Télen-nyáron vízen

Aki a Palicsi-tó partján járt, bizonyára felfigyelt a sétány mellett lévő kikötőre, ahol kisebb-nagyobb vitorlás hajók és egyéb vízi járművek ringanak a vízen. Ezek egyike a Lara nevet viseli, és kapitánya, Dubicsanac Attila igyekszik minél több időt a vízen tölteni, márciustól októberig pedig minden érdeklődőnek lehetőséget biztosít arra, hogy beszálljanak járművébe, és egy panoráma körutat tegyenek a tavon. Dubicsanac Attila versenyzőként is aktív, és tudását igyekszik átadni az érdeklődő gyerekeknek és persze felnőtteknek is. Vele beszélgettünk egy forró nyári napon, gyenge szélben, miközben a Palicsi-tó nyugalmát is igyekeztünk magunkba szívni.

Hogyan lesz valakiből vitorlás kapitány?

– Látva a Palicsi-tavon lévő hajókat, gyerekkori álmom volt, hogy egyszer én is vitorlázhassak. Viszont, amikor tengeren voltunk, és komppal mentünk át az egyik szigetről a másikra, vagy a partról a szigetre, mindig rosszul voltam, tengeri beteg lettem, és emiatt magamban lemondtam róla. Harmincnyolc éves koromban az egyik barátom rábeszélt arra, hogy menjünk és szerezzük meg a tengeri hajóvezetői képesítést Pulán. Csatlakoztam a társasághoz, elmentünk, és levizsgáztam. Itt csak elméleti vizsga volt, és a következő évben ugyanezzel a társasággal kibéreltünk egy vitorlást az Adrián, persze kapitánnyal. Tizenöt méteres hajó volt ez, és egy hetet töltöttünk vízen. Három óra alatt át lehet látni egy vitorlás hajó kötélzetét, hogy melyik mire való, amit nem tudtam, azt megkérdeztem, és rögzült bennem, hogy minden kötélnek két vége van, és a kötelet csak húzni lehet, tolni nem, és ha az egyik végét húzzuk, a másik vége csinál valamit. Ha ezt figyelemmel kísérjük, könnyen rájövünk, hogyan is működik a vitorlás hajó. Gyakorlati tudásra nem ott tettem szert, hanem két évvel később, amikor megvettem az első vitorlás hajómat. A Palicsi-tó partján segítettek összerakni a hajót, felállítani az árbocot, felrakni a vitorlákat. Gyenge szél volt, és megkértem az egyik ismerősömet, jöjjön velem, de azt mondta, hogy ez a szél pont nekem való, menjek, ő hazamegy. Remegő lábakkal és szívvel ültem először a hajóba. Az első két óra vitorlázásom így történt meg, és hála Istennek, sikerült elmennem a kikötőből és visszamennem oda. Ettől kezdve két évig csak vitorlázgattam a tavon, kényem-kedvem szerint, éltem a lehetőséggel, hogy tíz percre élek a tótól, hogy van saját vitorlásom, és élvezhetem az életet.

Hogyan kezdett el versenyezni?

– Két év után elkezdett hiányozni az adrenalin, viszont nagyon kevés vitorlás hajó volt itt, Palicson, és nem tudtunk versenyezni, hisz nem egyforma hajók voltak. Betagosodtam a Palicsi Vitorlásklub versenyzői részlegébe. Először próbára kaptam egy vitorlást a finn dingi osztályból, ami egy olimpiai hajóosztály. Sokáig csak itt, a tavon gyakoroltam, a következő évben már vásároltam magamnak egy használt hajót Németországból, amivel elkezdtem versenyezni. Az első évben nem nagy eredményeket értem el, mert ez a hajóosztály sok tudást, technikát igényel, ami nem volt meg bennem, és a vízi közlekedési szabályokat sem ismertem jól, ennek következtében sokszor átvertek. Hamar rájöttem, hogy valami nem stimmel, és Belgrádban beiratkoztam egy versenybírói tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztem. Lassan a technikát is elsajátítottam. Egy vitorlázóban egy jó sakkozó, egy atléta és egy szertornász van elveszve, mert a hajónak az egyik oldaláról folyamatosan át kell mennie a másikra, és a lépéseket előre ki kell találnia. Egyszer figyelemmel kísértem a balatoni Kék Szalag versenyt, amelyen megkérdezték a magyar vitorlázóklub elnökét, hogy mikor érdemes elkezdeni a vitorlázást. Természetesen az volt a válasz, hogy még gyerekkorban, hisz akkor mindent meg lehet tanulni, és mire valaki mindegyik hajóosztályt kiüli, rengeteg időt tölt a vízen, és így felnőtt korára sikeres vitorlázó válhat belőle. Viszont ötvenéves korban is meg lehet tanulni, csak akkor tisztában kell lenni azzal, hogy országos bajnok már nem lehet az ember. Tisztában voltam az esélyeimmel, de egyszer sikerült az országos ranglista élén végeznem. Ez nem azt jelenti, hogy én voltam az országos bajnok, de minden versenyen részt vettem, és szorgalmasan gyűjtöttem a pontokat. Vitorlás karrierem kezdetén sokat segített Bolya István edző, aki elmagyarázta és megértette velem a vitorlázás alapjait.

