Családi nap

A lányommal és a fiammal újraszámoljuk a fakanalakat, szabjuk a fehér vászonkockákat, fekete posztókat. Készülünk az Illés-napi rendezvénysorozat egyik kiemelkedő programjára, a családi napra, amelynek egyik kezdeményezője a bábszínházunk volt jó néhány évvel ezelőtt.

Először is nézzük, miért is ünnepelnek oly kitartóan, immár több mint 170 éve a temeriniek július 20-a körül. Elsősorban azok kedvéért, akik (netalán) először hallanak a temeriniek fogadott ünnepéről: mintegy kétszáz évvel ezelőtt évekig vihar és jégeső tombolt nyár közepén a településen és határában, ahol rendszerint elpusztította a termést. A lakosok 1853-ban fogadalmat tettek: Illés napján nem dolgoznak, templomba mennek és imádkoznak. Az ígéret szerint a hagyományt megőrizték, és átadták az új nemzedékeknek. Ma már az ünnepkör egyhetes rendezvénysorozat lett, amely megmozdítja a helyi magyarság apraját-nagyját.

Pár éve külön érdeklődés övezi a július 19-én megtartott családi napot, amely évekkel ezelőtt spontán kezdeményezésből fejlődött a vendégváró és vendégségbe érkező családok „ünnepnapjává”. Annak idején a helyi civilek képviselői közül valaki felvetette, miért ne használnánk ki azt, hogy a 20-ai fő ünnepnapra már előző délután felállítják a sátrakat és a színpadot. Addig ugyanis a rendezvénysorozat csak elvétve tartalmazott gyerekprogramokat. Közben a másnapi menetben épp a fiataljaink azok, akik tömegesen kiveszik részüket a magyar népviseletes felvonulásban. Kezdetben őket szerettük volna megjutalmazni egy tartalmas, szórakoztató délutánnal. Ezért kivonult a lovas egyesület a paripáikkal, pónijaikkal, az íjászok a jurtájukkal és céllövő felszerelésükkel, mi, bábosok viszont kézműves-foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek. A délután folyamán hatalmas tömeg lett, alig győztük kiosztani az anyagokat a bábkészítéshez. Annak ellenére is bajban voltunk, hogy akkoriban már a lányom is besegített nekem és Sacinak a bábkészítő műhelyek levezetésébe. Abban az évben kénytelenek voltunk a kisebb csemetéinket, Adélt és Dávidot is „asztalhoz kötni” ahhoz, hogy a rengeteg érdeklődő gyerek kíváncsiságát, óhaját teljesíteni tudjuk. De nem jártak jobban a lovas lányok és fiúk sem, akiknek még két lovat fel kellett szerszámozniuk. A Hunor Hagyományőrző Egyesület is újabb íjakat hozatott ki: az esti népzenei műsorig mindannyian az erőnk végébe kapaszkodtunk ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a kiérkező tömeg igényeit. Kárpótolt azonban bennünket a rengeteg hahotázó gyerek, mosolygó anyuka, vidám apuka. A program végeztével a lovasok elnöke hideg sört, üdítőt, pálinkát tett az asztalra: boldogságtól dagadó szívvel egyeztünk meg arról, hogy jó dolgot vittünk véghez, rengeteg embernek okoztunk szép délutánt.

A siker a következő évben is megismétlődött, pár éve pedig az önkormányzat is felkarolta a családi napot. Immár szervezetten készülődünk a programokra: a kezdeményezéshez több mint tíz helyi egyesület csatlakozott. Tavaly a gyerekek a lovaglás, az íjászat és a bábkészítés mellett már kézműves-foglalkozásokon vettek részt a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület szakembereivel. A cserkészek ügyességi játékokkal foglalták le az érdeklődőket, a legkisebbeket pedig Ringató-foglalkozás várt az árnyékban. A Nappali Központ fejlesztő eszközeit is szívesen kipróbálták a gyerekek, de örömmel vettek részt a méhészek sátrában a viaszgyertya készítésen is. A fotósarok és az arcfestés külön örömet okozott a szülőknek is, de együtt bolyongtak csemetéikkel a szalmabála-labirintusban is. Az ugrálóvárak nagy kedvencek voltak, de a családok szívesen sétáltak a falánkságok utcájában és a kézműves-kirakodóvásárt is érdeklődéssel böngészték. A programok ingyenesek voltak: a gyerekek egyes helyszíneken érméket érdemelhettek ki az aktivitásukért, amelyeket más helyszíneken szórakozásra válthattak be. A szervező ezen kezdeményezésével jól megoszlott a tömeg is, és így már a sorban állás sem árnyékolta be a felhőtlen délutánt. Mi is oda tudtunk figyelni minden gyerekre, aki a bábkészítés iránt érdeklődött, és így már végig élvezhettük az ügyes kezek által formált bábok mozgását és játékát is. A végén Emőkével és Sacival boldogan összegeztük: büszkék vagyunk, hogy a kezdetektől részt veszünk ebben a kivételes hangulatú programban. Tavaly pedig már Dávid, Adél is együtt szórakozhatott a kis Zalánnal, hisz az érmerendszernek köszönhetően hárman is le tudtuk vezetni a foglalkozásokat.

Reméljük, az elmúlt pár év hangulatát az idén is meg tudjuk ismételni a temerini vásártéren. Főként, hogy a kínálat ebben az évben tovább bővült: akadálypálya, társasjátékok és vizes játékok is lesz. A műhelymunka mellett örömmel készülünk a bábelőadásra is, amelyet az ördöngősfüzesi Hideg Anna adatközlő meséje után mutatunk be. Előadnak az eseményen a helyi népi gyermekcsoportok is, ezt követően viszont új program várja a hűsölni vágyókat: óriási habpartival és zenével fejeződik a július 19-ére tervezett családi nap Temerinben.