A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének főleg Bánátban, de Bácskában is kiterjedt anyanyelvápolói hálózata van. Bánátban csaknem kétszáz olyan tanulóval foglalkoznak rendszeresen, heti szinten, akik legtöbbjének iskolájában már nem magyar anyanyelvén folyik az oktatás. Március 27-én a muzslyai művelődési otthon tágas színpadán közülük százötvenen zsúfolódtak össze, hogy szüleiknek, iskolatársaiknak, és a közönségnek bemutassák, hogy az eltelt években, hónapokban – attól függően, mennyi ideje résztvevői már a programnak – mennyire fejlődtek anyanyelvi ismereteik, s azt játékos, vidám rövidebb-hosszabb jelenetek formájában hogyan képesek értőn-érthetően, élvezetesen, látványosan bemutatni. Ez egész évi gyakorlásaiknak mintegy a megkoronázása.
Akad-e valami a horogra? (Ürményháza: A nagy fogás)
Március 27-én a szorgalmasan csurgó, csepegő, néha bizony zuhogó eső ellenére tizenöt csoport majd százötven szereplője mutatkozott be a muzslyai színpadon. Telt ház volt!
Egyre jobban beszélünk magyarul (Módos, Hát a harmadik hová lett?)
Minden csoport nagyon felkészülten érkezett Muzslyára. Érdekes, mutatós díszletek sorjáztak a színpadon és az idén sok volt a szép, gondosan kiválasztott, olykor a humort, néha pedig a történelmi kort is (!) felcsillantó jelmez. A bírálóbizottság: Jenovay Lajos, a Madách Amatőr Színház társulatvezetője, Mácsai Mónika drámajáték-vezető és Jódal Rózsa író hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy ezúttal több együttes is megérdemli a gálaműsorra való továbbjutást. A magyart már otthon sem beszélő csoportok közül kettő jutott tovább a gálára: a mutatós jelmezükkel, vidám kacsatáncukkal és kiváló, sokoldalú fiúszereplőjükkel arató módosiak Hát a harmadik hová lett? című jelenetükkel, Molnár Urbán Éva felkészítésében, és a zenés-táncos játékukkal, bravúros bukfenceikkel, látványos kellékeikkel, szép beszédükkel bemutatkozó bókaiak Bóka-Móka nevű csoportja Szabálytalan mese című jelenetükkel Molnár Urbán Éva felkészítésében. – A többiek közül pedig nem kevesebb mint öt csoport jut el a gálaműsorra: Az Ürményházi Ifjú Komédiások a látványos díszletű, humoros jelmezekben bővelkedő pergő játékú, ötletes horgászjelenetükkel, A nagy fogással, amelyben még a csalafinta csalik is jeleskednek, a kishalakat pedig becsülettel visszadobják az éltető vízbe. Felkészítőjük Móricz Elvira. A muzslyai III/4 osztály Tóth Lendvai Heléna felkészítésében az Ugye, mi jó barátok vagyunk? című, csupa ritmus, lendület és ének uralta jelenetével, amelyben minden szereplő egy-egy nagy piros szívet szorongatott. A muzslyai IV. osztály, Fárbás Repp Edit felkészítésében A villám nyomában című jelenetével, amelyben a hajós-evezős díszlet és a mitologikus, mutatós tógás, pajzsos jelmezek Zeuszostól, Poszeidónostól egy kerek, jól megkomponált egészet alkottak. A muzslyai Hullócsillag csoport A kiskondással, Kósa Zoltán felkészítésében, amelyben a remekül alakító, jó beszédű kiskondás, ha megtalálja a háromszor is elbújó királylányt, övé lesz a lány keze. A népmese szabályai szerint jó érzékkel felépített jelenetben persze, hogy sikerrel jár őkelme! – A magyarittabéi alsós anyanyelvápoló csoport Pásztorajtó című, Kovács Hargita felkészítésében nagy sikert arató, remek összjátékú jelenetével, amelyben megjelenik Jézus, a Jó Pásztor, aki megeteti, megitatja a rémült, éhes, szomjas jelképes kisbárányokat, akik remek ötlettel mind egy-egy báránykát ábrázoló, pajzs-szerű jelmez mögött bujkálnak, s megvédi őket a gonosz farkasoktól, a Rossztól is.
A flotta útra kész (Muzslya, IV. osztály)
A magyarittabéi felsős anyanyelvápoló csoportot (A fülemile Kovács Hargita felkészítésében) a tananyag népszerűsítéséért jutalmazták. – A Titeli fiúkat, akik A csodálatos gyógyszert mutatták be Kósa Zoltán felkészítésében, színpadi jelenlétükért. A törökbecsei, egyre szebben beszélő csoportot (Katica nagymama Szirák Katalina felkészítésében) – tartalmas szövegükért. – A surjáni Mákvirágokat (Hogyan tanult meg a malacka beszélni Molnár Urbán Éva felkészítésében) jelmezükért. A beodrai csoportot (Születésnapi ajándék Szirák Katalina felkészítésében) a témaválasztásukért. A titeli csoportot (A kis fenyő Kósa Zoltán felkészítésében) részvételükért.
Éhesek vagyunk! Szomjasak vagyunk! Fázunk! (Magyarittabéi alsós anyanyelvápoló csoport: Pásztorajtó)
Két szépen beszélő, jól alakító diákszereplőt is kitüntettek: Müller Alekszet (Nezsényi hősök: Osztálykirándulás Káoszországba Mircsity Ábel Kornélia felkészítésében) és Zsoldos Renátát (Homokrévi csoport: A dolgozat Szirák Katalina felkészítésében).
Bizony, mindent a helyére kell rakni (Bóka: Szabálytalan mese)
Egy egész esztendei komoly munka áll a bemutatkozó csoportok mögött. Tanóráikon nemcsak arra tanították őket, hogyan kell helyesen, szépen magyarul beszélni, hanem egyúttal mély emberi mondanivalót közlő szövegek birtokába is juthattak. A májusban sorra kerülő gálaműsoron már a legjobbak mérik össze tudásukat, rátermettségüket. Előtte azonban még sor kerül a bácskai anyanyelvápolók áprilisi eldöntőjére.
"Hol volt, hol nem volt..." (Muzslyai hullócsillag: A kis kondás)
Nyitókép: A továbbjutók csoportja néhány felkészítővel és zsűritaggal