Ki tudna emelni egyet a vitorlázós élményei közül?

– Nagy mérföldkő volt számomra az első vihar átélése. Két optimist típusú vitorlás és jómagam egy finn dingiben az edző kíséretében a Palicsi-tó hátsó végében edzettünk, és egyszer csak elkezdett szürkülni az ég. Az edző utasítására el is indultam a kikötő felé, de rá öt percre nagy vihar vette kezdetét, ömlött az eső és hatalmas szélviharba kerültem. Mivel minden edzésen és versenyen felöltjük a mentőmellényeket, így akkor is volt rajtam, és úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, vagy kikötök valamelyik parton, vagy ha a hajó felfordul, kiúszom, és majd visszajövök a hajóért. Viszont nagy erőfeszítések árán sikerült a hajót egyensúlyban tartanom, és eljutottam a vitorlásklubig. Később megnéztem, és azt láttam, hogy 54 kilométeres szél fújt. Korábban volt bennem egy kis félelem, hogy mi lesz, ha felfordul velem a versenyvitorlás, ezek után viszont úgy érzem, hogy az időjárás nem tud olyat mutatni, ami ennél veszélyesebb lenne, és a félelmemet ezzel legyőztem.

Jelenleg vitorlázás oktatóként is tevékenykedik.

– Felnőttkoromban tanultam meg vitorlázni, és ennek az az előnye, hogy ez a tudás még mindig bennem él. Miután tagja lettem a versenyzői társadalomnak, befejeztem egy vitorlázás oktatói kurzust, később Belgrádban elvégeztem egy iskolát, amivel már a 15 évnél fiatalabbakkal is foglalkozhatok. Szerencsére sok gyereket megtanítottam vitorlázni. A fiatalok élvezik a vízközelséget, hogy meg tanulhatnak vitorlázni, viszont sajnos csak kevesen folytatják versenyzőként. Sokan visszajárnak a táborainkba, amelyekben jól érzik magukat egy-két hétig, tudnak is vitorlázni, de más sporttal foglalkoznak.

Néhány éve a Palicsra látogatóknak lehetőséget biztosít arra, hogy vitorlás hajón körbejárják a tavat.

– A vitorlázás sokak szemében tabunak számít, mert azt hiszik, hogy drága, és csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Tévhit ez, és egyik klubtársammal, barátommal elgondolkoztunk azon, hogy lehetőséget adunk a polgároknak arra, hogy vitorlással körbejárják a tavat. Az elképzeléseinkkel felkerestük a Palics Park Kft. és a Palics-Ludas Közvállalat illetékeseit, akik támogatták a kezdeményezésünket, hisz ezzel újabb lehetőséget biztosíthatunk a turistáknak, hogy eltöltsék az idejüket. Megengedték, hogy mólót építsünk, ahol az érdeklődők fel-le szállhatnak a hajóra. Az első évben nem volt nagy visszhangja a vállalkozásunknak, de később egyre többen és egyre sűrűbben jöttek. Négy éve kezdtük, és senki sem jött le a hajóról úgy, hogy azt mondta volna, nem élvezte, mindenki széles mosollyal, jó élménnyel távozik a hajóról. Versenyzőként imádom a nagy szelet, várjuk és tudjuk is kezelni, a szél irányát és erejét szabályozni nem tudjuk, de szabályozhatjuk a vitorlánk nagyságát, és ezáltal megzabolázhatjuk, felfoghatjuk a szelet. A turistákat erős szél esetén nem visszük ki, mert nem az a célunk, hogy elijesszük őket. A mérsékelt szél a legjobb, amikor dagad a vitorla.

Melyik évszakban a legjobb vitorlázni?

– Személy szerint a tavaszt és az őszt preferálom, mert akkor reggeltől estig lehet vitorlázni, és nem kell tartani a nagy melegtől és hidegtől. A Palicsi-tónak az a nagy előnye, hogy körbe van véve szántóföldekkel, és ezeknek mindig más színe van, mint a víznek, amelynek köszönhetően tavasszal és ősszel valamilyen szél mindig van. Ilyenkor reggeltől estig szeretünk és lehetőségünk is van a vitorlázásra. Nyáron, amikor nagy forróságok vannak, felmelegszik a víz és a szárazföld is, és ilyenkor hosszabb szélcsendes időszakok vannak. Folyamatosan vitorlázok, télen-nyáron vízen vagyok. A turisták március és október között jönnek, télen viszont nem, mert nincs megfelelő ruházatuk, és senki sem szeret fázva a hajón ücsörögni. Télen versenyvitorlázással foglalkozunk, egészen addig, amíg be nem fagy a tó, ami sajnos az utóbbi csaknem tíz évben nem történt meg.