Péter Szabó Szilvia csupán 19 éves volt, amikor egy Szeged melletti, mindössze 2500 lélekszámú faluból, Forráskútról, Budapestre költözött, hogy 2001-től a NOX együttes énekesnője legyen. Élete során több vonalon mozgott. Műsorvezetőként és zsűritagként is láthattuk a tévé képernyőjén. A formáció a megalakulása után pillanatok alatt az ország kedvencévé vált. Fennállása alatt sok sikert ért el, több zenei díjat, arany- és platinalemezeket tudhat magáénak, 2005-ben pedig Magyarországot képviselve az Eurovíziós Dalfesztiválon is bemutatkozott. Habár a NOX együttes 2009 őszén búcsút intett a közönségének, 13 év után bejelentették a visszatérést, hogy a hosszú csend után újból látványban és táncszínházban egyaránt felejthetetlen élményeket nyújtsanak a rajongóiknak. A 2000-es évek egyik legsikeresebb magyarországi formációja tavaly novemberben a Papp László Budapest Sportarénában egy telt házas koncertet tartott, ez alkalomból pedig egy új lemez is készült, Főnix címmel, amelyet többen a NOX történetének legkiforrottabb és legjobb lemezeként jellemeztek. Az új albumon 11 vadonatúj dallal kedveskedtek a nagyérdeműnek. Ezekben a friss énekekben is erőteljesen fellelhető a NOX-ra jellemző hangzásvilág, megfűszerezve az ősi magyarság esszenciájával és a magyar népzene sokszínűségével. A ma már ikonikusnak számító formáció szeptember 9-én Topolyára a TSC Arénába is ellátogat, hogy egy fergeteges koncertet adjon a vajdasági közönségnek a Főnix turné keretein belül.
Péter Szabó Szilvia ma már egy hétéves kislány boldog édesanyja. Kirobbanó formában, tele energiával turnézik, hogy újonnan megalakult együttesével maximálisan bepótolja az elmaradt 13 évet. Az interjúban a visszatérésről, emlékekről, tapasztalatokról és a jövőbeli céljairól beszélgettünk.
Elég fiatalon a rivaldafénybe kerültél, megannyi impulzus ért. Hogyan tudtad ezt koordinálni?
– Amikor vidéki lányként felköltöztem Budapestre, először minden olyan nagy, átláthatatlan és félelmetes volt számomra. A szüleim azonban teljes vállszélességgel kiálltak mellettem, támogattak, és nagyon sokat segítettek. A menedzsmentem is figyelt rám, valamint gondoskodott rólam. Rengeteget tanultam. Gyakorlatilag a NOX-ban nőttem fel.
Milyen zenei ízlésed volt gyermekkorodban? Miért pont a népzenei világ mellett döntöttél?
– A zenei stílusom nagyon változatos volt. Alapvetően mindent meghallgattam, aminek számomra fontos mondanivalója volt. A népzenét mindig is imádtam a csodálatos dallamvezetése miatt, ráadásul néptáncoltam is. A nagymamámtól számos, főleg csángó népdalokat tanultam, amelyek egész pici koromtól végigkísérték az életemet. Mindemellett vonzódtam a rockosabb stílushoz is, így amikor megalakult a NOX, a folkot kevertük a populáris rockkal. Ez jelentett számomra mindent. Engem tükrözött, teljesen önazonos voltam, vagyok benne. Mi voltunk az első formáció Magyarországon, aki a népzenéhez nyúlt ilyen formában, és a populáris zenében hegedűt használt. Annak idején úttörőnek számítottunk ebben, és valami olyan szokatlan és addig ismeretlen stílust alakítottunk ki, amire a mai napig mindenki azt mondja, hogy ez NOX-os.
Rosta Márk felvétele
Miben változtál a húsz év alatt? Milyen tapasztalatokat tudnál kiemelni?
– Ahogy a világ, úgy mi is naponta változunk. Az elmúlt húsz évben millió mozzanat ért, ami egy életre elég lehetne. Az anyaság és sok egyéb más is türelmesebbé tett, megerősített. Most már ki tudok állni önmagamért, és talán nem vagyok annyira naiv, mint régen. A maximalizmusomból kifolyólag sokszor meg akartam felelni másoknak, de 40 évesen rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen szükségszerűtlen.
Honnan ered a NOX elnevezés?
