Gondoltam: ha már Brassó, akkor feltétlenül meg kell kóstolnom a brassói aprópecsenyét. Számítottam rá, hogy kevés magyar ajkú pincérrel fogok összefutni a városban, ezért előre megnéztem, hogy mondják románul. Magyarokkal valóban nem találkoztam, a helyieknek pedig fogalmuk sem volt, hogy mi is az a brassói. Pedig állítólag egy vasutas találta ki bő hetven évvel ezelőtt a brassói aprópecsenyét egy Brassó és Budapest között lassan döcögő vonaton.
A város főtere a Tanácsházzal
A Fekete templomban már nem tartanak istentiszteletet
A történelmi belváros
Éhen azért nem maradtam, mert a város hosszú történelme folyamán jó pár nemzethez tartozott, akik mindnyájan ott hagyták konyhájuk egy-egy falatkáját. Az első jól észrevehető jelenség a több száz éves városban, a rendkívül széles utcák. A középkori városok lényegében szűk utcák labirintusai voltak, ahol kis helyen sok épület elfért, amelyeket könnyű volt körülvenni városfallal, és így megvédeni. Egy ilyen utca azért van Brassóban. A sétálóutca mellett ezt minden helyi és vidéki felkeresi. A Zsinór utca arról nevezetes, hogy Románia legkeskenyebb utcája, de Európában is kevés tőle keskenyebb van. A 83 méter hosszú utca szélessége 113 és 135 cm között változik. Kezdetben kizárólag a tűzoltók használhatták, később pedig a szerelmespárok kedvenc búvóhelye lett. Egy helyi legenda szerint, ha az ifjú pár végig tudott menni úgy az utcán egymás mellett, hogy nem érintették meg a falat, akkor hosszú és boldog jövő állt előttük. Egy másik szembetűnő dolog a város felett magasodó hegyen a Brasov felirat. A 960 m magas Cenk csúcsára a Los Angeles-i Hollywood felirat mintájára kerültek fel a 10 méteres betűk. A városnak van libegője is a Cenk tetejére, ahol hatvanéves kabinok teljesítenek szolgálatot.
A Zsinór utca Románia legkeskenyebb utcája
A Köztársaság utca a város korzója
A Tanácsház épülete
Aztán szenzáció a Fekete templom is. Azért hívják így, mert egy háromszáz évvel ezelőtti tűzvészben megfeketedtek a falai. Modern vizsgálatok szerint viszont kizárólag a városi szmog miatt lett fekete. De mindenki a tűzvésszel hozza összefüggésbe az épület színét. Amikor épült, Magyarország legnagyobb temploma volt, és ma is az erdélyi viszonylatban. A reformáció idején az evangélikusoké lett. Ma már nem tartanak benne istentiszteletet, mivel elfogytak a környékről a szászok. Egy alapítvány üzemelteti, és főleg koncerteket rendeznek benne. Remek az akusztikája, és 4000 sípos orgonája is alkalmas szinte minden zenemű közreadására. Több mint százhúsz darabból álló szőnyeggyűjteménye is van a templomnak, melyet a Keletet járó szász kereskedők hoztak hálából az eredményes üzletkötésekért. Négy euróért bárki megcsodálhatja a gótika legkeletebbi alkotását, az orgonát és a szőnyegeket. Ma is pontosan meghatározható a várost védő várfal és 32 torony, illetve bástya helye. Némelyek még ma is eredeti állapotukban állnak. Leghíresebbek a Fekete- és a Fehér-tornyok. A főtér közepén áll a városháza, amely meglepően kicsi Románia második legnépesebb városához viszonyítva.
A Fehér torony a város egyik jelképe
Széles utcák és tágas terek jellemzik a várost
Kilátás Brassóra az 1000 m magas Cenkről
Brassó mára kizárólag románok lakta város lett. A Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkások eurói nélkül egy szürke folt lenne Erdély és Bukarest között – múló múlttal és jelentéktelen jelennel. De nem az én tisztem eldönteni mekkora a hasonlóság Brassó és a történelmi Magyarország között, Brassó és a szászok virágzó világa között, esetleg Brassó és Hollywood között…
