Herculaneum

Rendszeresek voltak a földrengések a Nápolyi-öbölben 62-től kezdve. A környéken élők már nem is tulajdonítottak nagyobb jelentőséget az állandósuló földmozgásoknak, hiszen gyakran rengett alattuk a talaj. A legnagyobb gondot a kutak kiszáradása okozta, ti. a földrengések következtében elszökött belőlük a víz. Az öböl településeit ellátó aquaduktokban is jelentős károk keletkeztek. A mélyben viszont még komolyabb dolgok történtek: a rezgések megpedzették a Vezúv évszázadok óta szunnyadó lávadugóját. A természet még 17 évig ura volt a helyzetnek, de 79-ben már nem bírt a tűzhányó dühöngő magjával és augusztus 24-én az felrobbant. Néhány nap leforgása alatt 1 köbkilométer magma tört a felszínre és konzerválta Pompeji, Herculaneum, Stabiae és Oplontis antik római városokat a környéken lévő villákkal csaknem kétezer évre.
A Vezúv híres kitörését szinte mindenki Pompeji elpusztulásával köti össze, de azokban a napokban több másik település is megsemmisült. Az öböl legnagyobb városa valóban Pompeji volt, itt történt a legnagyobb pusztítás is. Viszont több tíz négyzetkilométeren mindent letarolt a dühöngő láva, és ezreket öltek meg a mérgező vulkanikus gázok vagy az égből aláhulló izzó kődarabok. Ennek estek áldozatául a mai Ercolano helyén álló ókori római kikötőváros, Herculaneum lakói is.

Pompeji szinte összes utcáját, terét és épületét kiásták és rekonstruálták már, Herculaneumról viszont kevesebb szó esik a katasztrófaturisták körében. Igaz, hogy kisebb város volt kevesebb utcával és a világsajtó nem követte napi szinten az ásatások menetét, de Herculaneumban több használati tárgyat sikerült épségben a felszínre hozni, és több falfestmény, valamint mozaik maradt meg, mint Pompejiben.

A freskók mitológiai jeleneteket, isteneket, nimfákat, tengerhez kapcsolódó jeleneteket örökítettek meg. Azon az augusztusi napon déli szél fújt a Nápolyi öbölben, így Pompejiben sokkal nagyobb pusztítást végzett a Vezúv, mint a környező többi városban. Herculaneumban négyezer római polgár élt akkortájt, akik főleg kézművességgel és halászattal foglalkoztak. Legalábbis erre utalnak az egyszerű emberek házaiban fellelt mindennapi használati tárgyak. Egyes szakértők szerint gazdagabb volt a közeli nagyvárostól, és valószínűleg műveltebbek is voltak lakói.

Két évezred után úgy tűnik, hogy a környéken itt volt a legmagasabb az életszínvonal. A katasztrófa előtti években komoly munkák zajlottak, hogy a földrengések okozta károkat kijavítsák, de 79-ig nem sikerült újjáépíteni az egész várost. A kikötőváros egy jellegzetes római település volt. Aquadukton érkezett a friss víz, amit helyi vezetékrendszer juttatott el minden házba, a szökőkutakba és a városi termákba. Herculaneumban több mint félszáz épületről sikerült megállapítani a tulajdonosát vagy azt, hogy mire használták. Előkerült több fürdő, szentély, kézműves műhely, fogadó, pékség, menza, kikötői létesítmény stb.

A város szellemi és gazdasági központja a fórum volt a piaccal és a templommal, valamint a két főutca (Decumano Massimo és Decumano Inferiore), amelyek tábláit szintén megtalálták. Természeti adottságaiból kifolyólag remek fekvésű volt. Két védett öblébe naponta több kereskedelmi hajó hozott árut a távoli vidékekről és vitt helyi kézműves termékeket, aszalt gyümölcsöt, szárított húst és halat. A környék lankáin több jómódú család emelt kisebb-nagyobb villát.

Pompeji és Herculaneum régészeti leletei mellett az ókori Oplontis (ma: Torre Annunziata) Poppaea nevű villája is a világörökség része. Villa Poppaea Néró császár egyik feleségének volt a birtoka. Amikor a vulkán kitört, a császári családból senki sem tartózkodott az épületben, ugyanis felújítás alatt állt a korábbi földrengések miatt. A villa freskói és dísztárgyai szinte sértetlenül vészelték át a katasztrófákat és ma bepillantást engednek az akkori idők császári luxusába. Az arisztokraták, konzulok és vámosok mindennapjaiba Pompejiben, az iparosokéba pedig Herculaneumban leshetünk be.