Dame de Paris és más musicalek. Az énekesek közül Natalie Cole, Whitney Houston, Michael Jackson, Prince... Mindenféle műfajú zenét hallgatok nemcsak azért, mert szeretem, hanem, hogy lépést tudjak tartani a diákjaimmal. Némely zeneszámot ők javasolnak, aztán megtetszik. Néha viszont csak a csöndet hallgatom. És én szeretek koncertezni, együttműködök Klemm Dáviddal, fellépek a tamburazenekarral, a Rádió zenekarával. Szeretem az újat, a kihívást. Beutaztam Európát, jártam Kínában, a Fülöp-szigeteken, New Yorkban, Torontóban. Ismerkedem új emberekkel, más kultúrákkal, az új ötleteket felhasználom a munkámban.
Rendszeresen sportol?
– Pilatesre, aerobickra, stepp aerobickra járok, úszok, mindenből egy picit csinálok, hogy jól érezzem magam, és kibírjam a színpadi munkát.
Mi az, ami boldoggá tette az elmúlt években?
– Nagyon boldoggá tett, hogy az édesanyámmal felléphettem, akár zongorán kísértem, akár vele duóban énekeltem. Együtt érzünk, együtt lélegzünk.
Most menő, hogy a színészek énekeljenek majdnem minden darabban. Az első magyar ajkú generáció színésznövendékeivel hangképző tanárként dolgoztam, operett- és musicalesteket szerveztünk színházakban, klubokban is. Amennyire lehet, mind a magyar, mind a szerb ajkú diákjaim fejlődését igyekszem kísérni. Minden fellépésüknek, sikerüknek nagyon örülök.
