Telt ház előtt mutatta be legújabb darabját, a Nemo kapitányt az Újvidéki Színház. Verne regényét a társulat az első tengeralattjáróról családi musicalként dolgozta fel, melyben erőteljes szerepet kaptak az olvadó jéghegyek, kihalt állatfajok és a fegyverropogás. A darabról Puskás Zoltán rendezővel, Lénárd Róberttel, az Újvidéki Színház művészeti vezetőjével, illetve a színészekkel, Figura Teréziával és Huszta Dániellel beszélgettünk.
n Miként jött a klasszikusnak mondható regény feldolgozásának az ötlete?
Lénárd Róbert: – Az egész tudományos-fantasztikus irodalom sokat köszönhet Vernének. Az írót úgy emlegetjük, mint a nagy tudományos jós az irodalomban. Például azt, hogy a jéghegyek olvadásából nagy baj lesz, azt ő valamikor az 1800-as évek második felében már megfogalmazta, igaz nem a Nemóban, hanem egy másik regényében. Ilyen értelemben a darab aktualitása teljesen helytálló ma. Nyilván mindenki ismeri a művet, nagyon sokunknak kedves olvasmánya. Az emberek általában úgy emlékeznek vissza a regényre, hogy az, amelyben a tenger alatti élővilágot fedezhetjük fel. Közben pedig elfelejtjük, hogy ez egy kemény dráma arról, hogy egy ember annyira megutálta a fönn dúló háborúkat, mészárlásokat, a gyarmatbirodalmak működését, hogy nevéről és minden másról lemondva leköltözött a tenger alá. Számunkra ez volt a kiindulópont, erre a részre fektettünk nagyobb hangsúlyt. Elsődleges célunk a szórakoztatás volt, de tanulni is lehet az előadásból. Igyekeztünk, amennyire csak lehet korhatártalanítani. Nyilván vannak olyan témák, amik nem biztos, hogy elsőre érthetőek lesznek mondjuk egy ötévesnek. Nagyon látványosra sikeredett a darab, van benne zene, tánc és vicces figurák. A kosztümöknek köszönhetően pedig vizuálisan is egy nagyon izgalmas előadásról van szó.
Puskás Zoltán: – A mi Nemo kapitányunk egy izgalmas történetet fest elénk, amely aktuális társadalmi problémákat is érint. A központi téma Nemo titokzatos élete és átköltözése a szárazföldről a tenger mélyére, egyfajta menekülés a háborúk és problémák elől, valóban érdekes és mély mondanivalóval rendelkezik. Az elveszett város és az olvadó jéghegyek motívumai érzékeltetik a természeti és környezeti problémákat, míg a gyűjtőbárkán, amit Nemo hozott létre, kitaszítottak és társadalmilag kirekesztettek találnak otthonra, kétségtelenül az elfogadás és az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza. Az ideális társadalom a tengeralattjáróban pedig egy érdekes elképzelés, amely a boldogság és elfogadás ideálját hordozza. Úgy tűnik, hogy a félelem, a tudatlanság és az ismeretlentől való rettegés arra ösztönzi az embereket, hogy elpusztítsák azt, amit nem ismernek. A musical mély és aktuális kérdéseket elemez, de közben egy izgalmas történetet mesél el.
n Bár a regény témája ma is időszerű kérdéseket boncolgat, mennyire játszódik az előadás a mai korban?
L. R.: – Nem tud abban játszódni, ugyanis a történetnek van egy alapvető sajátossága, miszerint tengeralattjárók nem léteznek, kivéve a Nautilust. Ugyanakkor rengeteg benne az áthajlás. A regény sztorija nagyon jól működik ma is, és meglehetősen érdekesen adaptálható. Nagyon kötöttnek tűnik a XIX. századi tudományos és fantasztikus történet, ennek ellenére Vernének sok olyan igazsága van, ami nagyon jól újrahasznosítható a XXI. században. Először csak a klímavédelem volt a fejemben a mű kapcsán, de akkor még nem volt háború Európában. Ez a regény olvasható nagyon szorosan úgy, mint egy háborúellenes írás, és nyilván ebben a pillanatban elég nehéz lett volna nem kiaknázni ezt a témát.
