Április 30-án tartja meg az új bemutatóját a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, a repríz pedig május 4-én lesz. Fábián Péter szerzői projektjéről van szó, Az Ede tragédiája című előadásról, amelynek a próbafolyamata improvizációkkal kezdődött el, és ebből alakult ki a szövegkönyv, majd pedig a produkció.
Fábián Péter rendező a KDSZ színészcsapatával dolgozik, Ágyas Ádámmal, Búbos Dáviddal, Hodik Annabellával, Kucsov Borisszal, Mészáros Gáborral és Verebes Andreával. Elmondásuk szerint egy közvetlen hangulatú, életszerű előadásra törekednek, amely ugyanakkor izgalmas és abszurd, és nagyon jó a humora. Ahogyan azt még megtudhattuk, a történetéből a családalapítás témája emelkedik ki. Erről és a próbafolyamatról beszélgettünk a színészekkel. Egy kérdés azonnal megfogalmazódott: ki a csuda az Ede?
– Egy szabadkai történelemtanár, aki hegyesi, mert azt is kitaláltuk, hogy Bánátból van, és onnan költözött ide, mert itt kapott munkát az egyetem után. Ezek a dolgok az improvizációk során derültek ki. Érdekes módon dolgoztunk, együtt formáltuk a karaktert, hogy egyáltalán ki ez az Ede. Először csak a név volt adott, azután hozzáköltöttük a háttértörténetét. Így indult el az egész improvizációs folyamat, amely attól is különleges volt, hogy realisztikus jelenlétet igényelt, és ez színészileg igencsak felcsigázott bennünket. Az előadás alapötlete a családalapítás, hogy mekkora nyomás nehezedik ezáltal a fiatalokra, görcsöket okoz-e ez nekik, hogyan serkenti őket az állam, és így tovább. Az előadás persze nemcsak a fiatalokhoz fog szólni, hanem mindenkihez – hallottuk Mészáros Gábortól.
Ágyas Ádám azt is megosztotta velünk, hogy őt mi ragadta magával a próbák kezdetén:
– Először is az, hogy inspirációul, valamiféle kiindulópontként, Az ember tragédiája szolgált. Nem titkoltan ez a kedvenc drámám, mindent szeretek benne. A próbafolyamat számomra is nagyon érdekes volt több szempontból is, például abból, hogy reális térbe helyeztük, és az improvizációk közben derült ki az, hogy merre megy a sztori. Az egész a családalapítás körül forog. A mai fiatalok átlag később vállalnak gyereket, de úgy gondolom, hogy miután betöltöttük a húszat, ki kell az egészről alakítanunk egy képet. Szerintem erről fokozatosan gondolkodni kell, és nem csak fejest ugrani, mert nagy felelősséggel jár. Tulajdonképpen azt kellene felfogni, hogy mekkora felelősség vállalni egy gyereket. Áldozatkésznek kell lenni, nem szabad félvállról venni. Emiatt is tartom fontosnak ezt a próbafolyamatot, mert együtt gondolkodtunk ezen, és egy átfogó vélemény megfogalmazására sarkallt bennünket – fejtette ki Ágyas Ádám.
Verebes Andrea arra tért ki, hogy legtöbb esetben szerzői projekteken dolgoznak:
– Urbán Andrással is ezt tettük. Ilyenkor mondjuk kapunk egy címet, egy alcímet, és azután következik egyfajta kibontási folyamat, vagy adott esetben lerombolási. Minden próbafolyamat valamiben különbözik. Számomra ez a mostani teljesen más volt, mint amilyenekkel eddig találkoztam, beleértve az egyetemi éveket is. Ezúttal úgymond sokkal finomabb, vékonyabb vonalakkal kísérleteztünk. Ezt úgy értem, hogy eleinte nagyon intim belső terekben próbáltunk. A próbának ebben a fázisában még nem tudjuk a történetet, és sok minden rajtunk is áll, hogy mi hogyan fog alakulni. Ez a próba első része, a második az, amikor a színpadra állunk. Hálás vagyok, hogy ebbe is belekóstolhattam, és egyáltalán azért, hogy új kísérletezések jöhetnek létre, mert így azt érzem, továbbfejlődünk, folyamatosan fejlődünk, nem áll meg a tudomány az egyetem után – mondta Verebes Andrea.
Hodik Annabella elmondása szerint ilyen próbafolyamatban még neki sem volt része:
– Akkor is gondolkodtam róla, amikor nem próbáltunk. Az ember nyilván otthon is gondolkodik a szerepén, mit hogyan kellene megoldani, azután azt előadja, és vagy tetszik a rendezőnek, vagy nem. Ezúttal viszont folyamatosan kattogott az agyam. Elképzeltem, milyen voltam régebben, és hogyan viselkedne a karakterem. A múltbéli önmagamból indultam ki, aki már nem létezik. Ami a családalapítást illeti, mindig is megijesztett a gondolat, hogy ez kényszerűségből is történhet, de ha valaki önként, teljes szívvel alapít családot, az csodálatos, és azt én is így szeretném, ha majd eljön az ideje – hallottuk Hodik Annabellától.
Kucsov Borisz korábban már dolgozott a rendezővel:
– Egy kisebb projektumon, az Ördögkatlan Fesztiválon, és ott is hasonló módon készült az előadás, csak valamivel kevésbé lettek irányítva az improvizációk. A próbákon most nagyon izgalmas volt az, hogy valós térben, valós helyeken játszhattuk lényegében saját magunkat, egy kicsit elferdítve az igazi énünket. Az előadás nemcsak a családalapításról szól, hanem egyfajta korlenyomatot is próbál adni a mostani generációkat érintő problémákról, miközben helyileg meghatározható, Szabadkára fókuszál, a mi közegünkre, amelyben élünk, és ez is nagyban befolyásolta a történetünk menetét – tudtuk meg Kucsov Borisztól.
Búbos Dávid szerint minden próbafolyamat egy új tapasztalatot hoz, és most is sok élménnyel gazdagodott.
– Izgalmas az, amikor úgy improvizálhatunk, hogy nem kell érdekesnek lennünk, erőltetnünk az egészet, hanem megadni mindennek a maga idejét. Hagyni, hogy az események megtörténjenek, és azokra reagálni, ahogyan az életben is. Ez felszabadító és lényegében jó érzés. Ezért is volt jó ez a próbafolyamat. A családalapításról elmélkedve pedig arra jöttem rá, hogy sokszor a két véglettel találkozom, és mindkettő félelmetes a számomra. Az is, amikor valakik nagyon fiatalon vállalnak gyereket, de az is, hogy másoknak pedig eszük ágában sincs még csak gondolkodni sem róla. Ezzel a témával szinte folyton szembetalálkozunk. Megfordult a fejemben, hogy valakik azért sürgetik el, mások pedig amiatt ódzkodnak, mert a csapból is ez folyik. Az lenne jó, ha mindenkinél természetesen, magától jönne, de nem tudom, hol van az igazság, mert nagyon személyfüggő – fejtette ki Búbos Dávid.
Nyitókép: Lukács Melinda (Molnár Edvárd felvétele)