– A nox szó latinul éjszakát jelent, a római mitológiában Nox volt az éjszaka istennője. Olyan elnevezést akartunk választani, ami hozzánk kapcsolódik, önazonos, könnyen megjegyezhető, és grafikailag is jól használható.
Mennyit és miben változott az együttes az elmúlt 20 évben? Milyen volt akkor, és milyen most?
– Nagy Tamással, a NOX másik frontemberével egyetemben sok mélységen és magasságon estünk át, amelyek belefonódtak a mostani művészetünkbe. Sokkal több lett a mondanivalónk, az üzenetünk, amit át szeretnék adni. Olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyek segítettek az életben felállni, kitartani. Amikor padlóra küld az élet, akkor fogd fel úgy, hogy csak szüksége volt a földnek egy ölelésre – ez a gondolat nagyban befolyásolja a mindennapjaimat. Az ausztráliai, majd az angliai létem – akármennyire is nehezen éltem meg, és talán egy önmagamtól való menekülés volt – arra tanított, hogy bármiből fel lehet állni, ha az ember hisz önmagában. A koncerteket illetően, a színpadtechnika fejlődésének köszönhetően most már jóval látványosabb és színesebb repertoárral tudunk a közönség elé állni, mint 20 évvel ezelőtt. A hangom is sokat fejlődött, ért, és az anyaság is hozzátett ahhoz, ahogyan most a színpadon működöm. Nem mellesleg a repertoárt csak még jobban színesítik a táncosok és zenészek. Óriási munka áll egy-egy koncert mögött. Csaknem 100 fős stábbal járjuk a helyszíneket.
Számtalan önálló turnét vittetek végig, hatalmas sikerrel és telt házas koncertekkel. Ki tudnál emelni vagy fel tudnál idézni néhány meghatározó emléket az életedben a karriered kapcsán?
– A szereplésünk az Eurovíziós Dalfesztiválon meghatározó emlék marad. A rajongóinkkal való találkozások is sokat jelentenek számomra. Egy mondat, egy kedves szó mind-mind szívet melengető érzés. A múlt év végi sportarénás koncert pedig örök életemre bevésődött a szívembe. Zenei pályafutásom 20 éves jubileumát is ünnepeltem egyben. Ugyanakkor bízom benne, hogy a kislányomnak is felejthetetlen élményt nyújtott, ugyanis aznap ünnepeltük a hatodik születésnapját, és felhívtam a színpadra, ahol több mint 12 ezer ember énekelte el neki a Boldog születésnapot című dalt. Azóta is élete legszebb emlékeként emlegeti.
Milyen tervek lebegnek a szemed előtt az elkövetkező évekre vonatkozóan?
– E hónap 7-én, tehát ma jelenik meg egy új dalunk, Árva dal elnevezéssel, amelyre egy különleges, de tőlünk mégis kicsit rendhagyó videoklipet készítettünk. Emellett rengeteg műhelymunka folyik a háttérben. Több fronton, több szálon dolgozunk, és mindegyik nemzetközi vizeken zajlik. Mindemellett nagy valószínűséggel az idén a színházban is kipróbálom majd magam. Ami fontos, hogy tele vagyok ambíciókkal és álmokkal. Olyan erő van bennem, hogy egy jobb világot teremtsek, és mosolyt csaljak az emberek arcára, hogy néha hegyeket tudnék megmozgatni. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig szüksége lesz ránk a közönségnek. Szeretnék olyan dalokat írni, amik a fájdalmas és boldog napokon is ott vannak, és segítenek. Sokszor szokták mondani, hogy a mi dalainkra vonultak be a templomba egy esküvőn, vagy a mi dalaink segítettek át egy gyászon egy családot. A NOX zenéje és szövegei első körben a hitről szólnak. Arról, hogyha van hitünk, akkor mindenünk van, és nem lehet akadály.
Szeptember 9-én ünnepled a születésnapodat, pontosan a topolyai koncerteden. Mire számítson a vajdasági közönség? Mit üzensz nekik?
– Nagyon szép és látványos koncertshowra számíthatnak. Arra készüljenek, hogy a rendezvény végére fáj majd a tenyerük, elmegy a hangjuk, és fáradtak lesznek a rengeteg tánctól. Ugyanakkor bízom benne, hogy az emberek olyan érzésekkel térnek majd haza, amik sokáig magasan tartják a lelki rezgésszintjeiket.
Nyitókép: Rosta Márk felvétele