Figura Terézia: – Sok minden aktualizálva lett benne, hiszen az 1800-as években, amikor íródott a regény, akkor még a klímaváltozás nem volt fő téma. Azt gondolom, bármihez nyúlunk a mai világban, és bármit próbálunk színpadra adaptálni, abban muszáj, hogy legyen egy adag varázspor, ami a mára vonatkozik, mert különben nem érint meg bennünket. Ha pedig a nézőt nem fogja meg az előadás, ha nem talál benne egy kis szálat, amely valahol rá vonatkozik, és amelyben a saját gondolatait is felismerheti, akkor nem lesz az előadásnak nézője. A darab rámutat sok társadalmi problémára, ami jelen van, néha kicsit titkosítva, néha kicsit transzparensebben, de ez a szépsége a színháznak, hogy nem muszáj mindent a nagy ajtón keresztül kikiabálni. Ezeket a nüanszokat vagy észleli a néző, vagy nem. Van, aki egyet, van aki az összeset, lehet valaki érzelmileg fogja túlfűtötten megélni, de minden néző annyit visz magával az előadásból, amennyit ő abban a pillanatban megértett belőle.
Huszta Dániel: – Nem tudunk aktualizálás nélkül színházat csinálni! Fontos, hogy a nézők halljanak az olyan dolgokról, mint a környezetszennyezés, valamint azokról a társadalmi kritikákról, amelyekről a Nemo kapitány szól. Az előadás egész más mint a regény, például nagyon sok benne a humor.
n Nemo kapitányt Huszta Dániel, első tisztjét pedig Figura Terézia alakítja, mit lehet tudni a szerepekről?
H. D.: – Az én olvasatom szerint Nemo kapitány egy annyira megfoghatatlan figura, hogy nem lehet azt sem eldönteni a regény olvasása alatt, hogy ő tulajdonképpen a főgonosz vagy a főhős. Tudjuk, hogy miért alkotta meg a tengeralattjárót, azt is, hogy miért támadja meg a hadihajókat, de igazság szerint ez az egész, amit ő csinál, egy nagyon alattomos és gonosz dolog. A három hajótöröttel, akik túlélik a hajószerencsétlenséget viszont jót tesz. Megváltoztatja a gondolkodásmódjukat az egész világról. Ezt a kettősséget próbáltam megfogni a próbák során. Életemben először kaptam ilyen szerepet, hogy utána kellett járnom annak, hogy igazából mi is járhat ennek az embernek a fejében. Ő egy zseni is és őrült is egyszerre, gonosz is, de jó is, egyszerű ember is, de bonyolult is.
F. T.: – Nemo kapitány első segéde vagyok, aki akkor is, amikor a kapitány hullámvölgyben van, ott áll mellette, és kiáll minden döntése mellett, követi őt. Tulajdonképpen ez egy nagyon izgalmas szerep azért, mert az volt az instrukció, hogy egyrészt nő is legyen, másrészt pedig ott kell hogy legyen az a keménység is benne, ami megadja azt a tiszti rangot, amit képvisel magán a tengeralattjárón. Ezt a kettősséget kellett a jelenetekben megmutatni. A nehézség ebben az volt, hogy azokkal a röpke jelenetekkel, amelyek benne vannak az előadásban, azokkal minden látsszon és minden olvasható legyen abból, hogy milyen ez a karakter. Azt gondolom, ez azért is egy izgalmas darab, mert musical formájában még sehol nem készítették el.
Verne egyik legérdekesebb regényének adaptációjához a zenét Erős Ervin és Klemm Dávid írta, a koreográfiát Gyenes Ildikó készítette.
Az előadást legközelebb október 10-én és 11-én játsszák.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
