Kovács Trisztán a gombosi József Attila Általános Iskola hatodik osztályos tanulója. Kivételes énekesi tehetségére hamar felfigyelt a környezete. Legutóbb a zombori, központi Szent István-napi kenyérszentelő ünnepségen, a Megyeháza erkélyén énekelve töltötte be tiszta, ékes hangjával a város főutcáját, lenyűgözte a közönséget.
Trisztán nem tanulta az éneklést, ezzel az áldásos tehetséggel született. Fiatal kora ellenére sok felnőttet meghazudtoló érettséggel viszonyul a kivételes képességhez. Határozott elképzelései vannak a jövőre nézve, és számos énekverseny győzteseként, halad a „kijelölt” úton, szülei teljes körű támogatásával.
Beszélgettünk arról, mit jelent számára az éneklés, a zene, hol lépett fel eddig, és milyen tervei vannak a jövőre nézve:
Mit jelentett számodra ez a bizonyos zombori Szent István-napi bemutatkozás, mit énekeltél akkor?
– Mindez akkora élményt és megtiszteltetést jelentett számomra, mint egyes nagy művészek számára mondjuk fellépni,a Papp László Sportarénában. Mérföldkő számomra, hogy elénekelhettem ott a Hazám, hazám című énekszámot. Bízom benne, hogy lesznek még ilyen alkalmak.
Mióta része az életednek az éneklés?
– Mióta az eszemet tudom, jelen van az életemben. Ahogyan jött a beszéd, úgy az éneklés is, és már óvodás korom előtt énekelgettem itt-ott, majd oviban szintén. Utána talán az első osztályban, az iskolanapon volt az első hivatalosabbnak mondható fellépésem. Még emlékszem is, az Esik az eső című dalt énekeltem akkor.
Milyen stílusú dalokat énekelsz szívesen?
– Legjobban a népdalokat és az egyházi énekeket kedvelem, de az idén a modern zenével is próbálkoztam. Azt a stílust is szeretném folytatni, fejleszteni.
Mit csinálsz szabadidődben, illetve hallgatsz-e zenét például?
– Szabadidőmben is énekelek. A családom tagjai azt mondják, olyan vagyok, mint a rádió, reggel „bekapcsolnak”, aztán este meg nagyon nehezen lehet „lekapcsolni”. Az operetteket szintén kedvelem, de nincs kedvenc előadóm, minden műfajba belekóstolok, szeretnék sokféle stílust kipróbálni, és minél többet színpadra vinni.
A fentiek olvasatában nem nehéz elképzelni, mennyire sokat jelent számodra az éneklés adottsága…
– Mivel a családomban más nem énekel, csak nekem van ilyen képességem, én Isten ajándékának gondolom a tehetségem. A szüleim támogatnak az éneklési ambícióban. Nagyon sokat köszönhetek nekik és valóban hálát érzek irányukban.
Van-e meghatározó zenetanárod, szakmai segítséged?
– Az osztályfőnököm, Csernicsek Edvin készített fel az énekversenyre, különböző fellépésekre, de egyébként általában én választom ki és tanulom be a produkciókat. Történetem érdekessége, hogy engem tulajdonképpen az osztálytársaim „fedeztek fel”, ők szóltak a tanító néninek, majd megtudta az igazgató és így jutottam el az iskolanapi fellépésig. Onnantól kezdve jöttek a különböző felkérések, és aztán a környezetemben szinte mindenki felkarolt, egyengetik az utamat, ahogy csak tudják.
Van-e emlékezetes fellépésed, versenyeredményed, amelyről mesélnél?
– Az első ilyen alkalom a kupuszinai Ispiláng néprajzi vetélkedő, ahol népdalének tette színesebbé a csoportos produkciónkat. Erről az eseményről két alkalommal is első díjjal tértünk haza. A legfrissebb élmény pedig a bajai Tüzet viszek, lángot viszek elnevezésű Népdaléneklési verseny, ahol harmadik helyezést értem el. A Négyesfogatos (Doroszló, Gombos, Kupuszina, Szilágyi közös művelődési rendezvénysorozata) szereplések mindig ösztönzést jelentettek számomra. Továbbá különleges motivációs erővel bírt, hogy az idén nyáron a sátoraljaújhelyi Rákóczi táborban, miután részt vettem a Ki mit tud? vetélkedőn, a társaim aláírásokat kértek tőlem…
Egyértelmű tehetséged máris ifjú sztárrá tett, ám sokoldalúság jellemez. Aktívan részt vállalsz a helyi vallási életben is. Melyek ezek a templomi tevékenységek?
– Négy éven át tagja voltam a templomi kórusnak, jelenleg pedig a ministrálás mellett a hívek könyörgését tartalmazó misei részt éneklem ünnepekkor, vasárnapokon.
Hol szeretnél fellépni, van-e ilyen jellegű álmod, illetve mi az elképzelésed a majdani továbbtanulással kapcsolatban?
– Van egy régi álmom, amely egyelőre megléphetetlennek tűnik, de mégis bízom benne, hogy sikerülhet. Még általános iskolás koromban a gombosi művelődési egyesületben szeretnék egy minikoncertet tartani.
Ami a továbbtanulást illeti, két opciót látok. Egyik irány lehet a papi hivatás, a másik az énekesi karrier. Számomra az a lényeg, hogy a zene és a hit valamiképpen kapcsolódjon majd egymással az életem során – hallottuk az ifjú tehetségtől.
Nyitókép: Kovács Trisztán (Ótos András felvétele)
