A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 30 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.
– Nem tudom, hogy mi történik velem, de valami nagyon nincs rendben. Egyszerre rengeteg probléma jelentkezett az életemben. Óriási pénzügyi nehézségeim lettek, furcsa egészségi észrevételeim is vannak, a családi életem pedig romokban hever. A lelkemen mintha fekete energiák ülnének, nincs kedvem élni sem. Nehezemre esik megmozdulni, esetleg csak az üveg után tudok nyúlni, hogy azután elvesszek a semmiben. Nem találom a kiutat ebből a helyzetből. Hogyan történt, s miért, nem tudom, hirtelen volt az egész. Nincs erőm, se tudásom, se kedvem tenni bármit is e helyzet ellen. Ez is egy kivételes pillanat, hogy jelentkeztem önnek, habár ennek sem látom értelmét.
– Vannak-e ellenségei?
– Van néhány ember, aki tartozik nekem, ők kerülnek, s biztosan nem vagyok nekik kedves. Van egy régi barát, akinek már nem adtam kölcsönt, azóta addig hűlt a kapcsolat, hogy most már nem járunk össze. Hallottam, hogy irigy rám, mert nyaralni járok, neki pedig erre nem telik. Sokan szeretnek, vagyis szerettek, de biztos voltak olyanok is, akik irigyeltek, esetleg valamiért nem kedveltek.
– Tudja-e egy eseményhez, egy időhöz kötni a rossz dolgok megjelenését?
– Hm... most, ahogyan mondja, egy lakodalom óta kezdődtek a bajok. Ott táncoltunk a körben többen összefonódva, kézen fogva, egyszer csak néhányan odarontottak mellém, elszakítván a páromtól, én fel is buktam, röhögtek rajtam, s mondták, hogy többet ittam a kelleténél. Pedig akkor még nem is... No erre leültem, és ivásnak adtam a fejem. Azóta se nagyon hagytam abba.
– A felesége mit szól ehhez?
– Azóta úgy érzem, hogy tényleg elszakítottak tőle. Kiköltözött a hálószobából, azzal az ürüggyel, hogy horkolok. Tizenéve horkolok, eddig nem zavarta? Furcsán is viselkedik, dugdossa a telefonját. Sejtem, hogy van valakije, de nem akarok utánajárni, mert mi van, ha igaz? Nem akarok egyedül maradni. Igaz, most is egyedül érzem magam, eljutottam a mélypontra. Van-e visszaút?
– Mi van a munkájával?
– Megszűnt, s már a munkaközvetítőn is lejárt a segély. Se pénz, se posztó. Az igazat megvallva, nem is próbálkoztam új munkát keresni, nem vagyok már fiatal, ugyan hova vennének fel?
– Véget kell vetnie ennek a helyzetnek, segítek önnek ebben! Fel kell tápászkodnia, megadom a támaszt. Először is egy testi-lelki tisztulásra lesz szüksége.
– Visszakapom a feleségemet is?
– Remélhetőleg, de sajnos nem kezdhetjük ezzel. Előbb saját magát kell visszakapnia, azután kell majd őt visszahódítani.
– Milyen igaza van! Tényleg elvesztem, elvesztettem igazi énemet is, hiszen nem ez vagyok én, akit most a tükörben látok! Istenem, hova jutottam? Meg sem tudom magyarázni, hogyan történt és miért? Erőmet vesztettem, minden homályos körülöttem.
– Volt-e jellegzetes álma mostanában, vagy amikor elkezdődött a zuhanása?
– Igen, egy álom erősen megmaradt bennem. Azt álmodtam, hogy beleléptem valamibe, s amikor le akartam szedni azt a cipőmről, akkor rámkenődött, rámragadt, csupa fekete lettem tőle. Jut eszembe, amikor abba a lakodalomba indultunk, ahogy kiléptem az utcára, beleléptem valami csúnyaságba a kapunk előtt, össze is szidtam azonnal az asszonyt, hogy sűrűbben söpörje el a házunk táját. Mintha valamilyen tojáshéj ragadt volna a cipőmre.
– Sajnos az fekete mágia volt, gyakran csinálják tojással. Valaki készakarva tett rontást önökre. Aki belelép, arra ragad legjobban, habár az egész család megérzi. Látja, az álma is ezt akarta üzenni önnek, csak ön nem értette meg eddig. No, de most már lovon vagyunk, megvan, hogy mi okozta ezt. Tehát levesszük a rontást, s lassan, de biztosan visszaszerzi majd a lelki békéjét, munkáját, feleségét és józanságát. Elküldöm a szükséges dolgokat, s azt is leírom, hogy hogyan bánjanak máskor az ilyen gyanús csúnyaságokkal, ha netán még előfordulna. Habár vigyázni kell, mert akár pénzt is rakhatnak oda, melyre rárakták az átkot, s gyanútlanul az ember felveszi, nem tudván, hogy mit visz be az otthonába ezzel.
***
Két hónap múlva jelentkezett a férfi, s eldicsekedett jókedvűen:
– Az asszony szerint úgy látszik, nem horkolok már annyira, mert visszaköltözött az ágyunkba. No, de megyek is, hiszen nem volna jó, ha már az első héten elkésnék az új munkahelyemről. Ja, s úgy látom, hogy a régi, volt barát cipőjére ragadt valami, mert eléggé tántorgott, amikor a napokban véletlenül megláttam... Netán ő is belelépett valamibe? Pedig én nem raktam a háza elé semmit, csak a negatív energiát küldtem gondolatban vissza, oda, ahonnan jött. No, de ki mint vet, úgy arat!
