Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Emlékeket idéztem minap. Nemcsak személyeseket, közösségieket is, pillanatokat, amelyeket falumbeliek éltek át, most pedig abban a szerencsében van részem, hogy visszatekinthetek rájuk meg egyúttal ,,tükröt is tartanak” (f)elém ezek a megsárgult, vitriol illatú fotográfiák. Egy kis faluban, régióban, amilyen a mi szórványvidékünk is, a közösségi legtöbbször személyesen érinti az embert, és ez fordítva ugyancsak gyakran igaz, az egyéni, a személyes szintén hordoz közös(ségi) tartalmakat. Valahol a kettő között egyensúlyozni, ez jelenti az élet(ünk)et. Az ilyen jellegű létformában aratott életgyőzelemről tanúskodik ékesen a Szalai pedagógus házaspár fényképgyűjteménye. Böngészem a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskola tablóképeit, a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület színjátszó csoportja által színpadra vitt darabok emlékképeit. Több mint négy évtizedes gyűjteményről van szó. Fiatalok, majd apák és anyák, az ő lányaik, fiaik egyaránt tanítványok voltak: Piroska tanító nénié, Szalai tanító bácsié, Veronka tanító nénié, Gellér tanító bácsié, Hilda tanító nénié, Varga tanító bácsié, Éva tanító nénié, Hegybeli tanító bácsié… Doroszlón tanító pedagógus házaspárok nevét sorolom, a teljesség igénye nélkül. Joggal folytathatnám a sort az itt született vagy szintén ide, e nemes hivatást gyakorolni érkezett tanítók, tanárok nevével. Ők mind hosszabb vagy rövidebb ideig nagy hatást gyakoroltak a tanulók, az ’50-es, a ’60-as, ’70-es, ’80-as években még rendkívül népes, a későbbiekben, egészen napjainkig terjedően egyre szórványosodó közösség életére. Oktattak és (nép)neveltek is. Az említett pedagógus házaspárok hordozói voltak a falu kulturális életének. Gellérék a helyi néptánccsoport, Szalaiék pedig a színjátszó csoport felvirágoztatásán fáradoztak fényes, számos díjat is hozó eredménnyel. Ezzel együtt a pedagóguspárokról elmondható, hogy a családból szintén kineveltek utánpótlást, a gyerekeik közül többen tanítók lettek. Méghozzá a közösséghez szintén érzékenyen, gondosan, figyelőn viszonyuló pedagógusok.
Nagyon megtisztelő számomra, hogy a Szalai házaspár lánya, ifj. Szalai Piroska olvassa ezt a gasztrorovatot, és elküldte nekem megboldogult édesanyja, Piroska tanító néni féltve őrzött, nem akármilyen módon lejegyzett családi receptjét. Végtelenül hálásak lehetünk, ezért a mifelénk könnyűnek számító, akár nyárinak is mondható fogásért:
Rácponty, ízes-rímesen
Egy középnagyságú (1,5-2 kg) ponty vagyok.
pikkelyeimtől csak úgy ragyogok
kérlek, tisztíts meg kívül-belül
minden fölösleges részemtül.
Jól besózva tepsibe tégy
melyből olyan nagyot végy
hogy úgy helyezhessél el benne
mintha a testem vízben lenne.
Hasogasd be oldalamat
képzelheted kínjaimat
tetézd meg még ezt azzal
hogy a fenti nyílásokba
teszel vajat, hagymát
finomra összevágva
a tepsibe alám bőségesen tegyél
finomra vágott hagymát
rizst jócskán leforrázva.
Mellém még vajat és a forró sütőbe tégy
ha már meg vagyok pirulva
fordítsál a másik oldalamra
tehetsz mellém piros paradicsomot
és karikára vágott zöld paprikát
közben-közben locsolgasd a testemet .
Ha már szép piros és puha vagyok
jócskán a tejfölt liszttel elkeverve
de nem nagyon sűrűre
öntsed végig az egész testemet
tegyél még vissza a sütőbe
hogy piruljak szép pirosra.
Ez az én készítésem módja
jól jegyezze meg minden kukta
mert újra egy évezred elszalad.
Amíg hallhatsz beszélő halat.
(Megj.: vajból 25 dkg, a tejből 2-3 dl szükséges.)
Egészen különleges ereklyeszámba menő recept ez. Egyébként az édesapa, Szalai János tanító irodalomóráiról szintén szuperlatívuszokban beszélnek még ma is az egykori tanítványok. Leányuk, Piroska, aki testvérével, Ágnessel együtt szintén a pedagógusi pályát választotta élethivatásul, úgy mesélte, hogy édesanyjuk, Piroska tanító néni előszeretettel várta haza a családot a következő süteménnyel:
Négylapos mézes
1 tojást, 5 dkg zsírt, 15 dkg cukrot, 4 evőkanál tejet, 2 evőkanál mézet lassú tűzön keverni, amíg kicsit megbarnul, sárgul. Hozzáadni 40 dkg lisztet, 1 kávéskanál szódabikarbónát, majd összegyúrni, 4 cipót készíteni és ezekből négy lapot sütni.
Töltelék: ½ liter tejből és 4-5 kanál lisztből pépet készíteni, 5 kanál cukrot beletenni. Külön 1 margarint kikeverni 20 dkg cukorral, 1 egész citrom levét és héját belereszelni, majd összekeverni a péppel. A tetejét csokoládéöntettel bevonni és készen is vagyunk!
Jó étvágyat, meg legalább ilyen szép és jelentős étel-, életemlékeket kívánunk mindenkinek!
