Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Tisztelt Olvasó, örömmel konstatálom: kétéves lett az Ennival(l)ó. Voltunk egyévesek is, de egy rovat esetében azt még túlzás lett volna ünnepelni. Ám, remélem, hogy egyetértenek: két év, az már valami! Ünnepi írás következik, amely nyomokban tartalmaz ajándékot ígérő rejtvényt is. Mindezzel szeretném némileg meghálálni a kitartó figyelmet, a sok pozitív visszajelzést a rovatot illetően. Olvasó nélkül ugyanis nem volna olyan „édes számban a kenyér” és nyelvemen a szó. Szóval itt és most nagyon szépen köszönöm!
Az ajándékozási tervem nem más mint egy kis nyereményjáték. Régóta szeretnék hangot adni az étteremlátogatási tapasztalataimnak, a cikkben azonban nem engedélyezett a reklám. A helyzet áthidalására azt találtam ki, hogy azontúl, hogy a kedvelt fogásokról regélek, körülírom az adott helyeket, és aki ez alapján kinyomozza, kitalálja, hol jártam, majd megírja nekem e-mailben, a timeamoger@gmail.com címre a megfejtést, az esélyes az ajándékra. A helyes választ adók közül kisorsolom a nyertest, akivel közösen, kettesben fogyasztjuk el a vacsorát, állom a szavam meg a számlát.
Az első helyszín az olasz ételek királyának, a pizzának a birodalma. Amikor csak (alkotó)munka vagy (és ez a ritkább) sima kirándulás okán elutazunk a jóbarátokkal Budapestre, útjaink ott is hamar a kulináris élvezetek felé vezetnek. Szeretjük a hasunkat és kész…! Itt mondanék nagy köszönetet az örökbarátoknak is, hogy biztattak mindig és velem tartanak folyamatosan az étel-kalandokban!
Az anyaország fővárosában számtalan helyen szolgálnak fel feledhetetlen pizzát, sok a látványsütöde is, de ami ennyire hangulatosan olasz, abból kevés akad. Szemünk előtt repülnek a kerek tésztabolygók a sütőmesterek bűvész-művész ujjain, izzanak a kemencék, hangulatfények, kockás terítő, visszafogott elegancia, mindez egy uszodaépület mellett. A pizzák ízéről nem is beszélve (pedig már az autentikus miliőtől is jóllakhat az ember)...! A pizzák széle, ahogy kell is, „buborékos” és sajttal bélelt, a tészta vastagsága természetesen tetszés szerint választható, az íz pedig leírhatatlan… megélni való ennivaló…!
A másik étterem a horvátországi Beljen található. Jól megközelíthető, főút és víz mellett, impozáns enteriőr, változatos különlegességek és helyi jellegű étkek ékes választéka. Hogy csak két specialitást említsek: békacomb és a Juliska szilvája nevű desszert. Ez utóbbi pálinkában és baranyai borban áztatott szilvát és muffinkalácskát takar. Higgyék el, pazar élmény megúsztatni benne a desszertkanalat…!
Nem kell a világ végére utazni a harmadik rejtvény-helyszínért sem. Apatin, vízközelség, paprikások, roston sültek, garantáltan háziasan (!), rendkívül jutányos áron (!), nagy (kupuszinai!) vendégszeretettel. Az étterem különös ismertetőjegye, hogy eredeti „kupuszini” mákos rétest is szolgálnak fel desszertként.
A játékban szerepeltethető helyek sorát nagyon sokáig tudnám folytatni. Ameddig élek, teszem azt szüntelen étel-örömmel, úgyhogy azt remélem, lesz még rá alkalom, hogy egyéb helyeket is népszerűsítsek.
Tehát, kedves Olvasó, várom a leveleket: vajon hol tettem-vettem, ettem, mi lehet a neve a fentiekben körülírt három étteremnek? A nyerteseket és a megoldásokat közzéteszem majd a cikk Facebook-megosztásánál.
Ne higgyék, hogy a nagy ünneplés közepette megfeledkeztem a recept-ajánlóról. Tisztelettel és szeretettel kértem fel a Tarka Világ szerkesztőjét, akinek rengeteget köszönhetek gondosságáért, meg amiért befogadták a rovatot a lapba, ezúttal ő ossza meg velünk kedvenc receptjeit. Horváth Zsuzsanna ételei következnek:
Sárgarépás-gombaszószos tészta
Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 2 sárgarépa, 40 dkg csiperkegomba, 2 ek. ajvár, 3 dl főzőtejszín, 1 kk. étkezési keményítő, 1 zöldségleveskocka, só, őrölt fekete bors, olaj, 40 dkg orsótészta, parmezán.
Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk. A hagymát apróra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, és a felforrósított olajon puhára pároljuk. Beletesszük a felszeletelt gombát, rámorzsoljuk a leveskockát, majd amikor már puha, az ajvárt is beletesszük. Elkeverjük, felöntjük a tejszínnel, amelyben elkevertük az étkezési keményítőt is, és készre főzzük. Ha kell, utánasózzuk, és szórunk bele egy kis borsot is. Összeforgatjuk a kifőtt tésztával, rövid ideig állni hagyjuk, majd reszelt parmezánnal tálaljuk.
Olasz kapucsínótorta
Hozzávalók a tésztához: 5 tojás, 20 dkg cukor, 15 dkg liszt, 2 tk. sütőpor, 10 dkg darált mogyoró; a töltelékhez: 6 dl tejszín, 3 tk. cukor vagy 3 tasak vaníliás cukor, 5 ek. kapucsínópor, 3-4 ek. brandy/rum; tetejére: kakaópor, 16 csokoládés kávészem.
Elkészítése: A szétválasztott tojások fehérjét 2 evőkanál hideg vízzel kemény habbá verjük, közben hozzáadjuk a cukrot. Egyenként beledolgozzuk a tojássárgákat, majd apránként hozzáadjuk a sütőporral és a darált mogyoróval összekevert lisztet. A masszát az alján sütőpapírral bélelt 26 cm-es, kapcsos tortaformába simítjuk. Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 35 percig sütjük. A tejszínt előző este állandó keverés mellett felforraljuk (kiadósabb és keményebb lesz) a cukorral, majd egy éjjelre hűtőszekrénybe tesszük. Másnap kemény habbá verjük. Keveset félreteszünk a díszítéshez, a többibe belekeverjük a kapucsínóport. A piskótát keresztben két vagy három lapra vágjuk, és a lapokat meglocsoljuk a brandyvel/rummal. Megkenjük a lapokat, a kapucsínóhabbal úgy gazdálkodunk, hogy a tortát körös-körül be tudjuk vonni. Meghintjük a kakaóporral, majd a félretett habból nyomott habrózsákkal és a csokoládés kávészemekkel díszítjük.
